Az évtizedek óta lappangó, eddig csak fekete-fehér reprodukcióból ismert olajkép az aukció legdrágább tétele volt. A képért ketten is versenybe szálltak, egyikük a teremben, másikuk telefonon licitált. Tizennyolcmilliónál megálltak, s a telefonos vevő vitte el a ritka szép képet.

A Vadrózsabokor a mester legjobb korszakából származik, 1911-ből, amikor Szinyei sorra aratta nemzetközi és a hazai sikereit. Gyűjteményes kiállításával nyitott 1912-ben az Ernst Múzeum. Ezen a tárlaton ott szerepelt a most aukcionált vászon, Tájképtanulmány címen. Akkori tulajdonosa Meller Simon művészettörténész, művészeti író, a Szépművészeti Múzeum munkatársa volt. Két század eleji aukción szerepelt a kép, 1920-ban és 1939-ben, ezt követően ismeretlen helyen rejtőzködött.

Az aukción tizenhétszer koppant a kalapács egymillió forint felett. Igaz, ezeknek a tételeknek eleve hétszámjegyű összegekben határozták meg a kikiáltását is. Talán ezért nem alakult ki licitverseny, s leginkább induló áron értek célba.

Megadták a 6,6 millió forintot Derkovits Gyula késői, élénk színekben pompázó 1932-es temperájáért. 5,5 millió forintot fizetett valaki Nagy Balogh János plein-air koloritú olajképéért, egy kisméretű csendéletért. És ugyanennyiért vitték el Kmetty János egyik meghatározó nagybányai vásznát. Barcsay Jenő, Vaszkó Erzsébet, Gulácsy Lajos, Kádár Béla, Uitz Béla képei több milliós kikiáltási áron találtak vevőt.

Scheiber Hugó három gouache és egy tempera képe viszont szoros küzdelemben ért el 2, illetve 1,5 és 1,4 millióig, és 900 ezer forintig.