Debrecenben született 1921. augusztus 13-án. Szülővárosában jogot hallgatott, közben dolgozott gyógyszerészsegédként és írnokként, volt nyomdai korrektor és több sportlap tudósítója. Végbizonyítványát 1943-ban szerezte meg, ezután különböző lapoknál dolgozott. 1946-ban a fővárosba költözött és a Szabad Szó, majd a Válasz munkatársa lett. 1947-től a Magyar Rádió Falurádió című műsorának szerkesztője volt, de innen politikai okok miatt eltávolították.

1949-től a MAFILM dramaturgjaként, aztán a Művelt Nép segédszerkesztőjeként dolgozott. 1950 és 1953 között irodalmi munkásságából élt, majd Balmazújvárosban egy általános iskolában tanított. Pestre visszatérve részt vett a Csillag című folyóirat, majd az Irodalmi Újság szerkesztésében, 1955-57-ben a Madách Színház dramaturgja , 1960-61-ben néhány hónapig az Állami Vakcinatermelő Intézetben segédmunkás. 1961. április 12-én bekövetkezett halálának oka máig nem tisztázott: a neves festő, Kondor Béla lakásán tartott baráti összejövetelen ittas állapotban kizuhant az emeleti ablakból.

Élete ugyanolyan tragikus és ellentmondásos volt, mint írói munkássága. Kezdetben kiváló tollú újságíró és publicista volt, fáradhatatlanul járta a vidéket és tapasztalatait mindig közérthető formában tárta olvasói elé. Későbbi munkásságára jellemző volt a többműfajúság, írt remekbe szabott novellákat, drámákat, kis- és nagyregényeket is. Minden munkáját a tökéletes formai megszerkesztettség, a népnyelv fordulatait is felhasználó választékos nyelvezet, a részletes és alapos emberábrázolás, az alaposan átgondolt cselekményvezetés jellemezte. Munkásságáért 1951-ben, 1952-ben és 1954-ben is József Attila-, 1955-ben pedig Kossuth-díjat kapott.

Az 1950 és 1953 közötti időszakban írott munkáiban túlnyomórészt az alakuló szocializmus iránti lelkesedése szólalt meg. A törvénytelenségekkel, ellentmondásokkal való szembesülés 1953 után egyre inkább a Nagy Imre-féle politika hívévé tette. E korszakának jelentős darabja a paraszt Rómeó és Júlia témáját feldolgozó A kútban című novellája, ebből forgatta 1955-ben Fábri Zoltán a Körhinta című filmet Törőcsik Marival és Soós Imrével. Ugyancsak film készült a Tanyasi dúvad című kisregényből. 1955-ben készült el a még mindig falusi környezetben játszódó Szeptember című drámája, valamint a Viharban című kisregénye.

1956 után súlyos válságokkal küzdött, erősen ivott, könnyen szerelmesedett. E magánéleti vívódások, a szellemi útkeresés küzdelmei tükröződnek utolsó írói időszakának darabjain, amelyek között olyan remekművek szerepelnek, mint a Bolond és szörnyeteg című regény, A gyáva című kisregény, az Oszlopos Simeon című kisregényből átírt színdarab és az Elveszett paradicsom című dráma.

E művek sikerének fényében azonban már nem sütkérezhetett, a végzetes áprilisi éjszaka megszakította ígéretes írói pályáját.