Ez a koncert a jelen és a múlt hagyományainak laza összefüggéseihez kapcsolható. Joseph Haydn (1732–1809) 1791-ben Londonban bemutatott Miracle (Csoda) szimfóniája – a legenda szerint szerencsés kimenetelű balesettel végződő bemutatója ellenére is – mint a maga által kialakított szimfóniastílus és koncepció mintapéldája kötődik a bécsi klasszikus hagyományhoz, melynek egyik része a menüettben feldolgozott alsó-ausztriai népdal is.

Kurtág György (1926) 1987–88-ban komponált „...quasi una fantasia” című, op. 27-es sorszámú műve címével és opusszámával is Beethoven két ilyen alcímű zongoraszonátájára, közte a népszerű Holdfényszonátára utal.

A zongorára és kamaraegyüttesre írott mintegy 10 perces mű különlegességét az adja, hogy a Holdfényszonáta nyitó tételéhez hasonlóan rendkívüli csendesség és nyugalom a legfőbb jellemzője, egy igen sűrű részt leszámítva.

Gustav Mahler (1860–1911) 1889-ben Budapesten bemutatott 1., D-dúr (A titán) szimfóniája „hivatalosan” ugyan Jean Paul novellája nyomán készült, benne azonban a zeneszerző kifejezte a Weber unokájának felesége iránti plátói szerelmét is.



A műsoron:

Haydn: D-dúr („A csoda”) szimfónia, Hob. I:96
Kurtág: …quasi una fantasia...

Mahler: 1., D-dúr („A titán”) szimfónia

Vezényel: Vass András
Közreműködik: Csalog Gábor, zongora