Háy János az MTI-nek elmondta: a kiállításon tíz-tizenkét kép lesz látható. "Újrafestettem mindet csomagolópapírra. Lesz egy szobor is, egy hagyományos szomorú manó, aki a terveim szerint természetes közegében, avarban áll majd" - tette hozzá.

A szerző felidézte: a 1980-as években kezdett rajzolni. "Ez nagyon személyes történet. Egy barátom kislányának rajzoltam először manókat. A becenevem ugyanis Janó, amit a kislány manónak értett, és ezért nagyon félt tőlem. Arra gondoltam, ki kellene engesztelni, megmutatni neki, hogy vannak olyan manók is, akik aranyosak, nem bántanak senkit" - mesélte. Mint mondta, az egyetemi órákon fejlesztette tovább a figurákat, amelyek között akadnak angyalok, ördögök, indiánok vagy akár szomorú pingvinemberek is.

"Minden művészeti ág ugyanabból a tőből fakad, szeretne valamit kreatívan megragadni a világból" - magyarázta Háy János, aki szerint vonzódása a képzőművészethez valószínűleg az avantgárdhoz való viszonyából eredeztethető. "Számomra az avantgárd nem a régi formák lebontását jelenti, hanem valami újnak a keresését" - tette hozzá.

Ugyanakkor megemlítette, hogy rajzai nem szakadnak el teljesen az irodalomtól, hiszen valamennyi képére úgy tekint, mintha pici novellák volnának. "Ők az én képzeletem játékosai, figuráimnak sorsa van, nem csupán vizuális effektek" - vélekedett.

Mint fogalmazott, számára felszabadítóan hat a festés, hiszen ezáltal kiszakadhat a fogalmi gondolkodás absztrakciójából. "Élvezem, ha festékben tapicskolhatok, ha koszos lesz a kezem, hiszen mindez írás közben, a klaviatúrával nem történhet meg".

Háy János az MTI kérdésére elmondta: jelenleg A bogyósgyümölcskertész fia című novelláskötetének zenés-színpadi adaptációján dolgozik. "Lovasi Andrással csinálunk egy előadást, én írom hozzá a szövegeket, András a zenét. A bemutató reményeim szerint december elején lesz Kaposvárott, a Csiky Gergely Színházban".