Nagyváradon született 1907. október 13-án. Elegáns világfi apja, a nagyváradi színház bohém balettmestere egy lakodalomban ismerkedett meg későbbi feleségével, egy egyszerű parasztlánnyal. Hamar kiderült, hogy a kötöttséget nem bírja, 13 gyermeket felnevelő felesége csak hébe-hóba látta. (A gyerekeket Dayka vezetéknéven anyakönyvezték, Margit az ipszilont csak évtizedekkel később változtatta j-re.) Nagy szegénységben éltek, így a legidősebb lány Margitnak is ki kellett vennie részét a munkából. Hétévesen már újságot árult, saját bevallása szerint "az utca színpadán" tanulta meg a mozgást, az önkifejezést, az emberismeretet.

Kilencévesen szerepelt először az igazi színházban, liftes fiút játszott egy operettben. Az egyik rendező meglátta benne a tehetséget, így felvette ingyenes tanulónak színiiskolájába, ennek elvégzése után szerződést kapott. Nagyvárad után Kolozsvár következett, aztán 1927-ben a magyarországi karrier első állomása, Hódmezővásárhely, majd Miskolc és Szeged. 1929-ben teljesült az álma: szerződtette a budapesti Vígszínház.

Kezdetben naivaszerepeket kapott, és már bemutatkozáskor meghódította a közönséget és a szakmát. 1936-1940 között a Nemzeti Színház tagja volt, ezután szerepekre szerződött fővárosi színházakhoz. Játszotta nagy sikerrel Hannát (Hauptmann: Henschel fuvaros), Kis Erzsit (Móricz Zsigmond: Kis madár), Iluskát a János Vitézben, a dajkát a Rómeó és Júliában. Még viszonylag fiatalon is kiválóan alakított öregasszonyokat, talán legemlékezetesebben a sunyi, kegyetlen Murzaveckaját Osztrovszkij Farkasok és bárányok című színművében.

Dajka Margit az ország egyik legfoglalkoztatottabb és legnépszerűbb színésze lett, színpadon közel kétszáz darabban, ötven mozifilmben és huszonhét tévéjátékban láthatta, számtalan rádiójátékban hallhatta a közönség. Csibészes bája, friss humora az évek múlásával groteszken ironikus, de mégis bölcs derűvé érett. Olyan klasszikus filmekben szerepelt, mint az Égigérő fű, a Herkulesfürdői emlék, a Legato és a Macskajáték, felejthetetlenül adta Kamillát a Liliomfiban, s a színészkirály Latinovits Zoltán méltó partnere volt Huszárik Zoltán Szindbádjában. Élete végén számos gyermeknek szerzett emlékezetes pillanatokat a tüneményes Bors néni szerepében.

A magánéletben rendkívül szeretetreméltó ember volt. Még a kollégái is szerették, pedig érzékeny, meg nem alkuvó lényéből fakadóan a munkában kegyetlenül szigorú tudott lenni. Legendásan jó háziasszony volt, imádott és tudott is főzni, az ebéd nyersanyagát maga válogatta össze a piacon. Tárkonyos bableveséről felsőfokban nyilatkoztak azok, akiknek alkalmuk volt megkóstolni.

A magyar színházművészet nagysága 1951-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1952-ben kapta. 1986. május 24-én halt meg Budapesten.