Tarkovszkij, a ma már klasszikusnak számító filmrendező 1932. április 4-én született az Ivanovótól 170 kilométerre lévő Jurjevce városban, és Ivanovóban töltötte gyermekkorát.

Szűkebb hazájában és a megye többi városában 2007 óta minden évben Tükör címmel Tarkovszkij-filmfesztivált rendeznek, idén erre május végén kerül sor. A zsűri elnöke idén Ralph Fiennes lesz, aki egyebek között Voldemortot alakította a Harry Potter-filmekben.

Idén decemberben lesz 25 éve, hogy Tarkovszkij elhunyt Párizsban, jövőre pedig születésének 80. évfordulója lesz, és egyben arról is megemlékeznek majd, hogy 50 éve, 1962-ben aratott diadalt a velencei filmfesztiválon az Iván gyermekkora című filmje, amelyet Arany Oroszlánnal tüntettek ki a szovjet filmtörténetben elsőként.

A rendező születésének közelgő 80. évfordulója alkalmából hozzátartozói és barátai születésnapján, április 4-én Szergej Szobjanyin moszkvai polgármesterhez fordultak, hogy Moszkvában hozzanak létre Tarkovszkij múzeumot. A döntés már régebben megszületett, de 2008-ban leállt a munka a gazdasági válság miatt. Az épület, amelyben Tarkovszkij 30 éven át lakott, megvan, alul kőből, felül fából épült a XIX. században, s a rendező testvére, Marina sok tárgyat gyűjtött már össze a múzeum számára.

A nemzetközi kritika Andrej Tarkovszkijt általában Szergej Ejzenstein után a második legjelentősebb szovjet filmrendezőként tartja számon.
 
A Szovjetunióban hét filmet forgatott: az Iván gyermekkora (1962), az Andrej Rubljov (1966), a Solaris (1972), a Tükör (1974), és a Sztalker (1980) című alkotásokat, és két kevésbé ismert filmje közül a Nosztalgiát (1983) Olaszországban, az Áldozathozatalt (1986) pedig Svédországban forgatta. Kivétel nélkül minden filmjét díjakkal tüntették ki tekintélyes nemzetközi fesztiválokon.

Kevésbé ismert, hogy a Szovjetunióban színdarabot is rendezett, Londonban a Royal Operában színre vitte Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját Claudio Abbadóval, és még rádióprodukciókkal is próbálkozott.

Tarkovszkij 1982-ben érkezett Olaszországba a Nosztalgia forgatására, és többet nem tért vissza a Szovjetunióba, mert túlságosan megviselte a hivatalnokok akadékoskodása, a cenzúra.

Tüdőrákban halt meg 1986-ban, Párizsban, s a Szovjetunió széthullása után felmerült a gyanú, hogy esetleg a KGB ölte meg. Mivel azonban felesége és Alekszandr Szolonyicin színész ugyanezen betegségben halt meg, sokan valószínűnek tartják, hogy a Sztalker című filmnek egy elhagyott vegyi üzemben zajló forgatásán szenvedtek mérgezést.

A gorbacsovi glasznoszty idején Tarkovszkij a Szovjetunióban is megkapta a kiérdemelt elismerést, de akkor már késő volt, betegsége miatt többé már nem tudott hazalátogatni.