Származásáról több pletyka is lábra kapott, egyesek egyenesen III. Napóleont emlegették apjaként - az azonban biztos, hogy Párizsban született 1862. december 8-án. Gyerekkorától a színház bűvöletében élt, kamaszként barátaival kis színjátszókört szervezett, amelynek darabokat írt, játszott és rendezett.

Később színpadtechnikai tanulmányokat folytatott, huszonéves korára az egész színházi szakma a kisujjában volt. Dolgozott színikritikusként, majd titkári állást vállalt az egyik színháznál, közben szorgosan írta darabjait. A női szabó című művét 1886-ban bemutatta a Reneszánsz Színház, a közönség pedig szívébe zárta a szerzőt.

Feleségének vagyona révén anyagi gondok nem gyötörték, energiáit teljes egészében a drámaírásnak szentelhette. 1892-ben egyszerre három darabját vitték színre párizsi színházak, és hamarosan nevétől volt hangos a város, ő lett a "kacagás királya".

Titka voltaképpen egyszerű: bonyolult, pergő, leleményesen és gondosan kidolgozott cselekmény, szellemes párbeszédek, kacagtató bonyodalmak, szerepcserék és véletlenek, a klasszikus bohózatok jól ismert szereplői: felszarvazott férj, ostoba feleség, könnyűvérű nőcskék, ügyefogyott szerető, öreg és csúf emberek.

Feydeau nem bírálta a társadalmat, műveiben mégis magára ismerhetett mindenki, lelepleződtek a tisztesnek mondott, ám hazug és álszent polgári erkölcsök. Színműveit nemcsak Franciaországban, hanem a világ számos pontján bemutatták, napjainkban is gyakorta játsszák őket.

Amikor a Vígszínház 1899-ben műsorára tűzte az Osztrigás Micit, a darabot egyenesen pornográfnak minősítették egyes kritikusok, és óvták a jó erkölcsű családokat megtekintésétől.

Ennek ellenére máig talán ez Feydeau legnépszerűbb műve, noha számos más darabját is bemutatták a magyar színpadokon. A Bolha a fülbe, Az úr vadászni jár, a Vigyázz a nőre, a Mit jársz meztelenül, A két Champignol, a Fernand házasodik, a Kézről kézre, A hülyéje felhőtlen szórakozást nyújtott a nézőknek.

Az ünneplések, a sikerek ellenére Feydeau élete nem volt boldog, házassága igen korán megromlott. 1916-ban elvált, vagyona elúszott a kártyaasztalnál, vagy barátaira, alkalmi szeretőire költötte.

Könnyelműségéért súlyos árat fizetett: 1918 táján valamelyik szeretőjétől szifiliszt kapott, amely megtámadta idegrendszerét, élete hátralévő éveiben lassan megőrült, és egy idegszanatóriumban halt meg 1921. június 5-én. A párizsi Montmartre temetőben temették el.