Sári Zsolt kurátor, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos titkára az MTI-nek elmondta: A vasút fénykora - a vidék modernizációja című kiállítás nem technika- vagy vasúttörténeti kiállítás, mert elsősorban azt szeretné bemutatni, hogyan hatott a társadalomra a vasút és milyen meghatározó gazdasági, társadalmi és kulturális tényezővé vált Magyarországon.

Felidézte: a vasút hatása a vidék fejlődésére, a modernizációra és a vidéki társadalom polgárosodásra több szinten is jelentkezett, már az építkezéseken találkoztak és összekapcsolódtak a vidéken élők és a vasútépítők, akik különféle kulturális elemeket adtak át egymásnak.

"A vasút elterjedése a helyi közösségekben ellenállást és támogatást egyaránt kiváltott társadalmi rétegtől függetlenül, a kiállításon szereplő Mágnás Miska című film részlete is ezt a konfliktus ábrázolja" - jegyezte meg a kurátor.

A kiállításban nagy hangsúlyt kapott az utazók és az utazás körülményeinek bemutatása is.

Az utastípusok között megjelenik a bejáró diák, aki már a 20-as, 30-as években használta a vonatot a napi iskolába járáshoz; az idénymunkás, a summás vagy az ingázó, akikből a századfordulón 17 ezer érkezett naponta a fővárosba, de láthatóvá válik az is, miként változtatja meg a vasút a piacozást.

"A vasutas feleségek szabadjeggyel utazhattak, s a piaci árusítás fontos bevételi forrásuk volt" - utalt az egyik jellegzetességre a kurátor, hozzáfűzve azt is, hogy a vasút a legkülönbözőbb területeken vált fontos tényezővé, így a katonaságnál, ahol a hadi útvonalak fontos eszköze volt vagy a 20. század elejének nagy kivándorlási hullámában, amikor a vasút szállította tömegesen Fiumébe az Amerikába induló magyarokat.

Az áruforgalomra gyakorolt hatás példájaként Sári Zsolt a szegedi papucsot említette: a vonattal történő szállításnak köszönhetően egyetlen évben 25 mázsa szegedi papucs jutott el Szlavóniába.

A kiállítás kiemelt témájaként kaptak helyet maguk a vasutasok, akik "társadalom voltak a társadalomban"; összetett, hierarchikusan felépülő közösségük a falu társadalmát is befolyásolta, hatásuk még az öltözködésben is jelentkezett: a vasutas feleségek a polgári női viselet "közvetítői" voltak, s akadt olyan település - például Tura -, ahol a férfi népviselet szinte a vasutas ruhával vált egyenlővé.

A XIX. század végére, XX. század első évtizedei fókuszáló kiállítás érinti az 1846-tól a Magyar Államvasutak létrejöttéig tartó időszakot, de reflektál napjainkra is. Interaktív térképanimáció segítségével lehet tájékozódni a magyarországi vasúthálózat kiépüléséről, a trianoni határmeghúzás vagy a bécsi döntések következményeiről, de kitérnek az 1968-as gazdasági reform következtében bezárt vonalak hatására vagy éppen a kétezres évek történéseire is, és külön egység foglalkozik a vasúttal mint játékkal.

A fő helyszínek - a skanzen uradalmi magtárépülete és mezőhegyesi vasútállomása - mellett a látogató úton-útfélen belebotlik majd a magyarországi vasutas kultúrát bemutató transzparensekbe, tárgyakba, élménybeszámolókba.

A számos interaktív elemet, vasúti relikviát felvonultató kiállítást vetítések teszik változatosabbá, köztük az a - skanzen munkatársai által készített - rövidfilm, mely az ország legidősebb mozdonyvezetőjével készült.

A Felemelő század tematikus évad keretében megnyíló tárlathoz szombaton és vasárnap vasutas hétvége kapcsolódik. A polgárosodás sikertörténetét bemutató kiállítás 2012. március végéig látható.