art&design
2011. 05. 20.
Nagyházi-aukció: sokat ért a díszmagyar
A Nagyházi Galéria háromnapos árverésének, utolsó, csütörtöki napján regisztrálhatták a legjobb elkelési arányt. A művészeti tárgyakra, elefántcsont faragványokra, XVII. századi fajanszokra, keleti tárgyakra, ezüstökre, ékszerekre, asztali és faliórákra bőven volt kereslet.
Hét alkalommal ütöttek le egymillió forint feletti összegeket. És többször emelkedtek e határ közelébe is a licitek. A legtöbbet egy XIX. századvégi díszmagyarért fizettek. A T mesterjegyű ezüst és réz ékszerkészlet rövid és hosszú láncot, két akasztót, huszonnégy kis gombot és tizennyolc nagy gombot tartalmaz.
Továbbá egy XVIII. századi pengéjű díszkardot, tollforgót, egy pár sarkantyút, valamint a ruhát is. Ketten küzdöttek a nemzeti díszöltözékért, amelyet 950 ezer forintról végül 2,6 millióra licitáltak.
Népszerűek voltak az antik és a XVI -XVIII. századi elefántcsont faragványok. A győzelem istennőjének II. századi római mellszobrát 1,7 millió forintért vitték el. Erzsébet királyné büsztje 1,5 milliót ért meg valakinek, 900 ezer forintot adtak egy XVI. századi francia korpuszért, 700 ezret a hasonló korú német Pietáért.
Két középkori ónmázas majolika patikaedény 1,5 millióért, illetve 850 ezer forintért talált vásárlójára. Húsz, különféle korú és formájú bronzmozsarat 40 és 300 ezer forint között ütöttek le.
Kínaiak licitáltak a kéttucatnyi távol-keleti műtárgyra, porcelán tálakra, bronz vázára, fametszetekre, tekercsképekre.
A díszüvegek, az üveg és porcelán étkészletek közül az olcsóbbakat vitték el, a herendiekért 20 és 100 ezer forint között koppant a kalapács. A hetven tételnyi bécsi, angol, itáliai, pesti ezüst használati és dísztárgy közül azonban éppen a legdrágábbak iránt volt érdeklődés.
Egy pompás osztrák díszpalack Karl Bank mesterjegyével 1,9 millióért kelt el, egy szintén osztrák kínáló tál pedig 850 ezer forintért. Egy XX. század eleji sheffieldi ezüst füles tálcáért megadták az 1,2 millió forintot.
A legnagyobb licitemelkedést egy bécsi ezüst figurákkal díszes asztali óra produkálta, 160 ezer forintról kezdett és 750 ezernél végzett. A legdrágább időmérő pedig egy francia, 1850 körüli kandallóóra lett, amikor 1,1 millióért leütötték.
Az ékszerek kevésbé, az arany pénzérmék viszont annál jobban mentek. Egy 1912-es száz lírás III. Vittorio Emanuele portréjával 480 ezer forintra duplázott, egy 1915-ös Ferenc József érme 110 ezerre, egy 1903-ból való körmöcbányai korona négyszeresére, 85 ezer forintra ment fel.
Hiába, hogy válogatottan szép keleti szőnyegeket és míves, XIX. századi bútorokat kínáltak, ezekből csak keveset vettek meg.
Továbbá egy XVIII. századi pengéjű díszkardot, tollforgót, egy pár sarkantyút, valamint a ruhát is. Ketten küzdöttek a nemzeti díszöltözékért, amelyet 950 ezer forintról végül 2,6 millióra licitáltak.
Népszerűek voltak az antik és a XVI -XVIII. századi elefántcsont faragványok. A győzelem istennőjének II. századi római mellszobrát 1,7 millió forintért vitték el. Erzsébet királyné büsztje 1,5 milliót ért meg valakinek, 900 ezer forintot adtak egy XVI. századi francia korpuszért, 700 ezret a hasonló korú német Pietáért.
Két középkori ónmázas majolika patikaedény 1,5 millióért, illetve 850 ezer forintért talált vásárlójára. Húsz, különféle korú és formájú bronzmozsarat 40 és 300 ezer forint között ütöttek le.
Kínaiak licitáltak a kéttucatnyi távol-keleti műtárgyra, porcelán tálakra, bronz vázára, fametszetekre, tekercsképekre.
A díszüvegek, az üveg és porcelán étkészletek közül az olcsóbbakat vitték el, a herendiekért 20 és 100 ezer forint között koppant a kalapács. A hetven tételnyi bécsi, angol, itáliai, pesti ezüst használati és dísztárgy közül azonban éppen a legdrágábbak iránt volt érdeklődés.
Egy pompás osztrák díszpalack Karl Bank mesterjegyével 1,9 millióért kelt el, egy szintén osztrák kínáló tál pedig 850 ezer forintért. Egy XX. század eleji sheffieldi ezüst füles tálcáért megadták az 1,2 millió forintot.
A legnagyobb licitemelkedést egy bécsi ezüst figurákkal díszes asztali óra produkálta, 160 ezer forintról kezdett és 750 ezernél végzett. A legdrágább időmérő pedig egy francia, 1850 körüli kandallóóra lett, amikor 1,1 millióért leütötték.
Az ékszerek kevésbé, az arany pénzérmék viszont annál jobban mentek. Egy 1912-es száz lírás III. Vittorio Emanuele portréjával 480 ezer forintra duplázott, egy 1915-ös Ferenc József érme 110 ezerre, egy 1903-ból való körmöcbányai korona négyszeresére, 85 ezer forintra ment fel.
Hiába, hogy válogatottan szép keleti szőnyegeket és míves, XIX. századi bútorokat kínáltak, ezekből csak keveset vettek meg.
További írások a rovatból
Hajdu Levente megnyitószövege a Kaján szisztémák című kiállításhoz