Lengyel ingatlanfejlesztők maroknyi csoportja középkori várkastélyokat épít újjá múzeumnak, szállodának vagy konferenciaközpontnak abban a reményben, hogy felidézi a régi korok emlékét, amikor több száz éves megszállás, háborúk és idegen uralom előtt Lengyelország európai nagyhatalom volt.

„Miért vannak a németeknek váraik a Rajna mentén, a franciáknak kastélyaik a Loire mentén, a csehek miért nyitnak meg annyi kastélyt a látogatók előtt, s a lengyeleknek miért vannak csupán romjaik?” – tette fel a kérdést Dariusz Lasecki, a Czestochowa közelében fekvő Bobolice középkori várat újjáépítő testvérpár egyik tagja.

A XVI. és a XVII. században Lengyelország uralma a Balti-tengertől majdnem a Fekete-tengerig húzódott. A most felépítendő várkastélyok közül számos a XVII. századi svéd hadjárat idején pusztult el. Pénz- és építőanyag-hiány miatt a középkori építmények tovább sorvadtak a kommunista érában, amikor különben sem fordítottak rájuk nagy figyelmet, lévén a jobbágyokat kizsákmányoló urak feudalizmusának jelképének tekintették őket.

„A középkor és a reneszánsz Lengyelország aranykora volt” – mondta Jacek Nazarko ingatlanfejlesztő, aki a minap fejezte be Tykocin XVI. századi vöröstéglás várkastélyának újjáépítését.

A tykocini várkastély 1755 óta romokban állt. Az újjáépítés után szálloda, étterem, esküvők és más rendezvények lebonyolítására alkalmas központ működik rövidesen benne.

A nemrégiben újjáépített Bobolice vastag mészkőfalai és tornya sziklás hegyből emelkednek ki. A helyi legenda szerint egy, a várbörtönben meggyilkolt fiatal lány szelleme kísért benne. A várat a bölcs és türelmes uralkodó hírében álló III. (Nagy) Kázmér király építtette a XIV. században. A lengyelek gyakran emlegetik, hogy Kázmér fából épített Lengyelországot talált és kőből építettet hagyott maga után. A kastély építését idén fejezik be, utána múzeumként működik majd.

A cseh határ közelében fekvő Chrzelicében a középkorban, majd a reneszánsz idején épített egykori várkastély romos falai között egy magánbefektető tervez kulturális központot építeni. Csak a külső falak maradnak meg, megerősítik és modern felépítménnyel látják el őket, világosan megkülönböztetve a régi és az új elemeket.

„Valóságos mozgalom indult arra, hogy megmentsünk minden megmenthetőt” – mondta Wojciech Poplawski, az EU-finanszírozásra váró OP Architekten cég tervén dolgozó építész. „Nem akarjuk azonban újjáépíteni a kastélyt, meg akarjuk őrizni, ami eredeti” – tette hozzá.

A nyugat-lengyelországi Poznanban szintén vita folyik az egykori királyi erődítmény újjáépítéséről, de egyelőre nem világos, hogy az alapok elbírják-e az új falakat.