Folyóiratok

Ó

ó ha ilyennek képzeltem a rendet
mindig kitolat egy volna és elüt
minden sarkon elém áll egy-egy is
kővel tömött zsákjával fejen talál
ó ha ilyennek képzeltem
miért árnyas a szemealja
miért istenektől zsúfolt kőtár a helyszín
a csarnokban miért téblábolok egyedül


X

x ipszilonom
ó
hagyj feküdni még
ismét és ismét pecsételődjem
széttárt combjaid között


U

ugyanakkor - persze - tudom
a fűszeres hegyen a torony
amiért leánybőr fehér és amiért hámlik
rendkívül magános
a harang kiabálásában mutatkozik meg este ötkor
s olyankor a megdermedt vízbe is bele fal
és zabálja a vízre néző teraszt
elfekszik és habzsol
miként moszatot kőről a hullám

nem vagyok több a főnévnél
ahová egyedül befordulok
hűlt árnyék

néha azon kapom magamat
zuhog bennem az eső
vakít bennem a nap
fényesre mossa-sikálja a lépcsőt
a jégfehér márványlapokat és a márványkorlátot
megint
a lépcsősort amely lefut
könnyen és végtelenül elegánsan
a mérgező kékekkel telített tengerig

a széttapogatott lépcső
amelynek utolsó roncsolt fokai
valahogyan
mégis
csurom fényben áznak
mint egy szó
amellyel mindaz megtörténik ami velem

amikor a vihar jégbegyű ujjaival megérkezik
megmotoz és kifoszt
a lépcsőn állva

a fényfehér lépcső a vihar és a Nap tájai között
a fényből a viharba oda és vissza
néha rajtakapom magamat
amint fel s alá járkálok
egy szót mint bolond a csörgőjét úgy rázok

a hegytetőn
ahol legközelebb az istenhez
örökzöld cirpusok és fegyverlevelű füvek között
a temető
amelyről nem lehet eldönteni
az éden az
vagy annak tökéletesebb ámde földi formája
a vadkakukkfű-illatú paradicsomkert
az alvilág előtt elterülő sötét liget

nem vagyok több annál a főnévnél
az első betű főnevénél
amelybe beférek