Be kell vallanom, a kellemesnek ígérkező vidéki kirándulás és a beígért pezsgő kedvéért szálltam csak fel a nyugdíjasokkal teli különbusz fedélzetére, hogy némi nyűglődés után végre elnyújtózkodhassak a Tétényi fennsíkon, és megcsodáljam az innen kínálkozó gyönyörű panorámát.

Maga a helyszín egyébként meglehetősen különös volt: szögesdróttal, szigorúan körbezárt területen elszórva óriási, leginkább katonai alkalmazásoknak tűnő eszközök a szép kertben itt-ott, egy kisebb tisztáson kopjafák köré zárt színpad, előtte pedig műanyag székek sora.



Némi várakozás – és nyugodalmas szemlélődés – után azonban beindultak az események: a Rádió- és Televízió Múzeumot üzemeltető Hírközlési Múzeumi Alapítvány ügyvezető igazgatója, Egervári László ragadta kezébe a mikrofont, és a távközlés huszadik századi csodás fejlődéséről beszélt. Biztosan nagyon tájékozatlan vagyok, de én csak ott szembesültem a ténnyel, hogy e jeles nap volt az Információs Társadalom Világnapja.



Bevallom, számomra a technikai fejlődés nem az egyértelműen pozitív események közé tartozik – bár most is számítógép előtt ülök és szinte görcsösen ragadom meg mobil készülékemet egy-egy közlésre buzdító pillanatban. Ugyan a rousseau-i "vissza a természetbe" gondolattal sem igazán szimpatizálok, úgy hiszem sokkal boldogabb lennék írógépen pötyögve, nagy fekete telefonnal az asztalomon – miközben tudom, hogy biztos állásom van, nyugdíjra számíthatok, és nem látom a hontalanok élő-halott tömegét minden aluljáróban, minden szabad placcon.

Persze, e szögesdróttal körbezárt csodálatos kertbe nem jutott a zombikból, és utastársaim is a boldog nyugdíjasok körébe tartoztak. Mégsem állhattam egyedül azonban komor víziómmal, hiszen Egervári László is azzal folytatta beszédét, hogy Békésy György pont egy ilyen válságos időszakban végzett (vegyészként valamint fizikusként), és keresett – reménytelenül – munkát, fiatal diplomásként. Az analógia pedig tovább fut, hiszen úgy döntött, hogy inkább állás és rendes fizetés nélkül dolgozik, csak igazi laboratóriumban, megfelelő feltételek között végezhesse kutatását. Márpedig egyetlen korszerű laboratórium volt az országban, a Magyar Posta birtokában, és láss csodát: ugyan létszám felett, alkalmazás nélkül, „a fekete gazdaságban”, de mégis bekerült oda.

Szerény megjegyzésként most pedig nem átallom kijelenteni, hogy a fekete gazdaság felszámolására egyetlen biztos út létezik: a normális megélhetést biztosító, legális munkahelyek sora.

De elnézést kérek e kis kitérőért, s csak egyetlen további analógiát engedek meg magamnak: tudni illik Békésy külföldre költözött, s nem hazánkban kapta meg Nóbel-díját. Szóval a fekete gazdaság felszámolásának van egy másik útja is: szellemi nagyjaink (de/)exportálása.

Ragyogóan sütött a nap, a panoráma csodás volt, szorgos méhek zümmögtek, s néhány dal erejéig belehallgathattunk a Hot Jazz Band készülő új albumába. Kérem szépen, a bemutató Syma csarnokbéli koncert, s a megjelenő CD címe is: Halló!, Halló!

Azt hiszem kevesen tudják, hogy e híres szó, mellyel szinte minden telefonbeszélgetés indul, magyar (ha jól emlékszem a Hallod? félreértéséből fakad), amely külhonba szakadt neves hontársaink szájából hangzott el az első megvalósuló telefonbeszélgetés jeles napján, New Yokrban. Ennyit az analógiákról.



A Hot Jazz Band a Nem nősülök soha című egykori számot játszotta, valamint néhány más telefonálással kapcsolatos régi slágert, s ahogy megtudtuk, az egész CD e témakörre épül. Bevallom, kellemes volt e verőfényes napon elképzelnem, ahogy a század elején a megénekelt dendi egész nap otthon ül a telefon előtt és arra vár, hogy az úrihölgy mikor hívja. Munkanélküliségről egy szó sem esett e korrajzban.

Ahogy Réthelyi Miklós miniszter úr beszédében is inkább az info-kommunikációs társadalom hihetetlen ütemű fejlődéséről esett szó, a jövőbe vetett bizalomról, és arról, hogy az elmaradott térségek információs technikai felzárkóztatása megoldja majd a nehézségeket.

Szerényen azért megjegyzem, hogy bár nagyszerű ötlet volt egykoron (egy más kormányzás alatt) a „kakaóbiztos számítógép minden óvodába”, én – és azt hiszem az óvodások is, mindannyian egyetértenének – jobban örülnék annak, ha a papának volna rendes munkája.

Meghallgattuk még a világ üzenetét e jeles napon, majd újra a Hot Jazz Band muzsikája vidította a kedélyeket. Ahogy az események után bevonultunk az épületbe, megcsodáltuk a technikai eszközök múzeumát, a Békésy gyűjteményt, szendvicseket majszolgattunk és alkoholmentes pezsgőt kortyolgattunk, miközben alaposan kiélveztük a szögesdróttal körbezárt paradicsomot.

Végül, ahogy lefelé ereszkedtünk a csodás fennsíkról, Réthelyi miniszter úr szavai villództak emlékezetemben, amikor anatómiai tudását megcsillogtatva Békésy azon kérdését idézte fel, hogy „mekkora a cochlea anularis basilis elaszticitása”?

A jövőre vonatkozóan pedig biztos vagyok abban, hogy ott leszek a Hot Jazz Band Syma rendezvényközpontban megtartandó koncertjén, élvezem az életet és nem azon aggódok, hogy az egyetemnek lesz-e elég pénze arra, hogy fizessen azért, hogy Békésy György felfedezéseit taníthassam a buzgó fiatalságnak.

Hot Jazz Band

A legújabb CD ismét a már jól ismert és közkedvelt hazai háború előtti repertoárból merít, melynek ezúttal fő témája a telefon. A lemez különlegessége, hogy szerepel rajta az "Apu, hogy megy be" kezdetű dal is, melynek apropóján a koncerten kisorsolásra kerül egy elefánt és családi, továbbá egyéni állatkerti belépők, az új CD, s mellé némi Törley.

Ezen kívül az új lemez a koncert alkalmával kedvezményes áron lesz kapható.

A műsor vendége Bolba Éva énekesnő és Bényei Tibor tubaművész.

Rádió- és Televízió Múzeum

Ihletett környezetben, az Antenna Hungária Zrt. diósdi rövidhullámú rádióállomásának épületében 1995. december 1-jén, a magyar rádió-műsorszórás megindulásának 70. évfordulóján nyílt meg a múzeum.

A kiállítás a régi nagy adóteremben és a mellette lévő kisebb helyiségekben található. A parkban szabadtéri kiállítás sorakoztatja föl a magyar műsorszórás kültéri tárgyi emlékeit (antennák stb.). A múzeumi tárgyak zöme adástechnikai berendezésekből áll, de itt láthatók a stúdió- és vételtechnika, valamint a hajózás és katonai hírközlés rádiós és televíziós tárgyi emlékei is.

A korszerű számítógépes információs rendszer mintegy szaklexikon kínál részletes ismereteket a kiállítás képeihez. A terem galériáján hangrögzítő berendezések, kábelek, szigetelők, valamint a mennyezetig felmagasodó polcokon kiállított vevőberendezések katalógusa található. A csatlakozó folyóson a katonai hírközlés és a rádióamatőrök emlékei sorakoznak.

Két teremben Dr. Békésy György Nobel-díjas fizikus akadémikus, postamérnök Hawaii egyetemről hazatért kísérleti berendezései találtak otthonra, mellettük a magyar rádió muzeális berendezéseivel egy stúdiót és egy technikai szobát találunk. A múzeum kertjében a magyar műsorszórás jeles személyiségeinek emlékoszlopait és a műsorszórás "nagy tárgyait", antennákat, talpszigetelőket, fényszórókat láthatunk.

A kert kilátóteraszán elhelyezett távcsővel megszemlélhetjük a látóhatár peremén a Duna ezüstös csíkja mögött zöldellő Csepel szigetéről, a magyar rádió műsorszórás bölcsőhelyéről idelátszó védett ipari műemlékünket, a Lakihegyi szivar alakú antennatornyot.

A magyar rádiózás és a hazai rádiógyártás története CD-ROM-on is megjelent, amely kikölcsönözhető a múzeumban, üzleti forgalomban azonban nem kapható.

Nyitvatartás:

Rendes nyitvatartás: április 1-től október 31-ig.
Csak szerdánként látogatható 10-17 óráig

Cím: 2049 Diósd, Géza fejedelem utca vége

További info: www.postamuzeum.hu

A 2010-ben fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Hot Jazz Band-ről pedig a www.hotjazzband.hu oldalon lehet tájékozódni.