art&design
2011. 03. 26.
Piszkosul izgalmas kiállítás várja a szemét történetére kíváncsi briteket
A 17. századi Hollandiától kezdve egészen napjaink New Yorkjáig követi végig a piszok történetének meghatározó állomásait egy különleges londoni kiállítás, amely a hagyományosan közutálatnak örvendő kosz művészeti, tudományos és orvostudományi életben betöltött szerepével igyekszik megismertetni a látogatókat.
"A kosz egy olyan dolog, amelyet mi magunk termelünk és amellyel mindennap találkozunk" - mondta James Peto, a kiállításnak otthont adó Wellcome Collection kurátora. A Szemét: a mindennapok piszkos igazsága című tárlat célja a piszok jó és rossz oldalának bemutatása. "Ha megfelelő mennyiség van belőle a megfelelő helyen, az hasznos számunkra" - hangsúlyozta Peto.
"Utáljuk a piszkot, de ne felejtsük, hogy az egyúttal a fejlődés jele is, hiszen minél több a város, a gyár, a civilizáció, annál több a piszok is, és az ellene való harc már évszázadok óta komoly kihívást jelent a társadalmak számára" - tette hozzá. A kiállításból kiderül, hogy a történelem során sokan felfedezték a mocsokban rejlő üzleti lehetőségeket: a 19. századi szennyvízcsatornákban kutató utcakölyköktől és kincsvadászoktól kezdve, egészen a hivatalos tiltási próbálkozások ellenére továbbra is puszta kézzel dolgozó indiai árnyékszékpucolókig.
"A középkori London szemetét a városon kívül élő gazdák vásárolták meg, hogy azzal trágyázzák a földjeiket. Ma pedig az elektromosságot is a városi szemét egy részének elégetéséből nyerik" - mondta Kate Forde, a tárlat másik kurátora. A piszok és a betegségek több évszázados kapcsolata, valamint a higiénia is górcső alá kerülnek a kiállításon.
A látogatók megismerkedhetnek Joseph Bazalgette csatornahálózatával, amely kigyógyította a viktoriánus kori Londont a "nagy bűz" betegségéből, illetve az orvos John Snow nevével, aki rájött, hogy a kolera a fertőzött vízzel terjed, így az egyik közös tározó lezáratásával megálljt parancsolt a több száz áldozatot követelő betegségnek a londoni Sohóban.
A kiállítás betekintést enged a New York-i Staten Island Fresh Kills nevű - a világ egykori legnagyobb - szemétlerakójának zöldesítésére vonatkozó jövőbeli tervekbe.
A tárlat egyik részlege a német higiéniai múzeummal ismerteti meg a látogatókat, amely az 1930-as években felkarolta a "faji higiénia" náci elméletét. Ezen kívül a piszokhoz kapcsolódó műtárgyakat, köztük emberi ürülékből készült - szagtalan - szobrokat és a londoni háztartásokból - köztük Benjamin Franklin házának egyik szőnyegéből - származó házi piszok "ereklyéket" csodálhatnak meg azok, akik augusztus 31-éig felkeresik a tárlatot.
"Utáljuk a piszkot, de ne felejtsük, hogy az egyúttal a fejlődés jele is, hiszen minél több a város, a gyár, a civilizáció, annál több a piszok is, és az ellene való harc már évszázadok óta komoly kihívást jelent a társadalmak számára" - tette hozzá. A kiállításból kiderül, hogy a történelem során sokan felfedezték a mocsokban rejlő üzleti lehetőségeket: a 19. századi szennyvízcsatornákban kutató utcakölyköktől és kincsvadászoktól kezdve, egészen a hivatalos tiltási próbálkozások ellenére továbbra is puszta kézzel dolgozó indiai árnyékszékpucolókig.
"A középkori London szemetét a városon kívül élő gazdák vásárolták meg, hogy azzal trágyázzák a földjeiket. Ma pedig az elektromosságot is a városi szemét egy részének elégetéséből nyerik" - mondta Kate Forde, a tárlat másik kurátora. A piszok és a betegségek több évszázados kapcsolata, valamint a higiénia is górcső alá kerülnek a kiállításon.
A látogatók megismerkedhetnek Joseph Bazalgette csatornahálózatával, amely kigyógyította a viktoriánus kori Londont a "nagy bűz" betegségéből, illetve az orvos John Snow nevével, aki rájött, hogy a kolera a fertőzött vízzel terjed, így az egyik közös tározó lezáratásával megálljt parancsolt a több száz áldozatot követelő betegségnek a londoni Sohóban.
A kiállítás betekintést enged a New York-i Staten Island Fresh Kills nevű - a világ egykori legnagyobb - szemétlerakójának zöldesítésére vonatkozó jövőbeli tervekbe.
A tárlat egyik részlege a német higiéniai múzeummal ismerteti meg a látogatókat, amely az 1930-as években felkarolta a "faji higiénia" náci elméletét. Ezen kívül a piszokhoz kapcsolódó műtárgyakat, köztük emberi ürülékből készült - szagtalan - szobrokat és a londoni háztartásokból - köztük Benjamin Franklin házának egyik szőnyegéből - származó házi piszok "ereklyéket" csodálhatnak meg azok, akik augusztus 31-éig felkeresik a tárlatot.
További írások a rovatból
Kritika a roveretói Művészet és fasizmus című kiállításról
Vetlényi Zsolt FOLYÓÍRÁS című kiállításának kritikai szemléje
Más művészeti ágakról
Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról