A besorolhatatlan Georges Brassens a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben Párizs egyik legismertebb figurája volt gitárjával, hatalmas bajuszával és persze főleg dalaival, amelyek egyben - mint a francia sanzonelőadóknál általában - igazi költemények is voltak. A francia sanzon nemzetközi sikerének önmagában is ez az egyik titka: nem is egy híressége azért kezdett komponálni és énekelni, mert így költészetét az egész ország megismerte, míg a kortárs verseskötetek olvasótábora még a franciák földjén is meglehetősen szűk.

Mint arra a frnacia lapok emlékeztetnek, Brassens a bisztrókban és kabarékban kezdte pályáját, később leggyakrabban a népszerű Bobino teremben lépett fel. Rajongói a legkülönbözőbb csoportokból kerültek ki: kifejezte az anarchisták ízlését, a nonkonformista lázadókét, de tudott konformista is lenni, meghatóan szólni a szerelemről és szomorúan az elmúlásról, megénekelte a mindennapi élet kis eseményeit és nem riadt vissza a közönségességtől, a provokáló vulgaritástól sem. Különös hangjával, gurgulázó szövegmondásával összetéveszthetetlen volt, és mint a zenevárosi emlékkiállítást egyöntetűen méltató francia lapok most felfedezik, látszólag rögtönzött dalain hosszan dolgozott, mindig a tökéletességre törekedett.

A Cité de la Musique anyagának bevezetését egy óriásira nagyított fotó adja meg, amelyen a fiatal Brassens fürdőruhában látható izmos Tarzanként - a kiállítás kurátora, Joann Sfar rajzoló- és filmrendező olyasfajta módon provokálja a látogatókat, mint a kiállítás hőse tette dalaival. A Zenevárosban kiállított fotók és ott az meghallgatható a dalok egész életútján végigkísérik az énekes költőt, de nem csupán kronologikus sorrendben: témák szerint is csoportosítják a hatalmas anyagot: a kabarék, a szerelem, a szexualitás, az anarchisták, az irodalom, stb.

A látogatók az INA francia audiovizuális archívum anyagából egy interjút is meghallgathatnak, amely 1979-ben hangzott el a France Culture rádióban az énekessel. A beszélgetést rövid részletekre szabdalták fel, a kiállítás termeiben pedig régi telefonokat helyeztek el a rendezők: amikor a látogató felemeli a kagylót, minden készüléken más részletet hallhat a szövegből. Emellett ismét megszólalnak Brassens leghíresebb kompozíciói, amelyek közül nem egy világszám lett: mint a Chanson pour l,Auvergnat (Sanzon a lenézett szegényekért), az Aupres de mon arbre (Az én fámnál), Le testament (A végrendelet), Supplique pour etre enterré a la plage de Sete (Könyörgés azért, hogy a sete-i tengerparton temessenek el), Les croquants (A szegények), La non-demande en mariage (Leány-nem-kérés), Les amoureux des bancs publics (Szerelmesek a köztéri padokon) stb.

Georges Brassens lemezei ma is igen népszerűek Franciaországban. Az énekesről korábban már több könyv jelent meg, a közeledő évfordulóra újak is születtek. A Zeneváros kiállításáról 336 oldalas katalógus készült, egy másik kötet a sanzonénekes illusztrált dalszövegeit tartalmazza és az üzletekbe került egy 636 oldalas új Brassens-életrajz is. Maxime Le Forestier énekes pedig újra lemezre vette a 30 éve eltávozott szerző-előadó valamennyi dalát.