A kutatómunka első állomásaként, 2010. április 11-én, a költészet napján három generáció színészeit kérték föl, hogy vegyenek részt egy kísérletben. A színészek három különböző helyszínen (hajnali metró, nappali sétálóutca, éjszakai szórakozóhely) szavaltak verset az utca emberének. Az akciót távolról, megfigyelő jelleggel rögzítette egy stáb. Az elkészült anyag 2010 tavaszán nem került publikálásra, mert az alkotók akkor úgy érezték, hogy ennél mélyebbre kell ásniuk, ha választ akarnak kapni a feltett kérdéseikre.

2011. január 1-jén már nem egy kérdéssel, hanem egy határozott állítással kezdődött a munka: a vers vagány. Kortárs költőket kerestek föl, jellemzően az otthonaikban, hogy a vers helyéről és lehetőségeiről beszélgessenek velük. Mivel nem állt mögöttük semmilyen médium, pályázat, platform, csak a teljes alkotói függetlenség, a kíváncsiság és a generációs lendület, nagyon sok olyan költő nyilatkozott nekik, aki már évek óta senkinek.

<iframe src="http://player.vimeo.com/video/22231588?title=0&amp;byline=0&amp;portrait=0" width="400" height="165" frameborder="0"></iframe><p><a href="http://vimeo.com/22231588">versmob 0411</a> from <a href="http://vimeo.com/versmob">versmob</a> on <a href="http://vimeo.com">Vimeo</a>.</p>

Közel három hónap alatt bejárták a fél országot (Szeged, Szajla, Budapest, Győr, Pécs, Sopron), 44 kortárs magyar költővel beszélgettek, aminek eredményeként 50 órányi interjúanyag került a vágóasztalra. Ebből az anyagból versmob – 0411 (sic!) címmel egy 44 perces dokumentumfilm készült el 2011. április 11-re, a költészet napjára. A film egy nappal később, április 12-én került föl az internetre, a versmob.hu oldalra, ahol bármikor bárki számára letölthető és megtekinthető. A dokumentumfilmre egy hét alatt eddig közel 3600 néző volt kíváncsi.

Az alkotók pontosan tisztában vannak vele, hogy egy ilyen antológia mindig lehet még bővebb, színesebb és árnyaltabb, azonban a válogatás hiányai és „igazságtalanságai” felhívás keringőre, főként a fiatalok számára: tessék az anyaggal foglalkozni, tessék folytatni, a filmben szereplő és nem szereplő költők verseit egyaránt olvasni!

Az ötven órás nyersanyag hatalmas közkincs, amit éppen ezért nem is akarnak maguknak megtartani. A dokumentumfilmnek elkészült egy 100 perces verziója is, ami remélhetőleg teret talál magának a közeljövőben egy erre nyitott televízió műsorán. Az interneten persze lenne hely ennek a 100 percnek is, csakúgy, mint az 50 órának - ennek ömlesztése, sűrítésmentes tálalása azonban pont a műfajjal, a webes tartalommal szembeni értetlenkedésről tanúskodna.

<iframe src="http://player.vimeo.com/video/22253045?title=0&amp;byline=0&amp;portrait=0" width="400" height="170" frameborder="0"></iframe><p><a href="http://vimeo.com/22253045">versmob 0411 - a virrasztás</a> from <a href="http://vimeo.com/versmob">versmob</a> on <a href="http://vimeo.com">Vimeo</a>.</p>

Gyűjtögetve az anyagokat a dokumentumfilmhez, az alkotókat érő impulzusok hatására megszületett az ötlet: el kell mondani a költészetről azt is, amit a dokumentumfilm műfaji kereteiből kifolyólag nem tud elmondani. Így született meg a versmob - a virrasztás (sic!) című kisjátékfilm forgatókönyve. Olyan színészeket kerestek föl a projekthez, akikről tudták, hogy olyan viszonyban vannak a saját nyelvükkel, hogy érzik egy ilyen ügynek a tétjét.

A fikciós kisfilm forgatása magánmecenatúra segítségével március 14-én kezdődött és az elkészült 11 perces verzió a dokumentumfilmmel együtt szintén április 12-én került föl az internetre, a dokumentumfilm mellé a versmob.hu oldalra. A fikciós film ott kezdődik, ahol a dokumentumfilm véget ér, keretet adva neki.

Az alkotói szándék szerint a két webfilm jó időre önjáró marad: közönségét és közösségét önépítkező módon kell felhajtania. Azt a közösséget, ami a 202. évtizedben végre újra helyére tudja tenni magában az alkotás, a befogadás arányait, azt a generációt, aki majd újra a méltó helyén tudja kezelni a kultúrát.
</p>