Mint a párizsi Le Monde írásából kitűnik, a műpártoló ókori egyiptomi kollekciójának egy része már látható volt Genfben, de akkor a gyűjtő nem árulta el nevét: inkább vállalta a rejtőzést, semmint hogy akkor még élő szüleire rákényszerítse "saját csínyjeit". Ezúttal a birtokában lévő, eddig együtt soha be nem mutatott kortárs festmények láthatók a Léman-tó partján.

A kiállítás egy nagyobb, több éves tervbe illeszkedik: Jean-Claude Gandur 2010-ben lépett a nyilvánosság elé és bejelentette, hogy 20 millió svájci frank (mintegy 4,5 milliárd forint) értékben támogatja a genfi szépművészeti múzeum bővítését, hogy a 2015-ig felépítendő új szárnyban 99 évre helyet biztosítsanak két nagy kollekciójának, régészeti és kortárs gyűjteményének. Az épület tervezője Jean Nouvel francia sztárépítész, az ő nevéhez fűződik egyebek között az egzotikus népek művészetének szentelt, öt éve megnyílt párizsi Quai Branly múzeum.

Gandur cége akkor kezdett kőolaj után kutatni az iraki Kurdisztánban, amikor az még nem érdekelte a nagy kőolajtársaságokat, így alapozta meg vagyonát. Hasonló elvek alapján építette fel kortárs kollekcióját, a XX. század művészetéből talán a leginkább háttérbe szorult párizsi "lírai absztrakció" műveit gyűjtötte, amelyeket, mint a francia lap írja, az 1950-es években elsöpört az amerikai festők diadala. A Rath múzeumban most ezek a képek tekinthetők meg - köztük a Franciaországban híressé vált Hantai Simon több alkotása, amelyeket a Le Monde a kiállítás legszebb darabjai közé sorol.

A párizsi lap szerint a kollekció figyelemre méltó keresztmetszetet ad "a második párizsi iskola" alkotóiról, akik között nem csak absztrakt művészek voltak. Az anyag olyan gazdag, hogy a fél évszázadon keresztül kevesebb nyilvánosságot kapott időszak egészét kiemelheti a félárnyékból. A Rath múzeumban látható képek mintegy harmadát képezik annak az anyagnak, amelyet a gyűjtő a genfi múzeumnak szeretne átadni.

A kiállítást két "előfutár", Alberto Magnelli és André Masson festményei vezetik be, akik a II. világháború után nagy hatást gyakoroltak a következő nemzedékre, érzékeltetik az új irányzatok kubista és spontán szürrealista gyökereit. Előkerültek a világháborús korszak francia alkotói is, akik hosszú időn át a "purgatóriumban" voltak, bár az is kevésen múlott, hogy a nácik nem sorolták őket az "elfajult művészet" kategóriájába. A Rath múzeumban a belga, holland és dán művészeket is felmutató Cobra csoport több neves képviselőjének vásznai is megtekinthetők.

A kiállítás plakátján az 1921-ben született francia Georges Mathieu egyik fotója látható, amelyet Japánban készítettek róla, amint lázasan dolgozik egyik festményén. Mathieu nem csupán a gesztus-festészet egyik teoretikusa volt, de Jackson Pollockot bemutatva ő volt az, aki az amerikai festészetet bevezette a kor Párizsába. A Rath múzeumban "leporolják" az olasz Alberto Burri művészetét is és bemutatják, hogy annak idején Párizs befogadta a kínai Zao Wou, az orosz Serge Poliakoff, André Lanskoy és megannyi román és közép-európai mester műveit is - ezek közül emelte ki a Le Monde a Hantai-képeket.