Roza Otunbajeva magyarul köszöntötte a hallgatóságot, kiemelve, hogy néhány nap múlva, június 10-én lesz három éve annak, hogy a nagy kirgiz író meghalt. Az elnök beszédében emlékeztetett, Csingiz Ajtmatov tette ismertté hazáját az egész világban.

Roza Otunbajeva a kirgiz népet igazságszeretőnek nevezve kitért arra is, hogy hazája 2010-ben fellázadt a diktatúra ellen, és „a parlamenti demokrácia útjára” lépett. „Egy olyan országot építünk, amelyet minden kirgiz magáénak érezhet” – fogalmazott az államfő. Roza Otunbajeva elmondta: a kirgiz küldöttség Schmitt Pál köztársasági elnökkel is találkozott, sok kérdést megvitattak, megállapodtak, hogy számos területen erősíteni fogják a két ország kapcsolatát.

„Azért vagyunk itt, hogy tanulmányozzuk az Önök tapasztalatát a parlamentarizmus terén” - szögezte le az elnök, hozzátéve, hogy sok közös vonást lát a két ország történelme között.

Roza Otunbajeva örömét fejezte ki, hogy a magyar olvasók nagy becsben tartják Ajtmatov életművét.

„A mi köztársaságunk adósa Csingiz Ajtmatovnak” – tette hozzá. „Most hogy eltávozott közülünk, tudjuk meg, mekkora hegy volt ő” – vélekedett, az írót olyan humanistának nevezve, aki az olvasóit az emberiességre tanítja.

Sirin Ajtmatova felidézte emlékeit édesapjáról. „Az apám mindig nagy tisztelettel beszélt a magyarokról, a magyar kultúráról.

Ezt ma személyesen is megtapasztalhattam” – fogalmazott. Az író lánya párhuzamot vont apja és Mészáros Márta életútja között, megemlítve, hogy mindketten korán elveszítették édesapjukat, saját fájdalmukat mindketten a alkotásaikon keresztül fejezték ki. „Láthatják, a mi kultúráink egyesülnek jóban, rosszban, legyőztük azokat, akik meg akartak minket semmisíteni” – vélekedett, hozzátéve, az író életműve arra is tanúság, hogy lehet embernek maradni a legszörnyűbb körülmények között is.

Mészáros Márta felidézte barátságukat Csingiz Ajtmatovval, megemlítve, hogy amikor a Szovjetunió felbomlása után először ellátogatott a távoli Kirgiz Köztársaságba, az író várta a repülőtéren.

„A szüleim ott nyugszanak, ez örökké összeköt az országgal” – mondta. Mészáros Márta a látogatásra emlékezve elmondta: a szabadság mámorában hajnalig beszélgettek az íróval. „Azóta barátok vagyunk, számomra ő ugyanis nem ment el” – fogalmazott, majd kitért arra, hogy amikor abba akarja hagyni végleg a filmkészítést, Csingiz Ajtmatov emlékre ad erőt a folytatáshoz.

Schmidt Mária beszédében megemlékezett arról, hogy Magyarországon a Kirgiz Köztársaságot elsősorban Ajtmatov regényeiből és Mészáros Márta Kisvilma című filmjéből ismerik. A főigazgató méltatta Roza Otunbajeva szabadságért folytatott küzdelmét.

„Mi is megtapasztaltuk, milyen súlyos az a ránk nehezedő politikai örökség, amelyet nap nap után cipelünk” – emelte ki a két ország közös történelmi vonásait Schmidt Mária. „Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen feladat vállalására tegye fel életét” – méltatta az elnököt. A főigazgató szerint Ajtmatov életműve arra inti az utókort, hogy „az értékeket magunkba rejtve, és ne ideológiákba csomagolva adjuk át” – fogalmazott, megemlítve, hogy minden kis ország feladata, hogy kikerülje az elzárkózás vagy a beolvadás zsákutcáját. „Kirgizisztán szerencsés ország, jó elnöke van” – zárta beszédét.

Szőcs Géza államtitkár 2007-es „ingerült” írásából idézve megemlékezett arról, hogy elítélte a Nobel-díj bizottság akkori döntését, szíve szerint Slawomir Mrozeknek, Umberto Ecónak, vagy csingiz Ajtmatovnak ítélte volna a díjat. Az államtitkár beszédében kiemelte, egy akkora életmű, mint a kirgiz íróé, elég volt ahhoz, hogy a Kirgizisztán felkerüljön a világ kulturális térképére. „Hőseit a magyar olvasók tízezrei ismerik” – fogalmazott, kiemelve, az emlékülés főhajtás az író előtt és a kirgiz nyelv előtt, amelyen a remekművek megszülethettek.