A Cioran tapintható közelségben című tárlaton idézetek sorakoznak majd a filozófia egyik legnagyobb újkori szkeptikusának és nihilistájának tartott képviselőjétől, aki többször értekezett az ember általános otthontalanságáról.

Arra a kérdésre, hogy ki a filozófus, Cioran azt írta, "egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit".

"Festmények, tükrök és más olyan tárgyak is láthatók majd a kiállítóteremben, amelyek szimbolikusan kapcsolódnak a nagy gondolkodóhoz.

Szerepelnek a tablókon azok az írók, akikkel barátságban volt, köztük Mircea Eliade vagy Eugéne Ionescu, Paul Celan és Samuel Beckett - mondta Brindusa Armanca, a román intézet igazgatója az MTI-nek.

Levetítik szerdán a Cioran apokalipszise című dokumentumfilmet, amely 1990-ben készült Párizsban, Cioran Odéon utcai tetőtéri lakásában Gabriel Liiceanu és Sorin Iliesiu rendezésében. Ebben a filmben látható a vele készült egyetlen hosszú interjú. A filozófus ugyanis kizárólag az íráson keresztül kommunikált, és akkor először egyezett bele, hogy kamerák előtt beszéljen.

A film egyben az "elveszett paradicsom", Nagyszeben és környéke, Cioran gyermekkora felidézése, ahová soha nem adatott meg neki a visszatérés. A filmből - amelyet halálának évében, 1995-ben mutattak be - megismerhetjük Emil Ciorant, az embert, gondolatainak mélységét és fergeteges humorát.

Az alkotást Farkas Jenő marosvásárhelyi születésű professzor, az ELTE Bölcsészettudományi Kara román tanszékének tanára, Cioran szakértője vezeti fel a szerdai vetítésen a román intézetben. Farkas Jenő több cikket és tanulmányt írt a filozófusról magyar, román és francia nyelven. A filmet magyar felirattal vetítik.

Emil Cioran 1911. április 8-án született a Szeben vármegyei Resinárban (Rasinariban), ahol apja ortodox pap volt. Gimnáziumi tanulmányait Szebenben végezte, majd 17 évesen filozófiát kezdett tanulni Bukarestben, később ösztöndíjat nyert Berlinbe.

Kant, Schopenhauer és Nietzsche munkássága volt rá nagy hatással. Egy évre hazatért és a brassói gimnáziumban filozófiát tanított, majd 1937-ben a bukaresti Francia Intézet doktori ösztöndíjasaként Párizsba utazott, ahol végleg letelepedett és onnantól fogva csak franciául írt.

Nyolc könyve jelent meg magyarul, köztük a Könnyek és szentek című tavaly a Qadmon Kiadónál. Korábban a Történelem és utópia című kötetet 2005-ben, A létezés kísértését pedig 2008-ban a Nagyvilág Kiadó gondozta.