zene
2008. 07. 02.
Pop és rock-klasszikusokból temetési zene
MTI
Pop és rock-klasszikusok veszik át egy ausztrál városban a hagyományos temetési zenék szerepét.
Adelaide legnagyobb sírkertjében, a Centennial Parkban már csak két olyan himnusz tartja korábbi pozícióját a legnépszerűbb gyászzenék tízes listáján, mint az Amazing Grace és az Abide With Me. Mostanában a legtöbben Frank Sinatra klasszikusát, a My Way-t kérik, ezt Louis Armstrong lírai dala, a What A Wonderful World követi. Még nem került be ugyan a Top Tenbe a Led Zeppelin Stairway To Heavenje, és az ünnepélyesnek semmiképpen sem mondható AC/DC-dal, a Highway To Hell, de előretörésük megállíthatatlannak tűnik.
Vannak más, nem kevésbé szokatlan, ám annál gyakrabban felcsendülő gyászzenék is: a Monty Python társulat Always Look The Bright Side of Life-ja, Ray Charles Hit The Road, Jack-je, a Queen Another One Bites The Dust-ja, de a kívánságlistára került a vidám Ding Dong The Witch Is Dead, amelyet Dorothy és barátai énekelnek az Ózban a Keleti Boszorkány halála felett érzett örömükben, valamint Bon Jovi sikerdala, az I,ll Sleep When I,m Dead is.
"Ezek a szokatlan dalok nagyon jól működnek a gyászszertartásokon, mivel az elhunyt személyek egyéniségét tükrözik" - állítja Bryan Elliott, a Centennial Park igazgatója.
Vannak más, nem kevésbé szokatlan, ám annál gyakrabban felcsendülő gyászzenék is: a Monty Python társulat Always Look The Bright Side of Life-ja, Ray Charles Hit The Road, Jack-je, a Queen Another One Bites The Dust-ja, de a kívánságlistára került a vidám Ding Dong The Witch Is Dead, amelyet Dorothy és barátai énekelnek az Ózban a Keleti Boszorkány halála felett érzett örömükben, valamint Bon Jovi sikerdala, az I,ll Sleep When I,m Dead is.
"Ezek a szokatlan dalok nagyon jól működnek a gyászszertartásokon, mivel az elhunyt személyek egyéniségét tükrözik" - állítja Bryan Elliott, a Centennial Park igazgatója.
További írások a rovatból
Élménybeszámoló a Decolonize Your Mind Society koncertjéről