Zilahy Péter 2006 szeptemberében érkezett először Berlinbe, s azóta ingázik Németország és Magyarország között. Van, amikor a német fővárosban tölt hosszabb időt, s van, amikor otthon. "Nem tekintem magam emigránsnak, én vendég vagyok itt" - nyilatkozta az MTI-nek. 

S miért épp Berlin a második otthon? "Nem kifejezetten Németországgal vagyok szoros kapcsolatban, hanem inkább Berlinnel" - hangzott a válasz. Berlin - mint vallotta - mérete, fekvése és egyedi múltja miatt érdekes közösséget hozott létre, nincsenek gyárak, nincs forgalmi dugó, és rendkívül olcsó, így arra termett, hogy művészek lakják be. "Emiatt nagyon sok olyan arccal találkozom, akikkel Párizsban vagy Londonban nem lehetne, mert egyszerűen nem tudnák kifizetni az albérletet."

Mindebben szerepet játszik a magyar kultúra iránti fogadókészség is - ismerte el az író, utalva ugyanakkor arra, hogy ebből a szempontból azért másutt sem volt gondja. "Én kivételesen nem Németországon keresztül váltam nemzetközileg elismert íróvá" - fogalmazott Zilahy, utalva Kertész Imrének arra a híres mondatára, hogy a magyar írók számára Európába Berlinen keresztül vezet az út. "Az én esetemben ez nem teljesen igaz, Németország számomra már a nyolcadik olyan ország volt, ahol könyvem jelent meg. A nagy német lapokon kívül rendszeresen jelennek meg esszéim angol és olasz újságokban" - fűzte hozzá.

A harmadik könyv közeli megjelenése után a jövőben folyamatosan, valószínűleg minden évben megjelenik majd egy-egy Zilahy-könyv Németországban. "A kiadóimat tekintve Németország az egyik legfontosabb nemzetközi hely számomra" - fogalmazott az író, emlékeztetve ugyanakkor arra is: Az utolsó ablakzsiráf című könyve a közelmúltban jelent meg Angliában, s páratlanul jó sajtója volt. Ráadásul a "Zsiráf" most kilép Európából, s Törökországban, illetve Indonéziában is ki fogják adni. 

Hogy mi a titka a sikernek? Zilahy szerint valamit eltalált a könyv. Valamire rátapintott, mivel teljesen különböző kultúrák fogadják be, lelkes kritikák születnek róla, noha a kritikusok mindenhol mást emelnek ki. Az egyik országban a lírai vonalat "fogják meg", a másikban a történelemhez fűződő viszonyt, a harmadikban a strukturális elemeket méltatják, a negyedikben a humort. "Egyszerre magyar és nemzetközi könyv is, noha teljes mértékben a magyar olvasónak írtam, s eszembe sem jutott, hogy bármilyen nyelvre le fogják fordítani. Már csak azért sem, mert nem könnyű az idegen nyelvre történő fordítás, hisz az egész a magyar ábécére épül."

A könyv részben a kilencvenes évek második felében lezajlott belgrádi tüntetésekről szól, ugyanakkor a magyar puha diktatúráról is, továbbá az író gyerekkoráról, s általában az emberek viszonyáról a történelemhez és a szabadsághoz. A magyar kiadás után legelőször bolgárul jelent meg, s Zilahy szerint: "A bolgár fordítás az első fecske volt, amely később meghozta a nyarat." Eddig ugyanis 18 nyelven jelent meg, de úgy néz ki, hogy a nyelvek száma jövőre eljuthat 25-ig, sőt talán elérheti a 30 fölöttit is." 

Ezen kívül a Drei (Három) című - különböző műfajokat ötvöző - könyvét adták ki 2003-ban, amit az Akademie Solitude felkérésére írt. Később a könyvet átírta, s az magyarul Három plusz 1 címmel jelent meg. A megjelenés előtt álló Der lange Weg nach nebenan (A hosszú út közelre) című könyv pedig a berlini Volksbühnében tavaly májusban bemutatott színdarabjának kiadása. A darabot azóta előadták Weimarban, Stuttgartban, Lipcsében, s a müncheni és a drezdai bemutató még hátra van. Magyar színház még nem ajánlkozott, de - tette hozzá Zilahy - előbb-utóbb mindenre sor kerül.