Jelenleg nem kevesebb mint hat magasház épül Londonban, fittyet hányva a gazdasági válságnak. A többiek: a Walkie Talkie, a Sajtreszelő, a Gém, a Villanyborotva és a Hegyorom - ez utóbbit a Beatles egyik dala nyomán Helter Skelternek is becézik.

Peter Rees, aki 25 éve felel London belvárosának városrendezéséért, kedvesnek találja az elnevezéseket. Az egész 2003-ban kezdődött az Erotic Gherkinnel (erotikus uborka), amelynek falloszra emlékeztető tömbje rövid idő alatt London egyik attrakciója lett, hiába igyekezett bérlője, a svájci Swiss Re biztosítótársaság megőrizni az épület hivatalos nevét (St Mary Axe). „Az angolok imádják a beceneveket. Ha valaki törzsvendég egy kocsmában, rövidesen kap becenevet” – mondta Peter Rees.

Irvine Sellarnak, a Shard beruházójának 12 évébe tellett, amíg megvalósíthatta tervét. A Cityn kívül, a London Bridge negyedben álló üvegtornyot határozottan ellenezte több műemlékvédelmi szervezet, közöttük az English Heritage, amelyek azt kifogásolják, hogy tönkreteszi a Szent Pál-székesegyház védett panorámáját. Paddy Pugh, az English Heritage regionális igazgatója szerint az épület nagyszerű, csak rossz helyen áll, akadályozza a műemlékekre nyíló kilátást.

Manuel Appert francia geográfus, a téma szakértője szerint Londonban nincs felső határ az épületek magasságát illetően, csak a folyó mellett vagy a közeli dombokon lévő stratégiai pontokról a történelmi épületekre nyíló panorámát védik. A Szent Pál székesegyházra, a parlament épületére, a Towerre és a Buckingham-palotára nyíló kilátás védett például a Parliament Hill dombról.

Márpedig éppen a Parliament Hillről nézve látszik összenyomni a Shard a Szent Pál-székesegyházat, holott majd egy kilométerre áll tőle, a Temze másik partján.

A Szent Pál-székesegyház sem azonnal lett a város jelképe. A katedrális mindenben különbözött attól, amit addig (1675) építettek Londonban. Christopher Wren újított, és a városoknak szükségük van az efféle vizuális serkentésre – mutatott rá Peter Rees.