A könyv angol nyelven 2010-ben Judging Edward Teller: A Closer Look at One of the Most Influential Scientists of the Twentieth Century (Megítélni Teller Edét, a XX. század egyik legbefolyásosabb tudósát) címmel jelent meg az Egyesült Államokban.

A magyar változat, amelyet Gács János fordított le, a napokban látott napvilágot az Akadémiai Kiadó gondozásában. A kötetet Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerdán az MTA Könyvtárának Agora-programja keretében mutatta be.

Mint Pálinkás József kifejtette, Teller Ede (1908-2003) kiemelkedő tudósegyéniség volt, aki az 1950-es évek elejéig alkotó módon vett részt a tudományban, s ez alatt az idő alatt sok eredménye született a magfizikában és a fizikai kémiában. A köztudatban azonban Teller Ede nem felfedezései révén, hanem a hidrogénbomba "atyjaként" ismert.

"Családja sorsán keresztül átélte a XX. század borzalmait, a fasizmust és a kommunizmust. Mindenfajta diktatúra kérlelhetetlen ellensége volt, s meggyőződéssel vallotta, hogy ezek a rezsimek csak az erőre hallgatnak. Ezért a demokráciáknak is erőt kell felmutatniuk, ellenkező esetben a diktatúrák legyőzik őket" - emelte ki az MTA elnöke.

Hozzátette: Teller Ede sok tekintetben érzékeny ember volt, de sok vonatkozásban rendkívül kemény, sokszor ellentmondásos személyiség.

"A könyv nagy érdeme, hogy rögzíti a tényeket, de nem mond ítéletet. Egy nagyszerű, zseniális, egyben esendő embert és tudóst mutat be, aki sokat tett a XX. század szörnyűségeinek enyhítése érdekében" - fogalmazott Pálinkás József.

Hargittai István a kötet előzményeit ismertetve, elmondta, hogy néhány éve jelent meg az Oxford University Press gondozásában az öt világformáló "marslakóról" - Neumann Jánosról, Wigner Jenőről, Szilárd Leóról, Kármán Tódorról és Teller Edéről szóló könyve.

A mű megírása kapcsán figyelt fel arra, hogy mennyire ellentmondásos személyiség Teller Ede, s mennyi a vele kapcsolatos tévedés.

Így született az ötlet, hogy önálló könyvet szentel Teller Edének, amelyben bemutatja a tudós-politikus életét - a gyökereit, a kényszerű emigrációját, a kimagasló tudományos felfedezéseit, az Egyesült Államok védelmével való tejes azonosulását, s természetesen nem maradhatott ki Robert Oppenheimer biztonsági meghallgatásán tett tanúvallomása sem, amiért tudóstársai hosszú évtizedekre kiközösítették.

Munkája során Hargittai István sok korábban ismeretlen forrást használt fel, amelyeket magyar, német és amerikai levéltárakban tárt fel, ezt egészítik ki a Teller-életmű szempontjából fontos személyiségekkel készített interjúk.

Mint Hargittai István kiemelte, véleménye szerint Teller Ede munkásságában a legpozitívabb a hidrogénbomba kifejlesztésében játszott szerepe.

"Sokan úgy gondolják, hogy helytelen lépés volt, az Egyesült Államokban 1949-ben kezdődött a vita a termonukleáris fegyver előállításáról, ám az amerikaiak ekkor még nem sejtették, hogy a Szovjetunióban 1946 óta folytak a hidrogénbomba előállításával kapcsolatos kísérletek" - mutatott rá Hargittai István. Az akadémikus meggyőződése szerint az egyenlő erő biztosította a II. világháború utáni évtizedekben a békét, s ezt a történelem idővel mindenképp Teller Ede javára írja.

A tudós legnegatívabb jellemvonásának viszont a "cél szentesíti az eszközöket" elvet tartja a szerző. Ez megnyilvánult akkor, amikor a fizikus részben elbagatellizálta a kísérleti atomrobbanások során keletkezett radioaktív hulladékok egészségkárosító hatását, de ha el is ismerte, mindenképp hozzátette, hogy a fejlődés áldozatokat kíván.

"Nem szabad, hogy egysíkú, leegyszerűsített Teller-kép éljen a köztudatban" - hangsúlyozta Hargittai István, aki reményei szerint művében objektív portrét vázolt a XX. század e bonyolult, ellentmondásos tudósegyéniségéről.