Ezek a mai fiatalok!
    
Ez a rendszerint rosszalló fejcsóválással kísért mondat napjainkban is gyakran elhangzik, mondhatni: már-már klasszikus és örök. Soós Lajos, aki minden bizonnyal  a legidősebb, még aktív magyar színész, a múlt század húszas éveiben volt "mai fiatal". Vajon hogyan emlékszik rá? 

- Nézze el, hogy most nem a színház világáról kérdezzük, hanem arról: milyenek voltak a húszas évek suhancai?  

- Az akkori fiatalságot vallásosan nevelték. A jól fésült, úri fiú volt az ideális kamasz. Tánciskolába jártunk, a lányokkal udvariasan viselkedtünk. Szó sem lehetett arról, hogy tánc közben deréknál lejjebb csússzon a kezünk. A tegeződés sem volt divatos, még akkor is magázták egymást a párok, amikor összeházasodtak - emlékezik Soós Lajos. 

- Mikor tapasztalta, hogy e téren is megkezdődött a változás?

- A harmincas években már megjelentek a gigerlik, akiket a konzervatív idősebbek rossz szemmel néztek. Kockás nadrágot, széles vállú zakót, hegyes orrú cipőt, csibészes szalmakalapot viseltek. Magam is így közlekedtem a Stefánián, a sétapálcámat pörgetve. Pimaszságnak nevezték a viselkedésünket, pedig a szemtelenségünk csak odáig  terjedt, hogy a kisasszonyoknak odaszóltunk: "Csókolom a kiskacsóját, de csinos a bokája!" Merthogy a hölgyek hosszú szoknyában jártak, ami alól olykor csak a bokájuk villant ki. Még a legvadabb gigerlinek sem jutott volna eszébe, hogy az utcán csókolózzon, ami manapság a legtermészetesebb dolognak számít. Akkor mindenki felháborító szemérmetlenségnek mondta volna. 

- Milyenek voltak a negyvenes évek fiataljai?

- Erre az évtizedre a háború és annak összes következménye nyomta rá a bélyegét. Negyvenöt után, az újjáépítés lelkes korszakában a fiatalokat sem kellett noszogatni, hogy vegyék ki a részüket a munkákból. Szabadidejükben lelkesen jártak a SZIT-be - ez volt a KISZ elődje -, országos divat lett a "zakatolás" hegyen-völgyön át, ami ugye egy közös táncforma volt, és persze mozgalmi dalokat vagy szirupos magyar slágereket énekeltek hozzá. Aztán az ötvenes években jött a jampechullám. Csőnadrág, vastag nyersgumi talpú cipő, pálmafás nyakkendő. Nyegle viselkedés, a táncos helyeken a felháborodást kiváltó "csörgés" jellemezte ezt a korosztályt. A következő évtizedben minden, magára valamit adó fiatal a Beatles együttes tagjait akarta utánozni. Gombafejű fiatalok lepték el a világot, fehér nejloningben, beindítva a rock nemzedékét. A jampecekből pedig huligán lett. S ez a típus jóval veszélyesebb volt a majomkodó elődöknél, mert a huliganizmus gyakran bűnözésbe torkollt, s még a sportban is tragédiák forrása lett - állítja a koros színész. 

E rövid áttekintést megköszönve kérdezzük: 

- Mit tart a mai fiatalokról? 

- Róluk aligha kell mesélni. Láthatjuk őket a futballmérkőzéseken, értékelhetjük művészi hajlamukat az épületek falfirkái alapján, s ha a huligánoktól tartani kellett, akkor mit mondjunk korunkban, a fiatalkori bűnőzök egyre növekvő száma tudatában? Persze tisztelet a kivételnek, hiszen látni kell, a rendesebbek vannak most is többségben. Előrejutásuk pedig könnyebb, mint volt az én ifjúkoromban. Az úgynevezett "szamárlétra" már régóta nincs divatban. Huszonéves ifjak ülnek az államtitkári, vezérigazgatói székekben. A kisiskolások úgy kezelik a bonyolult számítógépeket, hogy megáll az ész! Bizony nekünk, fejcsóváló öregeknek sem szabad megfeledkezni arról, hogy ők is mai fiatalok.