Ötvös apja a Békés megyei Ajtósról vándorolt ki Németországba, innen a Thürer, majd a németesített Dürer (Ajtósi) név. Albrecht a művészettel apja műhelyében kezdett ismerkedni.

15 évesen a város első számú festője, a gótikus stílusban alkotó Michael Wolghemuth tanítványa lett, s elsajátította a fafaragás és rézkarcmetszés alapjait is. Gyakorló éveinek végén, a kor szokásainak megfelelően vándorútra indult, bejárta Elzászt, Németalföldet és Svájcot.

Dürer volt az első a német festők közül, aki vallásos hitét összeegyeztette az olasz reneszánsz tökéletesen elsajátított formanyelvével, tanulmányozta a perspektívát és a szépség szabályait.

Ugyanakkor kerülte az olasz minták idealizmusát, hihetetlen rajztudással, részletességgel volt képes ábrázolni a valóságot.

1494-ben Olaszországba utazott és igen sok, részletező tájképet alkotott. Visszatérve Nürnbergbe intenzív munkába kezdett, ez alapozta meg hírnevét, ekkor született a 15 fametszetből álló látomásos, zsúfolt és szenvedélyes Apokalipszis-sorozata.

1500 körül kezdett az emberi test arányaival foglalkozni, 1504-es Ádám és Éva-metszetén az emberi szépséget a kiszámított, eszményi forma révén ragadta meg, ezek az első német aktképek. Ötképes oltárán, a Háromkirályokon olasz hatást is érezni, de kitűnik újító realizmusa is. 1500-ban készült önarcképe a korszak kiemelkedő alkotása, a magát Krisztusként ábrázoló művész addigi festői tapasztalatait és hitvallását összegezte, hogy mindenki számára bebizonyítsa: a festő nem kézműves.

1505 és 1507 között Itáliába utazott, Velencében találkozott Bellinivel és festőtársaival. Megrendelésre festette a Rózsafüzérünnep című festményét, melynek az egész város csodájára járt. Népszerűsége ellenére hazatért, s megalkotta a Lovag, Halál és Ördög, a Szent Jeromos és a Melankólia című rézkarcait, amelyek jelképeit azóta is sokan sokféleképp magyarázták.

1512 után I. Miksa német-római császár lett a legfőbb támogatója, aki több munkát rendelt tőle.

A császár halála idején maga is betegséggel küzdött, ekkor került Luther hatása alá, bár katolikus hitét élete végéig megőrizte.

Negyedik, egyben legutolsó útjára azért indult, hogy megnyerje az új császár, V. Károly kegyeit és megerősíttesse életjáradékát; Németalföldön számos humanistával és művésszel találkozott. Már betegen tért haza, munkaképessége csökkent, így főleg elméleti kérdésekkel foglalkozott. 1526-ban alkotta egyik utolsó híres munkáját, a Négy apostolt.

A humanista művészet kiemelkedő alakja 1528. április 6-án hunyt el Nürnbergben, sírfelirata így szól: "Mindaz, ami Albrecht Dürerből halandó volt, e domb alatt van eltemetve".