"Az írás és a bátorság különálló fogalmakként élnek a köztudatban. Erre a vélekedésre cáfol rá Szolzsenyicin, akinek egész élete a bátorság példaképeként szolgálhat" - hangsúlyozta a kiállítás szervezője, Georges Nivet, a Genfi Egyetem professzora.

Az október 16-ig látogatható tárlaton bemutatják Szolzhenyicin gyerekkori fantasztikus elbeszélésének, A piramisok országának kéziratát, amelyet egy vállalati kiadási napló üresen maradt oldalaira írt nagy, négyszögletes betűkkel - olvasható a Vesztyi (http://www.veti.ru) hírportálon és a Rosszijszkaja Gazeta (http://www.rg.ru) napilap online kiadásában.

A tárlat Szolzsenyicin több gyermekkori művének a kéziratát is felvonultatja, ezekből kiderül, hogy idős korában az írónak egyáltalán nem voltak ínyére ifjúkori zsengéi. Elégedetlenségének hangot is adott, vörös tintával ráírva első, második és harmadik elbeszélésére: érdektelen, nem közölhető.

A tárlat egyik érdekessége A Gulag szigetvilág kéziratának az a példánya, amely több mint húsz évet töltött a földben: Szolzsenyicin észt barátai ugyanis elásták, amikor az író száműzetésbe került.

A látogatók megismerkedhetnek Szolzsenyicin munkamódszerével is, az író anyaggyűjtés közben különböző színű dossziékba, borítékokba szortírozta az információit. A vörös kerék című tetralógiához 250 ilyen dosszié gyűlt össze: a kékben az elképzeléseit tárolta, a szürkében a szereplők jellemrajzát gyűjtötte csokorba, a feketében pedig a mű szerkezetére vonatkozó feljegyzések sorakoztak.

"Óriási mennyiségű információt gyűjtött, amelyeket dossziék százaiban tárolt, majd amikor nekifogott az írásnak, ez az adathalmaz hirtelen elbeszéléssé, regénnyé alakult át" - magyarázta Georges Nivet.

A kiállítás arra is fényt derít, hogy Szolzsenyicin többnyire ceruzával írt, még az apró, három-négy centiméteres csonkokat is felhasználta. A papírral élete végéig takarékoskodott: levágta, összeragasztotta és felhasználta az üresen maradt részeket.

A tárlaton rengeteg fénykép látható - egy részüket Szolzsenyicin kazahsztáni száműzetése alatt készítette, de vannak a Gulagon készített felvételek is, ahogy annak a bizonyos Matrjonának a fényképe, akit a Ketten a lámpa alatt (1967) című elbeszélése főhősének választott az író.

Külön szekció mutatja be Szolzsenyicin személyes tárgyait - lágerbéli számát, feszületét, rózsafüzérét. Láthatók Szolzsenyicin iskolai és egyetemi tanulmányaival, sorkatonai szolgálatával, bírósági tárgyalásával, elítélésével és rehabilitációjával kapcsolatos iratok is.

Szolzsenyicin 1918-ban született. Harcolt a második világháborúban, a frontról egyik gyerekkori barátjának írt levele miatt 1945 januárjában letartóztatták és nyolc év munkatáborra ítélték. A büntetés letelte után egy vidéki iskolában matematikát tanított. Külföldön 1962-ben vált ismertté, amikor a Novij Mir című irodalmi folyóiratban megjelent az Ivan Gyenyiszovics egy napja című regénye, amely ugyancsak a Gulagról szól.

Az 1973-ban írt A Gulag szigetvilág miatt 1974-ben megfosztották szovjet állampolgárságától és száműzték. Két évet Európában töltött, majd az Egyesült Államokba költözött családjával. Műveit csak a gorbacsovi peresztrojka idején kezdték csak kiadni Oroszországban. Szolzsenyicin 1990-ben tért vissza hazájába, Moszkvában élt 2008 augusztusában bekövetkezett haláláig.