Születési idejét tudatosan igyekezett homályban tartani, annyi bizonyos, hogy Nagyváradon született, egyes források szerint 1912-ben vagy 1914-ben, és a keresztneve sem Lili, hanem Teodóra Aurélia volt.

Rákosi Szidi színiiskolájába járt, amikor 1932-ben felfedezte Bárdos Artúr, a Belvárosi Színház igazgatója.

A kor egyik legszebb, legizgalmasabb és legmodernebb színésznőjének tartották, egyénisége eltért a szokványos szende szépségektől.

Jó jellemábrázoló képességgel öntudatos, a férfiakkal egyenrangú, makrancos, okos, ugyanakkor erotikát sugárzó nőket játszott.

Szinte még el sem indult színpadi karrierje, máris berobbant a film világába, ünnepelt sztárrá 1935-ben vált, amikor eljátszotta a Csúnya lány címszerepét.

A leghíresebb férfiszínészek oldalán szerepelt, mind közül talán Jávor Pált szerette a legjobban, akivel saját bevallása szerint, a szerelmi jelenetekben mindig szívből csókolózott.

Évente több filmet is forgatott, amelyeket telt házzal vetítettek, emlékezetes sikere volt a Fizessen, nagysád!, az Igen vagy nem?, az Elnökasszony, az Egy nap a világ, Az éjszaka lánya, a Kölcsönadott élet és az Ez történt Budapesten.

Öltözködésével divatot teremtett, sok nő számára az áhított ideált testesítette meg. Sztárságát maga is táplálta, igyekezett a figyelem középpontjában maradni, ha kellett frivol, de szellemes nyilatkozataival, a személyét körülvevő legendákat maga is táplálta.

Férje az ünnepelt író, színházigazgató, forgatókönyvíró és filmrendező Vaszary János volt, aki ontotta a feleségének szánt temperamentumos, életerőtől duzzadó női szerepeket.

A jobboldali beállítottságát soha nem titkoló színésznőt és férjét 1944-ben azzal vádolták meg, hogy nyilasok - ő erre azt mondta, hogy nem alacsonyodott le hozzájuk.

A szovjetek többször le is letartóztatták őket, mígnem 1945-ben sikerült férjével elmenekülniük, és végül Spanyolországban telepedtek le. Itthon minden vele kapcsolatos hírt betiltottak, neve sehol nem szerepelhetett, Turay Idát azért vonták felelősségre, mert a barátnője volt.

Madridban az ottani magyar rádió bemondója volt, és néhány év alatt tökéletesen megtanult spanyolul. Olyannyira, hogy folytathatta színészi karrierjét, és idegenben, idegen nyelven is sztár lett, férje által írott darabokban ünnepelték, nagysikerű spanyol filmekben szerepelt. A hetvenes években jöhetett először haza, a rendszerváltás után színpadra is állhatott, de nem költözött vissza, jól érezte magát Spanyolországban.

Madridban halt meg 2003. április 18-án. Molnár Gál Péter színikritikus ezt írta róla: "Élete merő bújócska. Sosem mondott igazat. De mindig őszintén és mély hittel tódított. Igazat magáról és a világról csakis szerepeiben mondott. Színpadon és fölvevőgép előtt."