film
2011. 05. 17.
Cannes: rendezőnők reflektorfényben
Jó éve van idén a Croisette-en a női filmrendezőknek: a húsz versenyfilmből négy alkotás is nők kezéből került ki, ami a cannes-i filmfesztiválon rekordnak számít.
Tavalyhoz képest, amikor egyetlen női rendező produkciója sem került be a versenybe, ez mindenképpen örvendetes, ám jól tükrözi, hogy a világban még mindig kisebbségben vannak a rendezőnők. A cannes-i mustra 64 esztendős történetében egyszer fordult elő, hogy nő nyerte a fődíjat, annak is már 18 éve. Akkor Jane Campion Zongoralecke című alkotása kapta az Arany Pálmát.
"Szerintem - eléggé különös módon - a nők előrehaladása a művészetben meglehetősen lassú. Ez a fesztivál nagyon kedves volt hozzám, de még mindig én vagyok az egyetlen nő, aki valaha Arany Pálmát kapott" - mondta Jane Campion ausztrál kolléganője, Julia Leigh Sleeping Beauty című versenyfilmjének megtekintése után.
Leigh munkája egy diáklányról szól, aki idősebb férfiak erotikus vágyának tárgyává válik. A Cannes-ban induló további női rendezők között szerepel Lynne Ramsay, akinek We Need to Talk About Kevin című filmdrámáját sok kritikus arany pálmás favoritjaként jelölte meg. A történet egy anyát mutat be, aki igyekszik megérteni, miért lett gyilkos a fia.
A Polisse egy gyermekvédelemmel foglalkozó párizsi rendőrcsoport mozgalmas életébe enged betekintést Maiwenn rendezésében, aki korábban a kamera túloldalán, színésznőként mutatta be tehetségét. A produkció forgatókönyvét is a rendezőnő jegyzi.
A fesztivál keddi versenyprogramjában pedig egy japán rendezőnő alkotását láthatta a közönség. Kavasze Naomi (Naomi Kawase) a modern és a régi világ ütközését ábrázolta Hanezu no cuki című munkájában.
Campion szerint fontos lenne, hogy a nők hallassák a hangjukat a filmművészetben. Mint a Sleeping Beautyról elítélően szóló kritikákról megjegyezte: "azért lehet vele gondjuk az embereknek, mert egyszerűen nem szoktak hozzá, hogy erős feminista hang szólaljon meg a filmvásznon".
Maiwenn - aki csak ezt az egy nevét használja - úgy vélekedett: egy filmrendező munkájának megítélésekor nem lehet érdekes, hogy melyik nemhez tartozik. "Rémes volna arra gondolni, hogy a filmemet azért válogatták be, mert volt egy női kvóta.
Tudom, hogy azért választották ki a filmemet, mert a nézők szerették és nem azért, mert nő vagyok" - hangsúlyozta. Ugyanakkor elismerte, hogy nehéz dolog nőként levezényelni egy forgatást.
A Cannes-ban a filmek versenyével párhuzamosan folyó filmvásáron is az a kép rajzolódik ki, hogy a mozi még mindig meghatározóan a férfiak világa. Thrillerek, horrorok és akciófilmek viszik a prímet, csupa férfiak által uralt műfaj.
Ezt erősítette meg Famke Janssen is, akit Bond-lányként ismert meg a világ és a vásáron most első, Bringing Up Bobby című rendezői filmjével igyekszik betörni a piacra.
"Nagy utat tettünk meg, de ez még mindig minden fronton egy férfiak által meghatározott üzlet" - mondta Janssen.
"Szerintem - eléggé különös módon - a nők előrehaladása a művészetben meglehetősen lassú. Ez a fesztivál nagyon kedves volt hozzám, de még mindig én vagyok az egyetlen nő, aki valaha Arany Pálmát kapott" - mondta Jane Campion ausztrál kolléganője, Julia Leigh Sleeping Beauty című versenyfilmjének megtekintése után.
Leigh munkája egy diáklányról szól, aki idősebb férfiak erotikus vágyának tárgyává válik. A Cannes-ban induló további női rendezők között szerepel Lynne Ramsay, akinek We Need to Talk About Kevin című filmdrámáját sok kritikus arany pálmás favoritjaként jelölte meg. A történet egy anyát mutat be, aki igyekszik megérteni, miért lett gyilkos a fia.
A Polisse egy gyermekvédelemmel foglalkozó párizsi rendőrcsoport mozgalmas életébe enged betekintést Maiwenn rendezésében, aki korábban a kamera túloldalán, színésznőként mutatta be tehetségét. A produkció forgatókönyvét is a rendezőnő jegyzi.
A fesztivál keddi versenyprogramjában pedig egy japán rendezőnő alkotását láthatta a közönség. Kavasze Naomi (Naomi Kawase) a modern és a régi világ ütközését ábrázolta Hanezu no cuki című munkájában.
Campion szerint fontos lenne, hogy a nők hallassák a hangjukat a filmművészetben. Mint a Sleeping Beautyról elítélően szóló kritikákról megjegyezte: "azért lehet vele gondjuk az embereknek, mert egyszerűen nem szoktak hozzá, hogy erős feminista hang szólaljon meg a filmvásznon".
Maiwenn - aki csak ezt az egy nevét használja - úgy vélekedett: egy filmrendező munkájának megítélésekor nem lehet érdekes, hogy melyik nemhez tartozik. "Rémes volna arra gondolni, hogy a filmemet azért válogatták be, mert volt egy női kvóta.
Tudom, hogy azért választották ki a filmemet, mert a nézők szerették és nem azért, mert nő vagyok" - hangsúlyozta. Ugyanakkor elismerte, hogy nehéz dolog nőként levezényelni egy forgatást.
A Cannes-ban a filmek versenyével párhuzamosan folyó filmvásáron is az a kép rajzolódik ki, hogy a mozi még mindig meghatározóan a férfiak világa. Thrillerek, horrorok és akciófilmek viszik a prímet, csupa férfiak által uralt műfaj.
Ezt erősítette meg Famke Janssen is, akit Bond-lányként ismert meg a világ és a vásáron most első, Bringing Up Bobby című rendezői filmjével igyekszik betörni a piacra.
"Nagy utat tettünk meg, de ez még mindig minden fronton egy férfiak által meghatározott üzlet" - mondta Janssen.
További írások a rovatból
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Katarina Stanković Neptun vihara és Ida Marie Gedbjerg Az elveszett Mozi könyv című alkotása a 21. Verzió Filmfesztiválon
Más művészeti ágakról
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával