Az est háziasszonya Winkler Nóra volt, aki elmondta, hogy a kezdetek óta nagyon szereti a Titanicot, és nagyra becsüli azt a kulturális pozíciót, amit a Titanic szervezői magukra vállaltak. Horváth György fesztiváligazgató anekdotákat mesélt az idén köztudottan rendkívül nehéz körülmények között létrejövő fesztivál szervezőinek munkájáról, a lelkes nézői felajánlásokról, biztatásokról, és megköszönte a segítséget valamennyi szponzornak és támogatónak. Kiemelte azt is, hogy a szervezők mindent megtesznek annak érdekében, hogy a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál soha többé ne kényszerüljön olyan helyzetbe, hogy a pénzügyi nehézségek miatt az ideihez hasonló megszorításokkal és lemondásokkal teli, külsőségeiben is szerényebb és visszafogottabb, hirdetési és reklámköltségek nélküli verzióban kerüljön megrendezésre.

Ezt követően átadták a díjakat. Elsőként a Diákzsűri képviselője, Deák Péter lépett színpadra, aki elmondta, hogy nagyon nehéz helyzetben voltak, mert ennyi jó filmet ritkán lát az ember, mint a Titanicon. A Diákzsűri díját végül A ház című cseh-szlovák film kapta egyszerre realista és szimbolikus ábrázolásmódjáért, kiemelkedő, hiteles és átérezhető színészi alakításaiért, valamint az egyetemes problémák jellegzetesen kelet-európai ízű megközelítéséért. (Írásunk a filmről itt olvasható.)

A zárógálán még csak a közönségszavazás pillanatnyi állását árulhatták el a szervezők, hiszen a fesztivál négy mozijában a díjátadóval párhuzamosan is zajlottak vetítések, mára azonban véglegesült az eredmény. Az idei közönségkedvenc (4, 68-os átlaggal) Thomas Vinterberg Submarino című filmje lett. A második legtöbb szavazatot Az én peresztrojkám című dokumentumfilm kapta, a harmadik helyen pedig szintén egy dokumentumfilm, a dán Armadillo végzett. (A Submarino és Armadillo című filmekről itt olvashattok.)

Végül a zsűri következett. A háromfős nemzetközi zsűriből elsőként Elliot Grove szólt a közönséghez, igaz csak virtuálisan, videóüzenet formájában, hiszen a díjátadó idején ő már Londonban volt. A zsűrielnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a Titanic Filmfesztivál jövőjéről nem a politikusok döntenek, hanem a nézők, akiknek ki kell állniuk a Titanic által képviselt egyedülálló kulturális érték mellett.

Pataki Ági megköszönte a szervezőknek, hogy a sok-sok megpróbáltatás ellenére megrendezték a fesztivált, elmondta, hogy drukkol a fesztiválnak, és reméli, hogy a Titanic töretlen sikere meggyőzi a kultúrpolitika képviselőit, hogy a fesztiválra igenis szükség van, és érdemes évről évre támogatni. Esther Rots, a tavalyi Hullámtörők-díjas holland film, A bőrön is áthatol rendezője izgatottan mesélte, mennyire örült a felkérésnek, és lenyűgözőnek találja, hogy a manapság egyre ritkábban látható merész és innovatív alkotások közül a Titanic fesztiválnak sikerült jó néhányat a közönség elé tárnia.

Ezután elérkezett a várva várt pillanat, és fény derült a győztes film címére: a zsűri a Hullámtörők-díjat a Vadember című svéd alkotásnak ítélte oda. Az indoklás szerint Martin Jern és Emil Larsson filmje csiszolatlan, közvetlen és játékos stílusával, a lehetőségek nélküli élet kilátástalanságának intenzív érzékeltetésével érdemelte ki a rangos elismerést. Amint azt már több fórumon hírül adták a fesztivál szervezői, az állami támogatások megvonása miatt a győztes film idén nem részesül pénzjutalomban, de bíznak benne, hogy a díj eszmei és presztízsértéke kárpótolja az alkotókat. (Írásunk a filmről itt olvasható.)