Az életének 81. évében, június 6-án elhunyt írót búcsúztatva Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke felidézte, hogy Sánta Ferenc 1954-ben az új irodalmi nemzedék lehetséges vezéralakjaként tűnt fel. Abban a korban vállalt kezdeményező szerepet, melyet a politika sokszor eltorzított gondolati és etikai értelemben is.

Mint arra Vasy Géza rámutatott, egy író minden korban a szabadságot óhajtja és az irodalom feladatának az igazságkeresést tartja. Sánta Ferenc tudta, hogy nincs egyetlen, abszolút igazság, nem relativizálta a fogalmat - hangsúlyozta az írószövetség elnöke, hozzáfűzve, hogy műveiben is az igazság kérdését boncolgatta, de foglalkoztatta az is, hogyan kell élni.

Sánta Ferenc munkáiból kiderül, hogy az emberiség történelmi útja nem írható le egyértelmű fejlődésként, hiszen sötétebb és felívelő időszakok követik egymást - mondta Vasy Géza, aki szerint a Kossuth-díjas szerző alkotásaiban nem könnyed, gondot feledtető igazságokat írt le, hanem felfedte a problémákat és ezekre megoldást is keresett.

Sánta Ferenc élete igazolja, hogy "mindannyiunk számára van járható és tiszta út" - tette hozzá Vasy Géza, aki megemlítette azt is, hogy meghatározó élmény volt számára, mikor találkozott az íróval és életművével.

"A mester eltávozott közülünk, de művei itt maradtak" - zárta gondolatait a Magyar Írószövetség elnöke.

Fekete Gyula író szerint Sánta Ferenc életművével új irányzatot teremtett. Úgy vélte: a Kossuth-díjas író egyike volt azoknak, akik példájukkal igazolták, hogy a szellem hatalma nagyobb, mint a politikáé.

Ágh István költő méltatásában azt emelte ki, hogy Sánta Ferencre "katartikusan, fájdalommal, részvéttel, odaadással lehet emlékezni". 50 éves barátságukat a segítő szándék jellemezte - fűzte hozzá.

Mint fogalmazott, "meglepetten" áll most a sírnál, "mint valami elképesztő igazságtalanság közepette".

Solymosi Zsolt, a kolozsvári unitárius kollégium igazgató-helyettese arról beszélt, hogy a több mint 450 éves kollégium adott útravalót Sánta Ferencnek is, aki "igaz példaképük".

Fóris Ferenczi Gábor, a kollégium diákja szerint Sánta Ferenc a szegénységben nem az éhezést, a nélkülözést látta, hanem az egymásra utaltságot, rájött, hogy az ember mindenből tanulhat. Hozzátette, hogy Sánta Ferenc számára - saját bevallása szerint - a család után az iskola volt az a közeg, amely szerepet játszott szellemi kiformálódásában.

Felhívta a figyelmet arra, hogy Sánta Ferenc életével, életművével példát adhat, megtanít az alapvető emberi szabadságjogok tiszteletére, a vallás és nemzetek iránti toleranciára.