irodalom
2011. 06. 15.
Elhunyt Gyertyán Ervin író, filmesztéta
Hosszan tartó betegség után életének 86. évében kedden délután elhunyt Gyertyán Ervin Balázs Béla-díjas filmkritikus, író, József Attila-kutató, műfordító - tájékoztatta testvére, Veress Mariann szerdán az MTI-t.
Gyertyán Ervin szinte az utolsó pillanatig dolgozott, egy regénybe fogott bele, amelynek egy részletét a Tekintet című folyóirat közölte. A kézirat befejezésére már nem jutott ideje - közölte Veres Mariann. A halál a Mazsihisz Amerikai úti Szeretkórházában érte az alkotót, több hetes betegeskedés után.
1925-ben született Budapesten Grünbaum Ervin néven. 1943-ban érettségizett, majd beiratkozott a pesti egyetemre. 1947 és 1949 között a párizsi egyetemen tanult; tanári oklevelet szerzett.
1950-től a Népszava munkatársa, 1953-tól rovatvezetője, 1955-től főmunkatársa volt. 1958-tól a Filmvilág rovatvezetője; 1975-ben a Gondolat Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese, 1975-től a Magyar Filmtudományi intézet főmunkatársa, 1979-től a Magyar Televízió, 1984-től a Magyar Filmintézet osztályvezetője. 1977-től a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (Fipresci) alelnöke, majd 1981 és 1985 között elnöke volt.
Mintegy húsz kötete jelent meg, köztük öt szépirodalmi mű. Legnagyobb sikerét a Szemüveg a porban című, 1975-ben megjelent regényével érte el. Több műve foglalkozik József Attilával, gyűjteményes kötetekben láttak napvilágot társadalmi, művészeti, tudományos írásai. Jelentős publicisztikai tevékenységet folytatott a Népszabadság, a Kritika, a Valóság, az Élet és Irodalom hasábjain.
Munkáját 1981-ben József Attila-díjjal, 1997-ben Balázs Béla-díjjal, 2001-ben Aranytoll díjjal, 2005-ben Komlós Aladár-díjjal, 2008-ban Tekintet díjjal, 2010-ben Demény Pál-emlékéremmel ismerték el.
Temetéséről később intézkednek.
1925-ben született Budapesten Grünbaum Ervin néven. 1943-ban érettségizett, majd beiratkozott a pesti egyetemre. 1947 és 1949 között a párizsi egyetemen tanult; tanári oklevelet szerzett.
1950-től a Népszava munkatársa, 1953-tól rovatvezetője, 1955-től főmunkatársa volt. 1958-tól a Filmvilág rovatvezetője; 1975-ben a Gondolat Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese, 1975-től a Magyar Filmtudományi intézet főmunkatársa, 1979-től a Magyar Televízió, 1984-től a Magyar Filmintézet osztályvezetője. 1977-től a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (Fipresci) alelnöke, majd 1981 és 1985 között elnöke volt.
Mintegy húsz kötete jelent meg, köztük öt szépirodalmi mű. Legnagyobb sikerét a Szemüveg a porban című, 1975-ben megjelent regényével érte el. Több műve foglalkozik József Attilával, gyűjteményes kötetekben láttak napvilágot társadalmi, művészeti, tudományos írásai. Jelentős publicisztikai tevékenységet folytatott a Népszabadság, a Kritika, a Valóság, az Élet és Irodalom hasábjain.
Munkáját 1981-ben József Attila-díjjal, 1997-ben Balázs Béla-díjjal, 2001-ben Aranytoll díjjal, 2005-ben Komlós Aladár-díjjal, 2008-ban Tekintet díjjal, 2010-ben Demény Pál-emlékéremmel ismerték el.
Temetéséről később intézkednek.
További írások a rovatból
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Más művészeti ágakról
Marék Veronika kapta a Magyar Gyermekkultúra Mestere Díjat
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon