A vitát kiváltó elemzésben a politikatudományi kutató azt bizonygatja, hogy a belga képregénysorozat hőseinek világa "a sztálinizmussal és a nácizmussal átitatott totalitárius utópia archetípusa".

"Először is a magántulajdon nem létezik a törpöknél. Pénz meg mégannyira sem. Amikor a magántulajdon vagy a pénz mégis előkerül, az mindig bajt okoz nekik" - mondta a szerző a France 2 közszolgálati televízió híradójában. Véleménye szerint a törpök világa egy mindenható és egyedülálló vezető, Törpapa által irányított kollektivista társadalom, amelynek tagjai "röhejesen" puritánok.

Buéno azt is állítja, hogy A fekete törpök című albumban a rasszizmus egyértelműen megfogalmazódik: a fajtisztaság a kékbőrűek számára elsődlegessé válik, ahol a csúnyaságot jelképező barnáknak nincs helyük. A szőke Törpilla az idealizált árja szépség megtestesítője.

A főellenség Hókuszpók pedig a szerző szerint görbe orrával egyértelműen a harmincas évek antiszemita karikatúráit idézi. Erre utalna az is, hogy a macskáját az eredeti francia nyelvű változatban az Izraelre utaló Azraelnek hívják. (A magyar változatban Sziamiaú a neve).

A Hupikék Törpikék 1958-ban születtek: a francia–belga Spirou magazin számára készült Janó és Bibice képregény mellékszereplőiként.

A belga képregényszerző, Peyo (Pierre Culliford) azonban önálló történetet szőtt köréjük, amely több, mint húsz kötetben jelent meg, és több száz részből álló közkedvelt rajzfilmsorozat is készült belőle.

Az elhunyt Peyo fia, Thierry Culliford a L,Express című francia hetilapnak elmondta, hogy nem olvasta az elemzést és nem is találkozott a szerzővel. "Tőlem úgy boncolgathatja az albumokat, ahogy akarja - még ha a komolytalanság és a groteszk között elhelyezkedő értelmezéssel nem is értek egyet - ha nem támadja az apámat" - mondta Culliford.

Azt is elárulta, hogy az apját egyáltalán nem érdekelte a politika, és a választások előtt mindig a feleségétől kérdezte meg, hogy kire érdemes szavaznia. Antoine Buéno szerint viszont "egy mű hordozhat magában olyan jelentést, amelyet az egyébként jó érzésű szerzője nem vall magáénak".

Patrick Gaumer képregénytörténész, a Képregény Világszótár szerzője szerint A kis kék könyvben megfogalmazottak alaposnak tűnnek, de valójában téves és hazug megállapítások.

Buéno például az Okoska nevű törpöt Trockijjal állítja párhuzamba a szemüvege miatt. "Ezzel az erővel azt is mondhatnánk, hogy ő Gandhi, hiszen neki is volt szemüvege" - hívta fel a figyelmet a szakértő.

Buéno arról is írt az elemzésében, hogy a törpök világában gyakoriak a szovjet jelképek, a sarló és a kalapács. "Akkor már a sajtreszelőt is megemlíthette volna. Azt is gyakran használják a törpök" - tette hozzá a történész.

Gaumer ugyanakkor elismeri, hogy bizonyos politikai témák felbukkanhatnak a történetekben, elsősorban az anarchista Yvan Delporte hatására, aki egyes albumok, köztük A királytörp című fejezet szerzője, amelyben a törpök egy diktátor uralmát döntik meg.

Az ökológiához közelálló André Franquin is hatással volt Peyóra, tőle származhat a törpök természetközelisége. A kommunista értelmezést viszont a történész teljesen kizárta.

Gaumer szerint A kis kék könyvet szórakoztató olvasmányként és nem vádiratként érdemes olvasni. "Diákhumor, önirónia. Ha a szerzője nem is végzett alapos kutatómunkát, A kis kék könyv legalább nagyon szórakoztató!" - vélte a szakértő.