A 2012. április 8-ig látható tárlat gerincét az 1960-1970-es évekből származó néprajzi anyag adja, amely az őserdei életforma tárgyait vonultatja föl.

A hagyományos háztartási eszközök, fúvócső, férfi és női ruhadarabok mellett ékszerek, rituális maszkok, hangszerek és turisták számára készített tárgyak színesítik az anyagot, külön teremben tolldíszeket láthat a közönség - közölte az intézmény az MTI-vel.

A látogatók bepillantást nyerhetnek Amazónia természetrajzába is, főként állatvilágának néhány érdekes példányán keresztül: sörényes farkas, pekari, lajhár, hangyász, tatu, puma, vízidisznó, madarak, ezen kívül kígyók, gyíkok, békák jelenítik meg az "édeni" környezetet.

Az utolsó teremben egyebek mellett a természetpusztításról, az útépítésről, az erdő területének csökkenéséről, környezetvédők akcióiról láthatnak az érdeklődők fényképeket, majd az őserdőből 1974-ben kiköltözött piaroa indiánokról szóló, francia-magyar koprodukcióban készült film zárja a tárlatot.

A Magyar Természettudományi Múzeum és a Greenpeace közreműködésével létrejött kiállítás érzékelteti azokat a történéseket is, amelyek az utóbbi évtizedekben zajlanak e területen.

Amazónia, a világ legnagyobb egybefüggő esőerdeje az őstermészet szimbóluma, amelynek sokak képzeletében, ismereteiben két arca van. Az egyik az érintetlen természet, növények és állatok számtalan fajának háborítatlan birodalma, a természettel harmóniában élő emberek számára bőséges élelmet adó lakhely. Másik arca az ellenséges, félelmetes, kiismerhetetlen dzsungel, halálos betegségeket okozó rovarok, mérgező növények, vérszomjas vadállatok otthona.

A régészeti leletek tanúsága szerint mintegy tízezer éve élnek itt emberek. Körülbelül a 20. század közepéig egyre csökkenő számban, de még létezett az európai civilizációtól viszonylag érintetlen életmód.

Még napjainkban is vannak az őserdő mélyére visszahúzódott kisebb csoportok, amelyek igyekeznek ezt az életformát fönntartani, a külvilággal való kapcsolatot elkerülni.

Az amazóniai országok államai természetvédelmi parkokat hoznak létre, amelyek az indiánok számára is biztosíthatják a visszavonulást, a hagyományos életforma megőrzésének lehetőségét.

Legtöbbjük azonban valamilyen mértékben asszimilálódik, könnyebben elérhető településekre költözik, ahol oktatásban és orvosi ellátásban részesülhet.