Folyóiratok
Donnerwetter – ítéletidő tizenegy kalamitásban
- ítéletidő tizenegy kalamitásban -
Játszódik: napjainkban.
I. KALAMITÁS
Az írott könyv elhozatik
Második Kalefaktor
Videotékás lány
Videotéka
VIDEOTÉKÁS: Csak ez az egy film lesz? Az Égszakadás-földindulás?
2. KALEFAKTOR: Igen.
VIDEOTÉKÁS: Nagyon jó. Én is láttam.
2. KALEFAKTOR: Ezt?
VIDEOTÉKÁS: Igen, persze. Nagyon izgalmas. Van benne egy jelenet… Persze nem mesélem el, ha kiveszed, például az is nagyon jó, bár a töb-bi se rossz, ha nem is olyan jó, mint ez, amit mondok.
2. KALEFAKTOR: Ez használt kazetta?
VIDEOTÉKÁS: Már hogy érted, mire használt?
2. KALEFAKTOR: Úgy használt, hogy használt. Hogy már használt.
VIDEOTÉKÁS: Hát… használt, nyilván használt, nem? Én is megnéztem, mon-dom. Kétszer is. Mondjuk, kétszer nem érdemes. Persze nem akarlak lebeszélni, egyszer nagyon jó. De ha már tudja az ember, hogy az egész földindulás csak amiatt van…
2. KALEFAKTOR: Használt nem kell. Új nincs belőle?
VIDEOTÉKÁS: Semmi baja, hidd el! Van ugyan benne egy szakadás… Égszaka-dás! (röhög) Persze csak viccelek, különben teljesen jó. Mondd a számodat! Van már tagságid, ugye?
2. KALEFAKTOR: Ha nincs, hát nincs. Úgyis letörlöm.
VIDEOTÉKÁS: Azt alig hiszem. Tudod ki van törve az a pici pöcök.
2. KALEFAKTOR: És ha visszaragasztom?
VIDEOTÉKÁS: Viccelsz.
2. KALEFAKTOR: Felveszem rá az Az nevet, aki utoljára nevetet.
VIDEOTÉKÁS: Viccelsz. Ezt nem veszem be.
2. KALEFAKTOR: Nem viccelek. Kiveszem.
VIDEOTÉKÁS: Kérem a tagságidat. (megkapja) Na nézd már, itt több bibi is van. Először is lejárt. Már több hónapja. Megújítod?
2. KALEFAKTOR: Újat nem lehet váltani? Ez már használt.
VIDEOTÉKÁS: Addig nem, amíg vissza nem hozol mindent! Öt kazetta van kint nálad hét hónapja. Addig nem vihetsz ki újat, amíg… de egyál-talán hogy vittél el öt kazettát, amikor csak hármat szabad?
2. KALEFAKTOR: Először csak három volt nálam, azután egyet visszahoztam, és elvittem másik hármat.
VIDEOTÉKÁS: De hogyhogy? Hogy engedték meg ezt neked?
2. KALEFAKTOR: Rábeszéltem őket.
VIDEOTÉKÁS: Először hozd vissza mindet, és akkor majd meghosszabbítjuk a tagságidat, vagy újrairatkozol, én nem bánom, ahogy akarod.
2. KALEFAKTOR: Egyet visszahozok, ha akarod. De akkor keresek még kettőt. Nincs több példány ebből a filmből?
VIDEOTÉKÁS: Egy filmből nem vihetsz el hármat.
2. KALEFAKTOR: Úgyis mást veszek rájuk.
VIDEOTÉKÁS: Nézd, én már unom ezt a viccelődést, késő van már nekem az efféle fárasztó humorhoz. Hozd vissza mind az öt kazettát, akkor beiratkozol, elvihetsz maximum hármat, három különbözőt…
2. KALEFAKTOR: Úgyis mást veszek rájuk.
VIDEOTÉKÁS: Figyelj, nekem nem muszáj megújítanom a tagságidat, én ki is rúghatlak innét…
2. KALEFAKTOR: Ha kirúgsz, nem hozom vissza.
VIDEOTÉKÁS: Nem rúglak ki, Isten bizony, nem rúglak ki, csak hozd vissza őket. Én nem is értem. Maximum három napra lehet kivenni, nálad meg ott vannak hét hónapja. Tényleg ennyire tetszenek?
2. KALEFAKTOR: Nem emlékszem. Mi lenne, ha egyet visszahoznék?
VIDEOTÉKÁS: Jó lenne, de kábé ötször jobb lenne, ha mind az ötöt visszahoz-nád.
2. KALEFAKTOR: Arra azért nem futja.
VIDEOTÉKÁS: Mondjuk az tényleg baromi sok pénz. De hogyhogy nem emlék-szel?
2. KALEFAKTOR: Hét hónapja, hogy láttam őket. Most azért fizessek százezreket, mert visszahozok öt kazettát? Ebbe menjek tönkre, hogy itt jóté-konykodom veletek?
VIDEOTÉKÁS: Nem jótékonykodsz, hanem fizetsz egy szolgáltatásért.
2. KALEFAKTOR: Mi ebben a szolgáltatás? Én vittem el a kazettákat, én töröltem le őket…
VIDEOTÉKÁS: De a mi kazettáink.
2. KALEFAKTOR: Igaz. Akkor visszahozok egyet, ha van még kettő ebből a film-ből.
VIDEOTÉKÁS: Szó sincs róla. Hozd vissza az öt kazettát, azután tárgyalunk.
2. KALEFAKTOR: Vegyük úgy, hogy visszahoztam, és megint elvittem!
VIDEOTÉKÁS: Azt nem lehet. Nem veszünk semmit sehogy!
2. KALEFAKTOR: Azt hiszed, ez az öt kazetta ezentúl már mindig itt marad?
VIDEOTÉKÁS: Nem marad itt. Nyilván elviszi más.
2. KALEFAKTOR: Másnak szabad, ugye? Én pedig adjam meg annak az árát, hogy én éppen én vagyok, nem pedig más! Tudod, mit? Akkor állíts ki nekem egy másik névre egy új tagságit, és már megyek is!
VIDEOTÉKÁS: Ne fárasszuk egymást! Hozd vissza őket, és, pillanat, kiszámo-lom, hét hónap, öt kazetta, annyi mint százhetvenezer forint, na ennyit hozz magaddal…
2. KALEFAKTOR: És mindezt azért, mert én én vagyok.
VIDEOTÉKÁS: Azért, mert te elvittél hét hónapja öt kazettát, ez a te pedig te vagy. Tudod, hány filmet vehettél volna százhetvenezer forint-ból?
2. KALEFAKTOR: Én nem veszek filmet. Azért, hogy egyszer megnézzem… Akkor már egyszerűbb, ha üres kazettákat veszek, azokat le sem kell tö-rölni. Mennyi üres kazettát vehetnék ebből a százhetvenezer fo-rintból!
VIDEOTÉKÁS: Ebből egy darabot se, ezt hozd szépen ide az öt kazettával együtt! Egyszer kifizetted, utána egy fityinget nem kell idehoz-nod, azt csinálsz, amit akarsz, tagságit sem kell váltanod, sőt azt szabad sem lesz…
2. KALEFAKTOR: Mit szabad sem lesz? Idehozok százhetvenezer forintot, és még tagságit sem válthatok?
VIDEOTÉKÁS: De az jó neked, hogy nem kerülsz börtönbe, ezt csak belátod! Velem lehet tárgyalni, csak hozd a pénzt!
2. KALEFAKTOR: Százhetven évig lehetnék tag ebből a pénzből, addig meg úgy-sem élünk!
VIDEOTÉKÁS: Tagságit csak egy évre adunk.
2. KALEFAKTOR: Rendben, megállapodtunk. Kérem.
VIDEOTÉKÁS: Mit?
2. KALEFAKTOR: A tagságit.
VIDEOTÉKÁS: Ha visszahoztad a kazettákat.
2. KALEFAKTOR: Ja, még mindig erről beszélünk? Jó, bevallom, az egyiket vissza-hoztam. Itt van nálam. Nem viccelek. Komolyan. Itt van nálam.
VIDEOTÉKÁS: Hát ez remek.
2. KALEFAKTOR: Remek? Nem is értem, miért ragaszkodsz az öthöz, ha egynek is így örülsz.
VIDEOTÉKÁS: Nyilván mert ötnek ötször így örülnék.
2. KALEFAKTOR: Hétnek pedig hétszer? Hét szűk hónap után hét bő kazetta?
VIDEOTÉKÁS: Hét van nálad?
2. KALEFAKTOR: Hét lesz. Nem akarlak leckéztetni, de ez elemi algebra, egysze-rűbb, mint az egyszeregy. Ötből egy az négy, négy meg három: hét.
VIDEOTÉKÁS: Ezt adtad be annak is, aki akkor ült itt, amikor még csak három volt nálad?
2. KALEFAKTOR: Ő belátóbb volt. Akkor még csak párezer forinttal tartoztam. Hát nem jobb nektek is, hogy ennyivel többel tartozom? Furcsa ez a világ, komolyan mondom. Nem viccelek. Az ember azt gondol-ná, hogy kedvesebb előttetek az az ember, akitől százhetvenezer forintot reméltek, mint az, aki rongyos százhetvennel állít be, rá-adásul mindjárt másnap, hogy időtök se legyen reménykedni, latolgatni, várakozni. Mit tudtok ti erről?
VIDEOTÉKÁS: Kérem azt a kazettát.
2. KALEFAKTOR: Várjunk azért, bonyolítsuk le ezt a cserét annak rendje s módja szerint. Én kérem ezt a kazettát és még kettőt. Nem bánom, lehet más film is. Végtére is, ha letörlöm, mindegy. Csak át ne verj valahogy. Ne értsd félre, nem a bizalmatlanság, de ha én ideho-zok egy… harmincnégyezer forintot érő kazettát, ugye érthető, ha nem akarom csak így itthagyni? Lássam a három kazettámat, és máris lehet velem alkudni.
VIDEOTÉKÁS: Add ide a kazettát, hagyd ez a hülye viccet, muszáj ezt folyton, ha te nem is unod, én ám piszokul, hogy letörölted!
2. KALEFAKTOR: Letöröltem, naná, hogy letöröltem…
VIDEOTÉKÁS: Ha letörölted, megveszed a kazettát is.
2. KALEFAKTOR: Hány kazettát vehetnék én százhetvenezer forintból!
VIDEOTÉKÁS: Abból nem, azt ideadod a kezembe!
2. KALEFAKTOR: Csak nem hozom be porosan! Többször is letöröltem, soká poro-sodott nálam. (vigyorog)
VIDEOTÉKÁS: Ne viccelj velem, vagy viccelj, ha akarsz, csak fizesd ki, azonnal fizesd ki, érted, fel tudod fogni, add ide, fizesd ki, menj haza, hozd a másodikat, add ide, fizesd ki, felőlem egyenként is intéz-heted, ha hülye vagy!
2. KALEFAKTOR: Kérem a három kazettámat! A három kazettámat akarom!
VIDEOTÉKÁS: Miféle hármadat, mikor az ötömet?! És még akkor se! Innét töb-bé semmit se!
2. KALEFAKTOR: Nem kell? Ne adjam oda? Mégse kell? Félreértem? Adjak érte harmincnégyezret, mikor nem kell? Azért hozom vissza, hogy megvegyem? Nekem az a másik három kell! Vagy, bánom én, adj kettőt, és elviszem a régit, úgy is kijön a hét!
VIDEOTÉKÁS: Semmi nem jön ki, legkevésbé te a börtönből! Nem igaz, hogy letörölted, mondd, hogy nem igaz, és isten bizony rokonszenves-nek foglak találni! De ilyen nincs, ezt nem tehetted!
2. KALEFAKTOR: És ha mégis? És ha igen? Én a három kazettámat akarom, addig nem mondok semmit, befogom a számat és elmegyek!
VIDEOTÉKÁS: Nem mész sehova a kazettával! Ide vele!
2. KALEFAKTOR: Ide a hárommal!
VIDEOTÉKÁS: Nesze, nesze, te! Itt az összes! Csak addig várj, míg beütöm a gépbe, aztán vidd, ahányat találsz!
2. KALEFAKTOR: Tartsunk mértéket! Nem vagyunk filmőrültek, mire jó az? Csak, hogy otthon porosodjanak? Kérem a hármamat, és már itt sem vagyok!
VIDEOTÉKÁS: (odaad három kazettát) Nesze! Vigyed! Nesze! (zokog)
2. KALEFAKTOR: Köszönöm. Akkor majd hozom egyben. (el)
VIDEOTÉKÁS: Jaj, jajjajjaj, de rossz most nekem! (sír) Hát ezért rúgták ki azt a lányt, aki előttem dolgozott itt? Most kirúgnak, aztán miből is-koláztatom az árva öcsémet? (2. Kalefaktor visszajön) Jaj, menj innét!
2. KALEFAKTOR: Ne haragudj, csak elfelejtettem a kazettát, nálam maradt. (oda-adja) Szia! (el)
VIDEOTÉKÁS: (zokogva beteszi a kazettát) Vissza se tekerte! Vissza se csévél-te! Semmi ilyesmit nem csinált vele!
II. KALAMITÁS
Mindent híven számbavenni
Negyedik Kalefaktor
Alkalmazott
Rezső, másik alkalmazott
Kiszolgáló, harmadik alkalmazott
Főnök, a gyorsétterem vezetője
Anya
Kisgyerek
Kistestvére
Bankfiú
Egyik Titkárnő
Másik Titkárnő
Diák, a Diáklány barátja
Diáklány, a Diák barátnője
Miss. Marvel, angol hölgy
Gyorsétterem.
4. KALEFAKTOR: (kiront a mosdóból) Hölgyeim és uraim, egy kis figyelmet kérek! Arra szeretném kérni Önöket, hogy őrizzék meg a nyugalmukat, és ne essenek pánikba! Bátran folytassák az evést-ivást, mintha mi sem történt volna. Csak valaki kerítse nekem elő az üzletve-zetőt!
ALKALMAZOTT: Mi történt, uram?
4. KALEFAKTOR: Hallják, kérem? A barátunk tőlem kérdezi, hogy mi történt, ho-lott ő van itt alkalmazásban! Talán nem őt kellene kérdeznünk, hogy mi történt? Pontosabban: hogyan történhetett az, ami?
ALKALMAZOTT: Mi történt, ami hogyan?
4. KALEFAKTOR: Az történt, hogy barátomnak ki tetszik facsarni a szavaimat!
ALKALMAZOTT: Tessék talán helyet foglalni...
4. KALEFAKTOR: (indulatosan) Hogyne, foglaljak helyet, de előbb vegyek egy hamburgert, markoljam meg a két szutykos kezemmel, tapingáljam a tíz koszos ujjammal, gyömöszöljem a számba mind a piszkot és mind az eleven bacit, ami a buszon rámtapadt? Mind a kórokozót, amit vizelés közben felszedtem? Áldjam a szerencsémet, hogy már napok óta nincs székletem? Ezt ajánlja fiatal barátunk!
ALKALMAZOTT: Tessék talán kezet mosni!
KISGYEREK: Mi az a széklet?
ANYA: Amit magad alá kakálsz. De étteremben nem beszélünk ilyesmi-ről.
4. KALEFAKTOR: (Alkalmazotthoz) Mintha az anyámat hallanám. És mivel mos-sam a kezem? Leöblítsem tiszta vízzel? Kiröhögnek a bacilusok!
ALKALMAZOTT: Talál folyékony szappant is a mosdóban. Megmutassam, hol?
4. KALEFAKTOR: Mutassa! Meghalok a kíváncsiságtól! (Kalefaktor és Alkalmazott el)
DIÁK: Tisztára agyament ez a krapek.
DIÁKLÁNY: Tele van a város az ilyen állatokkal. Tök olyan, mint a Noé bár-kája. Itt a világvége, vagy mi az isten?
EGYIK TITKÁRNŐ: Olvastam egy krimit, az kezdődött így.
MÁSIK TITKÁRNŐ: Na ja, te ráérsz olvasni. Nekem minden időmet lefoglalja ez a rohadt angol.
EGYIK TITKÁRNŐ: Te, én kimegyek a mosdóba, megnézem, mi van.
MÁSIK TITKÁRNŐ: A férfiba? Minek neked folyton vagánykodni?
EGYIK TITKÁRNŐ: Hagyjál már, pisilnem kell.
MÁSIK TITKÁRNŐ: Csak aztán moss kezet. (Egyik Titkárnő el)
ALKALMAZOTT: (vissza a Kalefaktorral) Egy pillanatra kérném a türelmüket és a figyelmüket. Most egy kis ideig ne használják a férfimosdót... vagyis a férfiak ne használják a mosdót... mosdásra.
4. KALEFAKTOR: Állítólag feltöltik.
BANKFIÚ: Azt nem nekünk kell feltöltenünk, cimborám?
4. KALEFAKTOR: Kedves nekünk a szófacsarás? Akkor is, ha nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy elfogyott a folyékony szappan?
ALKALMAZOTT: Azonnal utánanézek.
4. KALEFAKTOR: Annak már nézhet utána. Nagyon fogyékony ez a szappan! Mint-ha nem volna elég méreg abban, amit megétetnek velünk, most még a város mocskát is belénk tömik! Látná a kezemet mikrosz-kóp alatt! Egy héten át a párnájába sírna! Kész mikrokoszmosz, ha így rajonganak a szófacsarásért!
ALKALMAZOTT: Azonnal feltöltjük!
4. KALEFAKTOR: Mintha mi sem történt volna! Az élet visszatér a megszokott ke-rékvágásba! A halottkém meg törheti a fejét, hogy mi ette szét a beleimet? A bűnös pedig a markába nevet! Akinek a kezén szá-rad a szappanunk, a higiéniánk!
ANYA: Gézuska, mostál te kezet evés előtt, kisfiam?
KISGYEREK: Nagy szart. (Anya szájon vágja)
ALKALMAZOTT: Most már mit csináljunk, uram?
4. KALEFAKTOR: Kerítsék elő a bűnöst!
ALKALMAZOTT: Sajnálom. Négy perccel ezelőtt, 13.24-kor a kollégám ellenőrizte a férfimosdót. Ön is látta a táblázatot!
4. KALEFAKTOR: És hol van most az a bizonyos Rezső, aki a nevét adta a meg-gyilkolásomhoz?
ALKALMAZOTT: Éppen az ajtóban mossa a követ.
BANKFIÚ: (kifelé indul)
4. KALEFAKTOR: (Bankfiúnak) Hohó, álljunk meg egy pillanatra, cimbora! Hová lesz a sietős séta?
BANKFIÚ: Magának nem vagyok cimbora, uram! Megyek a dolgomra.
4. KALEFAKTOR: Mondhatná, dolga végeztével. Rezső, ne engedje!
ALKALMAZOTT: De uram, azóta hányan távozhattak! Tudja, hányan térnek be ide csak... kezet mosni, azután már mennek is? Meg sem nézik a na-pi ajánlatunkat...
REZSŐ: A mosdóból egyenest idejöttem. Azóta senki sem ment ki, egy fia lábnyom sincs az ajtóban.
4. KALEFAKTOR: Brávó, mesterdetektív!
BANKFIÚ: Hagyjanak engem békén távozni, nekem lejárt az ebédidőm!
4. KALEFAKTOR: Adjanak egy hamburgert a cimborámnak, hátha akkor befogja a száját!
REZSŐ: (megmarkolja a Bankfiút, és befelé tuszkolja) Tessék visszaállni a sorba! Mások is sietnek!
4. KALEFAKTOR: Nem hallotta Rezső barátomat, cimbora? (Rezsőnek) Zárja be az ajtót, fiam, amíg ennek a végére nem járunk, maga meg én!
REZSŐ: Azt csak az üzletvezető engedélyével tehetném. De kit érdekel? Legfeljebb kirúg! Úgyis ki van rám rúgva! (bezárja az ajtót)
BANKFIÚ: De én már teleettem magam. Akármilyen pici is egy ilyen ham-burger, nem fér belém több. Engedjenek ki!
4. KALEFAKTOR: Rezső barátunk éberségének hála, bizton tudjuk, hogy a tettes még köztünk időzik. A mosdó e percben üres, és addig üres is marad, amíg meg nem tudjuk, kinek a fekete lelkén szárad a mi tiszta koszunk!
FŐNÖK: (előjön) Na, halló, kérem, mi van itt? Mi ez a felzúdulás? Miért nem dolgozhatom nyugodtan az irodámban? Az előbb is az a kéjes rikoltozás: "Mennyi szappan! Gyere, szappan!"
4. KALEFAKTOR: Hallják, ugye? (Főnökhöz) Főnököm, ismételje meg, amit az előbb rítt!
FŐNÖK: Maradjanak csöndben! Aki már végzett az evéssel, az miért nem megy a dolgára?
BANKFIÚ: Én szeretnék.
REZSŐ: De bezártam az ajtót.
4. KALEFAKTOR: Az én utasításomra.
FŐNÖK: Maga az új főnöke? Mert én kirúgtam, ebben a szent pillanatban!
4. KALEFAKTOR: Ne féljen, barátom, Rezső, talál ennél jobb állást is! Csak álljon helyt derekasan!
BANKFIÚ: Tud nekem is egy jó állást, ha már kirúgat, mint a Rezső cimbo-rát?
KISZOLGÁLÓ: Kész a hamburger. Helyben fogyasztja?
4. KALEFAKTOR: Mindenki őrizze meg a nyugalmát. Főnököm, mikor figyelt fel a rikoltozásra?
FŐNÖK: Nemrég. De miért mondja nekem, hogy főnököm? Mert ha Re-zső mondta volna nekem, alig néhány perce, még tudtam volna mire vélni.
DIÁK: Micsoda cirkusz! Ennek nincs ki a négy kereke! Biztos nincs rendben valami otthon!
DIÁKLÁNY: De nálunk rendben lesz minden, ugye?
DIÁK: Arra mérget vehetsz! (smárolnak)
MISS MARVEL: (a mosdóba indul, Kalefaktor feltartóztatja)
4. KALEFAKTOR: Álljon meg, nénikém!
MISS MARVEL: Hi, how do you do? Do you mind... (menni akar)
4. KALEFAKTOR: Ne dumálj, eriggyél vissza a helyedre! Vissza, vissza! Nem érti valaki, mit akar ez a külföldi?
ANYA: Én azt nem értem, maga mit akar.
4. KALEFAKTOR: Fontos ügyben nyomozok. Mindenki gyanús, de aki akadékosko-dik, az a leggyanúsabb.
ANYA: Legalább a nőket és a gyerekeket engedjék el! Elvégre a férfi-mosdóban történt az eset, ha jól értem.
KISGYEREK: Nem mostam kezet evés előtt!
EGYIK TITKÁRNŐ: (visszajön) Nincs maguk között egy alkalmazott véletlenül? Máskor, ha csak leül az ember egy percre, már ott nyüzsögnek a felmosórongyaikkal! Most meg kifogyott a szappan!
4. KALEFAKTOR: Hallja, főnököm?
FŐNÖK: Hallom! Mit nem hallok én?
4. KALEFAKTOR: Rezsővel már azon voltunk, hogy elengedjük a nőket és a gyere-keket! Rezső esküszik rá, hogy egy lélek sem ment ki 13.24 és 13.28 között, amikor lába kelt a tartálynyi folyékony szappan-nak! Mindeközben főnököm, Rezső volt főnöke, titokzatos han-gokat hallott a mosdóból!
MISS MARVEL: (Egyik Titkárnőnek) Excuse me, are you finished? Do you mind, if I...
EGYIK TITKÁRNŐ: Nekem ne tessék mondani, inkább bemutatom a barátnőmnek, ő beszél angolul! Speak English!
MISS MARVEL: Sure, I do! I'm from England. (Egyik Titkárnő Miss Marvelt az asztalukhoz kíséri)
4. KALEFAKTOR: Hallgassanak már! Nos ez, főnököm, nem egyebet jelent, mint hogy valaki, aki itt most velünk étkezik, a vesztünkre esküdött össze, halálra akar fertőzni minket! Valaki átállt a bacilusok ol-dalára, elárulta saját fajtáját!
ANYA: Én nem vagyok hajlandó több hamburgert venni a gyerekeimnek, már így is el vannak kényeztetve.
KISTESTVÉR: Turmixot!
ANYA: Dehogy kapsz te turmixot! Engedjenek haza! Mert mindjárt el-kényeztetem őket!
MISS MARVEL: (Másik Titkárnőnek) How do you do?
MÁSIK TITKÁRNŐ: I'm fine, thank you. (Egyik Titkárnőnek) Még csak néhány órát vettem!
MISS MARVEL: I'm Miss Marvel.
EGYIK TITKÁRNŐ: Mit mondott?
MÁSIK TITKÁRNŐ: Hogy csodára vár. Pontosabban, hogy hiányolja a csodát.
4. KALEFAKTOR: És mi mi a csodára várunk?
FŐNÖK: Hogy valaki hozzon végre egy hordó szappant. Ott hátul majd beléfúlunk! Rezső, azonnal nyisd ki az ajtót! (Alkalmazott el szappanért)
ANYA: Hallja, Rezső? Hallgasson a főnök úrra!
REZSŐ: A főnök úr parancsolgasson az alkalmazottainak, én szabad em-ber vagyok, jelenleg egy fontos nyomozásban működöm közre!
KISZOLGÁLÓ: Kié lesz a hamburger?
BANKFIÚ: Majd megosztozunk rajta.
FŐNÖK: Hát vegyelek vissza, Rezső? Hát mi múlik ezen a tíz percen?
REZSŐ: Tudja, engem hányszor rúgtak ki? Vagy tudja itt bárki? Bezzeg nyomozásban most működöm közre először!
DIÁKLÁNY: Úgy érzem, most oda tudnám adni magam neked. Ha most megtörténne, boldogan fogadnám.
DIÁK: Engedjenek ki minket innét!
FŐNÖK: Jól van, akkor hozok én szappant, amíg maga kinyitja az ajtót, Rezső!
4. KALEFAKTOR: Maguk el tudnak képzelni két akkora kezet, amit egy tartály szappannal lehet csak megmosni?
DIÁK: Majd gondolkozunk rajta hazafelé.
4. KALEFAKTOR: Pláne női kezet? Vagy a tettes bement a női mosdóba is? Hát ez sem szent neki? Milyen hang volt az a hang, főnököm?
FŐNÖK: Hangos hang.
4. KALEFAKTOR: Megvan a megoldás! Mindenki hangosan elrikoltja azt a mon-datot, és a főnök úr azonosítja a tettest!
EGYIK TITKÁRNŐ: Olyan, mint egy krimi, nem?
MISS MARVEL: I want to go out to the toilet.
EGYIK TITKÁRNŐ: Kérdezd meg tőle, szereti-e a krimiket!
MÁSIK TITKÁRNŐ: Hagyjál békén, azt sem tudom, mi az a krimi! (Miss Marvelnek) Agatha Christie?
MISS MARVEL: What do you mean?
MÁSIK TITKÁRNŐ: The situation is like Christie, isn't it?
4. KALEFAKTOR: Imitatio Christie.
MÁSIK TITKÁRNŐ: Ja, hát ha maga jobban tud angolul, beszélgessen vele maga.
DIÁKLÁNY: Nem tudom, mi jött rám ilyen hirtelen, de annyira kívánlak!
DIÁK: Engedjenek már ki innét!
4. KALEFAKTOR: Ne ezt mondd, öreg, hanem hogy "Mennyi szappan!"!
FŐNÖK: Nem ő volt.
4. KALEFAKTOR: Nem ő volt?
FŐNÖK: Nem. Maga volt. A hang nem teljesen olyan, de ugyanazt mond-ta! Látod, Rezső, megvan az emberünk! Nyisd ki az ajtót, hadd menjenek ki rajta, veled együtt!
REZSŐ: Tényleg maga volt?
ANYA: Mennyi szappan! Mennyi szappan! Na, én mondtam, mialatt lát-szólag itt ültem a gyerekeimmel?
FŐNÖK: Ő is lehetett. Ráismerek a mondatra!
ANYA: Akkor most mehetek? Figyelmeztetem magukat, hogy a maguk hibája lesz, ha kénytelen leszek turmixszal tömni a gyerekeimet, ha elfajzanak, mert elkényeztettem őket, ha bűnöző lesz belőlük, ha elkapják magát, tisztelt uram, nyílt utcán fényes nappal, és fa-sírtot csinálnak magából, azután fagyira költik a pénzét!
KISGYEREK: Pisilni kell!
KISTESTVÉR: Nekem meg pisilni kell!
ANYA: Kibírjátok hazáig!
4. KALEFAKTOR: Vegyük komolyan, kérem! Ne uralkodjék el a káosz! Itt min-dannyian ugyanazt akarjuk, nem? Néha már csakugyan úgy ér-zem, én vagyok a rögeszmés, csak én akarom tudni, mi az iga-zság, mindenki más mossa a kezét, de nekem nem jut szappan... Én néha olyan, de olyan keserű vagyok!
KISZOLGÁLÓ: Én megettem azt a hamburgert, de most már fizesse ki, aki kérte!
FŐNÖK: Ne aggódj, fiam, majd levonom a béredből!
REZSŐ: Ne keseredjék el, mi mindannyian magával vagyunk!
DIÁKLÁNY: Attól félek, elillan ez a pillanat, és sosem tér vissza!
EGYIK TITKÁRNŐ: Kérdezd meg tőle, meddig marad itt!
MÁSIK TITKÁRNŐ: Kérdezd meg te a Rezsőtől!
MISS MARVEL: I need to go out! I need to go out now!
MÁSIK TITKÁRNŐ: Azt mondja, el akar menni most.
EGYIK TITKÁRNŐ: De még meg se kérdezted, meddig marad! Lehet, hogy tud ma-gyarul? Nem gyanús?
4. KALEFAKTOR: Mindenki össze-vissza beszél, csak a szappan-témát kerülik! Volt egy pillanat, amikor rendet teremthettünk volna a káoszból, leleplezhettük volna a káosz kalefaktorjait, megérthettük volna a érthetetlent, ami lám, közénk settenkedett! De maguktól én nem várhatok csodát! Engedjük szabadjára a mosdatlan szájú kölkö-ket, hadd mérgezzék tovább a levegőt, engedjük, hogy a nyegle kamaszok fertőben áldozzanak a hús örömeinek, hogy piszkos módon szabaduljanak meg a tiszta emberektől, óvjuk saját lát-szólagos ártatlanságunkat, ahelyett, hogy egyvalakit megbüntet-nénk a szennyért! Ez lesz a mi szennybemenetelünk, ha már így lelkesítenek minket a szófacsarások!
VENDÉGEK: Jó! (megrohanják az ajtót)
III. KALAMITÁS
Szibilla mondja
Koldus
Asszony
Utca.
KOLDUS: Elnézést! Kérem, asszonyom! Maga ott! Ne arra nézzen, itt va-gyok! Szánjon meg!
ASSZONY: Viszontlátásra, nincs apróm.
KOLDUS: Nem kell az aprója, csak egy apróságot kérek Öntől. Ha apróra vadásznék, már leszakadna tőle a zsebem! Úgyis eléggé zörög-nek a csontjaim, mi szükségem arra, hogy a zsebem is ezt tegye?
ASSZONY: Akkor csak arra kíváncsi, hogy hány óra?
KOLDUS: Ugyan, én időmilliomos vagyok!
ASSZONY: De jó magának!
KOLDUS: Nem panaszkodom. Kérek.
ASSZONY: Mit akar?
KOLDUS: Kérek. Ragaszkodom hozzá, hogy kérek. Világos?
ASSZONY: Ne haragudjék!
KOLDUS: Nem haragszom. Kérek.
ASSZONY: De mit kér?
KOLDUS: Úgy, úgy! Csak annyit kérek, hogy meséljen nekem egy viccet. De jól ügyeljen, melyiket meséli!
ASSZONY: Ugrat?
KOLDUS: Csak mondjon egy viccet! De olyat ám, hogy addig fogdossam a véknyam nevettemben, míg inam nem szakad!
ASSZONY: Az elsőt, ami eszembe jut?
KOLDUS: Csakis.
ASSZONY: Csak egyet ismerek. Várjon csak, hogy is van… Na igen… Meg-kérdezi a vasutas a rend… nem, a rendőr kérdezi a vasutast, mármint a vasútállomáson, ugyanis a rendőr vasúton utazik a ro-konaihoz, de nem is ez a lényeg, hanem… Szóval megkérdezi a rendőr: "Mikor megy az utolsó vonat… valahová, nem tudom, mindegy, valahová vidékre, mikor megy? Mire a vasutas szem-rebbenés nélkül azt feleli: "Azt maga nem fogja megérni!"
KOLDUS: Nem fogja megérni? "Nem azt kérdeztem, hogy meg fogom-e érni, hanem, hogy mikor!" Nem jó ez így!
ASSZONY: Nem tetszett? A barátnőimnek tetszett.
KOLDUS: Elhiszem. De én nem ezt kerestem.
ASSZONY: Sajnálom, de…
KOLDUS: Köszönöm, köszönöm, most már mehet a dolgára! Ne állja el mások útját!
IV. KALAMITÁS
Hökken Halál és Természet
Férfi
Nő
Kisfiú
Harmadik Kalefaktor
Lakás.
FÉRFI: (csengetés) Hát ez nem igaz, már megint! Ha én leülök a fote-lomba, akkor megszólal a csöngő!
NŐ: Mikor csöngessenek, ha folyton a fotelban ülsz? Kisfiam, sza-ladj, nyiss ajtót!
KISFIÚ: Nekem nem szabad senkinek kinyitnom az ajtót.
NŐ: Jól van, kisfiam, nagyon okos kisfiú vagy! De ez csak akkor ér-vényes, ha egyedül vagy itthon.
KISFIÚ: Egyedül vagyunk ezen a világon.
FÉRFI: Míg be nem csönget valaki! (újabb csengetés) Tessék, már me-gint! Ez most végig ilyen lesz, ez a délután?
NŐ: Kisfiam, nyiss ajtót!
FÉRFI: Én levágom onnét azt a csöngőt, ha agyon is vág az áram!
KISFIÚ: És a halálban maradunk igazán magunkra.
NŐ: Kisfiam, legyél okos kisfiú…
KISFIÚ: Kunffy Zsigmond, Petőfi utca kettő…
NŐ: Negyedik emelet tizenöt, tudom, nyisd már ki azt az ajtót, mie-lőtt apád felpofoz, ha még egyszer csöngetnek!
FÉRFI: Néha téged kéne inkább felpofozni, hogy itt egzecíroztatod ezt a szerencsétlen gyereket, ahelyett, hogy kinyitnád az ajtót.
NŐ: Addig alszol az ágyamban, amíg kezet emelsz rám!
FÉRFI: Jó, hát fenyegetőzni csak szabad!
NŐ: De nekem is! (be a Kisfiú a 3. Kalefaktorral)
KISFIÚ: Harmadikba járok. Jeles tanuló vagyok, és hittanból szaktanári dicsérőt kaptam a gyűjtőmunkámért.
FÉRFI: Nem volt az egy olyan nagy szám, fiam, hogy életed végéig em-legesd! Majd ha letettél valamit az asztalra, én leszek az első, aki megszorítja a kezed… Bár alaposan meg kell erősödnöd, hogy ne pisilj be, ha kezet fogunk. Mert itt, uram, van izom, nem úgy, mint a fiamnál! Jössz egy szkanderre, kölyök? Akarsz kikapni apádtól?
NŐ: Hagyd már azt a gyereket, ne neveld folyton! Jó napot kívánok.
3. KALEFAKTOR: Jó napot kívánok. Elnézésüket, hogy csak így betoppanok az életükbe…
FÉRFI: Mit akar? Gondolom, nem a fiam dicsekvése csalta ide.
3. KALEFAKTOR: Nem. Éppen, hogy az Önök érdekében fáradok, a kisfiú nevelet-lensége nem feledtette velem jövetelem célját. Ugyanis egy rop-pant előnyös lehetőségre szeretném felhívni a figyelmüket…
FÉRFI: Köszönjük, van biztosításunk. Viszlát!
3. KALEFAKTOR: Boldogtalanok! Nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel? Már elné-zést, hogy így kifakadok, de maguk bedőlnek az efféle humbug-nak? Csalás ez, kérem, ez a biztonság, mondhatnám finomabban: illúzió. Mert, kérem, mondhatnám viccesen, a halálát még senki sem élte túl. Vagy magát, uram, feldobja az a gondolat, hogy ha maga feldobja a talpát, a feleségét majd felveti a pénz?
FÉRFI: Nem.
3. KALEFAKTOR: Már elnézést kérek, asszonyom, a bántó tréfáért, csak egy kis kedélyt akarok csiholni. Ez a hihetetlenül kedvező lehetőség ugyanis…
KISFIÚ: Én, mikor eltörtem a lábam, kerestem Apuéknak nyolcezer fo-rintot.
FÉRFI: És én mennyit keresek rád, azt mondd meg! Aztán mégse dicsek-szem.
NŐ: Persze, te tartod el a családot, mi?
FÉRFI: Hát többet teszek a családért, mint ez a szerencsétlen gyerek!
3. KALEFAKTOR: Hagyjuk ezt az egész biztosítási ügyet, ha javasolnom szabad, bár ilyen gyerekkel áldás a biztosítás, én most egy olyan lehetőségről beszélek, amely úgyszólván egyszer adódik az életben, akkor is rajta túlmutat, ugyanis temetkezési vállalatunk szolgáltatásait szeretném figyelmükbe ajánlani.
NŐ: Jézus Mária!
FÉRFI: Hagyjon nekem békét, nekem biztosításom van!
3. KALEFAKTOR: Nézzék, ha már beengedtek, hadd adjam elő ajánlatunkat! Ha nem engedik, van nálam egy rozsdamentes tepsiszett végső eset-re, de annyi pénzért, amennyibe az kerül, mi mindnyájukat el-hantoljuk, beleértve ezt a göthös kis csibészt is. Pontosabban el-hantoltatjuk, ugye…
NŐ: Ez rémes, Apa, amit ez az ember beszél!
FÉRFI: Nem szégyelli magát, mások halálára spekulálni, és főleg az enyémre, aki csak úgy duzzadok az élettől? Én olyan erőben va-gyok, uram, hogy túlélem a fiamat, ahogy elnézem, amilyen véz-na, ösztövér!
3. KALEFAKTOR: Előre is gratulálok. Azonban szeretném kifejteni, miben is áll ajánlatunk egyedisége. Ez mindenesetre ésszerűbbnek tűnik, mint arról vitáznunk, hogy mindegyikünk meghal-e.
NŐ: Te csak ne légy olyan nagyra, Apa, az előbb is majdnem agyon-csapott az áram!
3. KALEFAKTOR: Na tessék! Ám mi nem olyanok vagyunk, mint a többi társaság, akik valósággal sírba kergetik az ügyfelet! Nekünk élőknek az élőkre kell gondolnunk, ez nyilvánvaló, a halottakat pedig a holtakra kell bíznunk, ez magától értetődő - ahogyan jelmonda-tunk is hirdeti: "Temessék el a holtak a halottakat!" Ez valahogy így hangzik a Bibliában, nagyon szép szerintem.
NŐ: Igen, a Biblia nagyon szép, de a mai ember nem törődik vele, nem aszerint él. Nekünk megvan valahol a fele…
KISFIÚ: Az emberek legnagyobb baja a szeretetlenség. Addig vagyok én boldog, amíg angyali ártatlanságomban mit sem tudok erről. Úgyhogy addig kell örülnöm, amíg puskavégre nem kap egy nyavalyás pederaszta, és jól meg nem zörgeti a mogyoróimat!
NŐ: Ezt hittanórán tanultátok?
KISFIÚ: Amikor a tornatanár helyettesített.
3. KALEFAKTOR: Mindnyájunk előtt világos, hogy van elég borzalom a világban! Ami még borzasztóbb, mint ez, az a nekrofília, amikor valaki meghág egy holttestet, azt a hideg, puffadt, merev húsköteget, hát az borzalom!
FÉRFI: Miért, az jobb, hogy az inkák a lámákkal?
3. KALEFAKTOR: Egyszóval szörnyű ez a világ! Az ember mást sem tehet, mint hogy az ilyesmit kizárja az életéből, kívül rekeszti az ajtón…
FÉRFI: Hát de ha csönget!
3. KALEFAKTOR: Egyszóval ez az új rendszer, hogy a holtak temetik a halottakat, biztosítja a diszkréciót…
NŐ: És ez működik?
3. KALEFAKTOR: Hogyne, rengeteg a megrendelésünk. (hirtelen vált) Jaj, nem, fillentettem, nem bírom tovább! Fillentek! Igazság szerint alig van megrendelésünk, még tepsiből is többet adok el! Mindezt csak abban a reményben mondom el, hogy a javamra írják meg-ejtő őszinteségemet, hiszen hol találni manapság őszinte ügynö-köt?
FÉRFI: Nézze, uram, én ugyan nem értem a maga rendszerét, de megígé-rem, hogy maga lesz az első, akit értesítek, mihelyst a családban gyászeset történik. Viszontlátásra.
3. KALEFAKTOR: Minek néznek maguk engem? Időmilliomosnak? Már elnézést, hogy felcsattanok, még ha mérsékelem is magam, hiszen amit művelek, nem lehet felcsattanásnak nevezni. Hát idejönnék én máskülönben?
NŐ: Mit máskülönben?
FÉRFI: Így is van! Mit máskülönben, ha egyszer idejött mégiscsak?
3. KALEFAKTOR: Idejöttem, aztán mégsem vagyok időmilliomos, ezt tessék össze-rakni, kérem tisztelettel! Én, kérem, nem olyan ügynök vagyok, aki…
KISFIÚ: Ügynökök kíméljenek!
3. KALEFAKTOR: Igaz is, igaza van ennek a gyereknek, ha fel se fogja, mit beszél, de csakugyan lehetnék egy kicsit kíméletesebb, közölhetném kí-méletesebben a hírt…
NŐ: Milyen hírt? Mit beszél maga? Mi történt?
3. KALEFAKTOR: Tetszik érteni, a látszólagos könnyedséggel szándékosan igyek-szem tompítani a helyzet fájdalmas élén, hiszen úgy veszem ki a szavaikból, hogy még nem értesültek semmiről… Szinte érthe-tetlen… már félórája eljöttem a kórházból…
NŐ: Géza bácsi! Szent Isten! Géza bácsi meghalt!
FÉRFI: Kicsoda? Gézus? Ugyan!
NŐ: Ugye, uram? Ugye, így van?
3. KALEFAKTOR: Nem. Nem, megvan annak háromnegyed órája is. Már annak, hogy meghalt. Csak azért jöttem ilyen soká, mert gondoltam, hátha az az Ábris, vagy hogy hívják, ott a másik ágyon, micsoda neveket adtak azok a régiek, hátha ő is, de nem, ne aggódjanak, hanem a Géza bácsi, ő bizony odavan.
FÉRFI: Na hordja el magát innét szaporázva, ne hazudozzék! A Gézus, az olyan erős volt, nincs két hete, hogy…
NŐ: Három hete van. Bő három hete.
FÉRFI: Hogy benn voltunk nála. Olyan barackot nyomott ennek a kis nyomorultnak a kobakjára, hogy azóta nem nő ott a haj. Már tényleg csak az hiányzik, fiam, hogy kopasz is legyél. Egyszóval a Gézus nem hal meg egykönnyen, ezzel ne is etessen…
3. KALEFAKTOR: Könnyen? Kacagnom kell! Persze nem fogok, ne ijedjenek meg, csak annyira kell!
NŐ: Géza! Istenem, drága Géza!
3. KALEFAKTOR: Ne tessék ezt szajkózni, nem jön az már vissza! Már halott, mi meg élők vagyunk.
KISFIÚ: Nekem Géza bácsi, mert én még kisfiú vagyok.
FÉRFI: Nem is való a te korodban mindenkit letegezni. Kinőttél már ab-ból, hogy gazsulálj minden vén gazembernek, csak hogy össze-fusson a szájában a nyál! "Szia, bácsi!" - pfuj, méghogy aranyos! Hová jut már ez a világ!
NŐ: (sírva) Hagyd már azt a gyereket, Apa, hát nem érted, hogy meg-halt Géza bácsi?
FÉRFI: Értem én, ha nem is hiszem, csak ha látom!
3. KALEFAKTOR: Arról már aligha le nem maradt. Tekintsünk azonban a jövőbe! Az-e a feladatunk ilyen válságos pillanatban, hogy tepsiről gon-doskodjunk? Nem, kétségkívül nem. A temetés felől kellene in-tézkednünk, ha nem akadna utunkba egy megbízható cég, amely rengeteg tapasztalattal… illetve friss felkészültséggel leveszi a vállunkról… a szívünkről… nem adtam véletlenül egy szóróla-pot? Nem szeretem, amikor valamelyik hamvasztó cég ezt szél-be-szórólapnak nevezi. Úgy találom, ez nagyon morbid, és sérti a kegyeletteli érzéseket, nincs igazam?
KISFIÚ: Mi az a szélbe-szórólap?
3. KALEFAKTOR: Csúnya, buta vicc, kisfiam, kívánom, hogy még soká ne értsd meg. Te még ilyen kis hamvas vagy, nem úgy, mint akit hamvasztanak… de hagyjuk, csak elrontom a kedvüket.
NŐ: Ez rettenetes! Olyan tapintatlan!
3. KALEFAKTOR: Akkor mit tetszik szólni ahhoz a vicces gyásztávirathoz, amit annak a mintájára készítettek, amin egy csecsemő bájolog azzal a felirattal, hogy "Megérkeztem!" Ezen meg, amit mondok, az áll, hogy "Eltávoztam!" Néha még a súlyát is ráírják. Hát mi nem ilyen cég vagyunk!
NŐ: Hallod, Apa, forduljunk hozzájuk!
FÉRFI: Hallom, naná, hogy hallom. A biztosításra is te beszéltél rá. Ad-dig nem nyugszol, míg meg nem vesszük a tepsiket? Nehogy azt hidd, hogy nem, tudom, mire utazik ez! Majd éppen Gézus fogja beadni a kulcsot, mi?
KISFIÚ: Egyszer mindenki az örök bíró ítélőszéke elé áll.
FÉRFI: Beszélj csak a magad nevében, kisfiam! Mert ez a Gézus, ez stramm egy ember, ez túlél még téged is. Ez a Gézus, uram, ez két hete, vagy három hete, ha sokat mondok, a fogával roppan-totta össze a dióhéjat.
NŐ: Tetszik tudni, hiába vigyáz az ember, mindig marad a bejgliben.
3. KALEFAKTOR: Az. Az ember azt hiszi, filézve van a ponty, azután, kérem, mégis jövünk mi, ha szabad itt visszacsatolnom a beszélgetés egy ko-rábbi pontjához…
NŐ: Jaj, drága Géza!
3. KALEFAKTOR: Igen, erről volna szó, kérem. "Holtak a halottaikat", ha jelmon-datunkat újra idéznem szabad.
NŐ: Ezt voltaképpen hogyan képzelik? Hogyan működik ez a gya-korlatban?
3. KALEFAKTOR: Működik ez, kérem, mint a hét csapás. Ez működik, mint a tízpa-rancsolat!
NŐ: És hogyan?
3. KALEFAKTOR: Mit hogyan? Nem olyan nagy ördöngösség! A holtak sokan van-nak, teli velük a temető, mindjárt ott laknak helyben…
KISFIÚ: A holt lelkek?
3. KALEFAKTOR: A holttestek inkább, de jó helyen motoszkálsz, te kis szerencsét-len! Azután, ugye, egyre többen lesznek, míg mi egyre keveseb-ben… nem kell magyaráznom, mennyire ésszerű…
FÉRFI: Micsoda vérlázító marhaságokat hord össze! Mintha a fiamat hallanám, komolyan! Nem maga az apja ennek a gyereknek?
NŐ: Hogy mondhatsz ilyet? Nem szégyelled magad a gyerek előtt?
FÉRFI: Magamat szégyelljem? Szégyellem a gyerekemet, azt hiszed, az nem elég nekem?
3. KALEFAKTOR: Nos jó, nem állom tovább, Önök hol szemérmetlenül civódnak a szemem előtt, hol kétségbe vonják szakmai felkészültségemet! Én elmondtam, amit kell, megyek is…
KISFIÚ: Eltávozik a bácsi?
FÉRFI: A bácsi nem megy sehová, amíg el nem magyarázta, miért jött! Csak így beállít, hazudik egy bődületest, azután elmegy?
3. KALEFAKTOR: Úgy is van! Hagyjon menni! Akkor se vallom be, hogy fillentettem, ha leharapom a nyelvem, akkor se! Mit képzel? Be-csöngetek mindenhová, hogy a frászt hozzam másokra? Hogy elmondhassam a hamvasztós viccet? Hogy nincs is ilyen cég? Azt hiszi?
NŐ: Mi van Gézával? Él Géza?
3. KALEFAKTOR: Vagy fillentettem, igen? Én találtam ki? Ne gyerekeskedjenek! Főleg te ne! Hagyjanak elmenni, legyenek rám egy kis tekintet-tel! Rám akarják bizonyítani, hogy fillentek, addig nem enged-nek el? Jól van, akkor fillentek! Engedj ki, te ronda kisgyerek! (el)
NŐ: Hol a Bibliám? Hová tettétek az egyik felét?
KISFIÚ: Engedjétek hozzám a gyerekeket!
FÉRFI: Te már sose nősz fel, látom! Sose nő be a fejed lágya! Ahová a Gézus egyszer odanyomja a barackját, ott nem nő be lágy.
NŐ: Vagy a másik felét? (csörög a telefon)
FÉRFI: Ki az már megint?
NŐ: A telefon.
FÉRFI: Ja, már azt hittem… Dehát valahányszor csak leülök a fotelom-ba…
KISFIÚ: Én mikor vehetem fel a telefont?
FÉRFI: Ha majd nem állsz itt ilyen bambán, hanem odamész és felve-szed.
KISFIÚ: (felveszi) Halló, Kunffy Zsigmond, Petőfi utca kettő. Igen? Sán-dor.
FÉRFI: Milyen Sándor?
KISFIÚ: Petőfi Sándor. (szünet) Nem. Kunffy Zsigmond. Nincsenek itt-hon.
FÉRFI: Mennyi esze van ennek a gyereknek, csak foglalkozni kell vele!
NŐ: Mindig olyankor veszi fel, amikor nem vagyunk itthon. (Kisfiú leteszi a telefont)
FÉRFI: Mi van? Leraktad?
KISFIÚ: Géza bácsi odavan. Egy órája odavan.
FÉRFI: Mit motyogsz? A Gézus? Hova oda?
KISFIÚ: Odavan. Hacsak nem fillentek!
NŐ: A Bibliámat akarom! Azt a felét, amelyik megvan valahol!
V. KALAMITÁS
Ami csak lappang, kipattan
Öreg
Fiatal
Pincérnő
Kalefaktorok a másik asztalnál
Cukrászda.
FIATAL: (egy papírból olvas) Egy málnaszörpöt az úrnak, legyen szíves.
PINCÉRNŐ: De csak egy l-lel, ugye?
FIATAL: És kis ú-val.
ÖREG: (egy papírból olvas) Én pedig egy whiskyt kérek a fiatalember-nek. Jól mondom, Tibor? Ugye, Tibor?
PINCÉRNŐ: Whisky sokféle van. De ugye nem sírba-whiskyt parancsolnak?
ÖREG: Olyan is van? Vagy viccelni tetszik?
PINCÉRNŐ: (sírva nevet) Viccesnek találja, igen? Talán át kellene ülnie a másik asztalhoz.
ÖREG: Ugye nem akarsz ilyen morbid whiskyt, Tibor?
FIATAL: Köszönöm, nem, Ábris. Be kell vallanom neked valamit. Kicsit hadilábon állok a whiskyvel.
ÖREG: Nem szereted? Ne haragudj, én csak figyelmességből...
FIATAL: Majd beleiszom a málnaszörpödbe.
ÖREG: Idd ki az egészet, én majd megiszom a whiskydet.
PINCÉRNŐ: Akkor én most mit csináljak?
ÖREG: Egy málnaszörpöt az úrnak, egy l-lel.
PINCÉRNŐ: Van meggyszörp is, de az meg két gy-vel.
FIATAL: Jó lesz a málna, köszönjük. Ábrisnak meg egy whiskyt - jól mondom, Ábris?
PINCÉRNŐ: Én kihozom, és majd beosztják. (sírva el)
ÖREG: Tudod, Tibor, egy kicsit furcsán érzem magam. Igazság szerint ez az első alkalom, hogy én belemegyek ilyesmibe... Az én időmben nem volt divatban az ilyesmi.
FIATAL: Nyugodj meg, Ábris, egyáltalán nem látszik rajtad. Meg tényleg különös kicsit ez a helyzet. Így egyszerre, te meg én... Tegnap még azt sem tudtuk egymásról, hogy a világon vagyunk, már a másikról nem tudtuk, magunkról persze tudtuk... Eh, össze-vissza beszélek én is.
ÖREG: Nyugodj meg, Tibor. Nem nevetsz ki, ha bevallom, hogy már első látásra nagyon rokonszenvesnek találtalak?
FIATAL: Én is téged, Ábris. Ahogyan próbáltad kitalálni, milyen italnak örülnék, ahogy ilyen önzetlenül kerested a kedvemet...
ÖREG: És te tényleg nem szereted a whiskyt? Csak mert nekem írásba adták, hogy szereted.
FIATAL: Az az igazság, hogy én mondtam nekik, hogy jobb szeretem a málnaszörpöt, de azt mondták, így nem lenne sok esélyem, hogy találjak valakit... téged... Ábris.
ÖREG: Furcsa... nekem is ezt mondták a whiskyről meg a málnaszörp-ről. De látod? Találkoztunk is, egyikünk a másikával! (egymásra mosolyognak)
FIATAL: (papírjába néz) És hogy harapnak a halak?
ÖREG: (csodálkozva) A halak? Hát hogy harap valami, aminek nincs foga? Gondolom, úgy finoman, csücsörögve. (mutatja)
PINCÉRNŐ: (odamegy a másik asztalhoz; röhögnek rajta egy nagyot, meg-bántva elsiet)
FIATAL: Vagy erről kérdezzem inkább a kukacodat?
ÖREG: Aha, kezdem érteni, mire gondolsz. Nincs nekem kukacom, egy darab sem. Hanem amikor kérdezték a hobbimat, mondtam, hogy szeretek becsöngetni idegen lakásokba, aztán elszaladok, akkor azt mondták, írjuk be inkább a horgászatot.
PINCÉRNŐ: (be az italokkal) Itt a whisky, itt a málnaszörp. Nem kérnek esetleg egy kis halvadost?
ÖREG: Nem, és szívesebben maradnánk ennél az asztalnál. Ugye, Tibor?
FIATAL: Igen, Ábris, a számból vetted ki. (Pincérnő el)
ÖREG: És te tényleg árva vagy?
FIATAL: Tulajdonképpen nem.
ÖREG: Ah, értem. De nemigen tartod a kapcsolatot a szüleiddel?
FIATAL: Nos hát, az az igazság, hogy nagyritkán beszélünk telefonon, kéthetente pedig náluk ebédelek.
ÖREG: Az nem sok.
FIATAL: Kéthetente pedig ők énnálam. Mindig olyankor, amikor én őná-luk.
ÖREG: Nem, amikor nem?
FIATAL: Nem. Semmi több.
ÖREG: És nagyon magányosnak érzed magad?
FIATAL: Ki nem magányos manapság? Én nem panaszkodni jöttem ide, Ábris, én ide úgy jöttem, mint életem egyik legszebb estéjére.
ÖREG: Köszönöm, Tibor. Ne haragudj, hogy megkérdeztem, de azt hit-tem, árva vagy.
FIATAL: Nem szeretném, ha azt hinnéd, be akarlak csapni. Csak azt mondták, az jobban illene a képbe, amit rólam kell alkotnia va-lakinek... neked... Ábris. (szünet) És te soha nem szerettél volna gyerekeket? Bár itt az áll, hogy szerettél volna.
ÖREG: Igazság szerint csak egy darabig szerettem volna.
FIATAL: És azután?
ÖREG: Azután megszülettek, egyik a másik után. Két óra se telt bele, volt három fiam. Az egyik mondjuk elég csenevész, de mindegy.
FIATAL: Nos, egy kicsit tapintatlannak érzem magam. Bocsáss meg, iga-zán nem tudtam - talán azért nem, mert itt azt írod... vagy írják, hogy nincs gyereked, és ez most, hogy is mondjam csak... zavar-ban vagyok, tolakodónak érzem magam, mert én nem akarok senkivel sem vetélkedni a szeretetedért. Annyira méltatlan volna egy ilyen féltékenységi jelenet.
ÖREG: Ne aggódj, nem szeretem őket.
PINCÉRNŐ: (odamegy a másik asztalhoz; röhögnek rajta egy nagyot, meg-bántva elsiet)
ÖREG: Kicsit az én hibám is, de tanultam belőle, hidd el. Sokáig nem találtam magamra, kerestem önmagamat... és látod, ahogy ma-gamra találtam, rádtaláltam!
PINCÉRNŐ: (be) Parancsolnak még valamit?
FIATAL: Nem, köszönjük.
PINCÉRNŐ: Szent Mihály levét? Kék koporsót? Romlékonyakot?
ÖREG: Ne haragudjék, honnét veszik ezeket a buta neveket?
PINCÉRNŐ: (sír) Vesszük? Kik vesszük? Én meg az ivócimboráim a másik asztalnál? Akik, amióta bejöttek, csúfolnak?
FIATAL: Igen. Honnét veszik?
ÖREG: És miért ilyen morbidokat?
FIATAL: Jaj, Ábris, nem lehet, hogy a Dies Irae miatt?
PINCÉRNŐ: Csak azt tudnám, egy ilyen életvidám néven mit van mit feketén humorizálni?
ÖREG: Miért nem tőlük kérdi?
PINCÉRNŐ: Kérdeztem én tőlük, de azt mondták, ha ők feketén akarnak hu-morizálni, akkor előbb kávét rendelnek. Azt mondják, az is fe-kete, pedig az barna. (sírva el)
FIATAL: Vettem két jegyet az Álarcosbálra.
ÖREG: Nagyon jól tetted.
FIATAL: Eljönnél velem, Ábris?
ÖREG: Nem szeretnék csalódást okozni, de nem nekem valók a maska-rádék. Én már vagyok, aki vagyok.
FIATAL: Nem álarcosbál, hanem az Álarcosbál. (hirtelen) Te az operát sem szereted?
ÖREG: Te sem?
FIATAL: De, én nagyon.
ÖREG: Akkor beszéljünk a kaktuszokról!
FIATAL: Ne beszéljünk a kaktuszokról, és cserébe az operákról se!
ÖREG: Ez sem igaz?
FIATAL: Igaz, csak túlzás.
ÖREG: És a Forma egy?
FIATAL: Na, az nem is igaz.
ÖREG: Az nálam sem.
FIATAL: Mondták?
ÖREG: Mondták.
FIATAL: És milyen jegyben születtél?
ÖREG: Melyik van április huszonnyolcadikán?
FIATAL: Akkor a horoszkóp sem?
ÖREG: Miért, a szamojéd népköltészet?
FIATAL: Mint neked a horoszkóp.
ÖREG: És mi van a porszívózással?
FIATAL: Gondolom, ami a leveles tésztákkal.
ÖREG: Szeretem a sajtosrudat.
FIATAL: Csinálni?
ÖREG: Nyelni, kifulladásig. De Tibor vagy, ugye?
FIATAL: Ha te Ábris, nem bánom.
ÖREG: Mi történik velünk, Tibor? Nem ismerek magamra!
FIATAL: Nem számít, hidd el, Ábris, csak te számítasz, meg én.
ÖREG: Nem számít? De én nem akartam hazudni neked! Én szeretem a régi magyar bábfilmeket, és a tapadókorongos célbalövőversenyeket, én gyermeteg vagyok, és szeretek kétfo-rintos érméket szánkáztatni a mozgólépcső gumikorlátja melletti keskeny fémmederben, tudod? És el van szúrva a napom, ha gellert kap a vészleállító gombon! És miért hazudok mégis? Vess meg, Tibor!
FIATAL: Miért vetnélek meg? Nem te vagy a hazug, én vagyok a hazug, mindenki hazug, a társadalom, az egész világ hazug! Én sose do-báltam perecet a vízilónak az állatkertben, s egyáltalán nem arra vagyok a legbüszkébb, hogy a nagybátyám tévés mesterszakács volt!
ÖREG: Azt mondták, gondolkozzam magamról pozitívan! A horoszkóp miért pozitív gondolkozás? A málnaszörp miért pozitív gondol-kozás? Én negatív vagyok? Én olyan vagyok, akiben csak a hor-gászt lehet szeretni?
FIATAL: Dehogyis, Ábris!
ÖREG: Akkor is tudnál szeretni, ha megvan minden vesém?
FIATAL: Én sem vagyok penicillin-érzékeny.
ÖREG: De te is hazudsz! Miért akartál becsapni? És miért akartalak én téged? Látod, mégis van, amivel ki lehet hozni a sodromból! Te viszont mégsem gyűlölöd a hazugságot mindennél jobban!
FIATAL: Ez nem hazugság. Csak szépítkeztünk.
ÖREG: De én nem ilyen akartam lenni. Hát mi ez, ez a maskarádé?
FIATAL: Lehet, hogy ők akartak valamit tőlünk.
ÖREG: Hogy hazudjunk? De miért? Az is hazugság lenne, amit irántad érzek? Hazugság lennének a csendes, meghitt esték, egy óriás skandináv előtt gubbasztva?
FIATAL: Nem, hát a skandinávokat szeretem!
ÖREG: Ne hazudj! Kérlek, ne hazudj! Ne hagyd, hogy hazugságot adja-nak a szádba! Nekem mindenem a rejtvényfejtés!
FIATAL: Nekem is.
ÖREG: Ne hazudj! Mi a molibdén vegyjele?
FIATAL: (boldogan) Tudom, tudom! Hogy szeretem a molibdént! Milyen ritka pillanat egy molibdén! Amilyen ez itt, most! Mennyire sze-retlek, édes Istenem!
ÖREG: Igaz lehet? Rádtaláltam?
FIATAL: Apám!
ÖREG: Fiam, drága fiam!
PINCÉRNŐ: (be) Parancsolnak valamit?
FIATAL: Ürmösük van?
PINCÉRNŐ: Van.
ÖREG: És örmösük?
PINCÉRNŐ: Micsodánk?
FIATAL: Tréfálunk itt örömünkben!
PINCÉRNŐ: Örömükben? Hogy mindenki hogy kicsattan ezen a helyen, csak mert Dies Irae-nek hívják!
ÖREG: Miért hívják Dies Irae-nek?
FIATAL: (boldogan) Biztosan valami nagyszerű oka van!
PINCÉRNŐ: Tényleg ennyit sem tudnak görögül? Hogy minden órának lesza-kítsd virágát?
ÖREG: Miért pont ezt tudnánk görögül?
PINCÉRNŐ: Minden napnak megvan a maga baja! Maguk még rosszabbak, mint azok!
FIATAL: (boldogan) Igen! Rossz fiú vagyok, a te rossz fiad, Ábris!
ÖREG: Én meg a te rossz apád, drága Tibor!
VI. KALAMITÁS
Dávid mondja
Koldus
Viccbő úr
Utca.
VICCBŐ ÚR: Maga az a pofa, aki vicceket gyűjt?
KOLDUS: Szánjon meg, barátom, nem tetszik nekem a maga stílusa. In-kább adjon egy kis aprót!
VICCBŐ ÚR: De annyi viccet tudok, hogy ítéletnapig mesélhetném!
KOLDUS: Addig egy vicc is elég, ha olyan! Ha az az.
VICCBŐ ÚR: Na ezt hallgassa meg! Utazik a Kohn a feleségével a hajón. De egy baromi nagy luxushajón. Mondjuk a Titanicon, érti?! Egy-szerre kitör a vihar, jönnek a jéghegyek, mennydörög, villám csap a hajóba, szökőár, el tudja képzelni! Azt mondja a Kohnné, mert nagyon ijedős, ők meg valahogy fennrekedtek a fedélzeten, szóval azt kiabálja: "Jaj, Istenem, mindjárt elsüllyed a hajó!" Mi-re Kohn, azt mondja, teljes lelki nyugalommal: "Mit izgulsz? Nem a tied a hajó!" De ezt ismerem egy másik változatban is Mórickával, aki a nagybátyjával utazik a Vadnyugaton vonaton, bár ezt inkább úgy szokták ismerni, hogy a perbetei rabbi szeké-ren utazik Enyingre, noha ezt is hallottam már Mórickával, aki az iskolából ment hazafelé…
VII. KALAMITÁS
Jobbod felől várjon kész hely
Első Kalefaktor
Első Utas
Férj
Nej
Második Utas
Harmadik Utas
Negyedik Utas
Buszmegálló.
1. UTAS: (futva jön) Elment! Látja, hogy futok, e
Játszódik: napjainkban.
I. KALAMITÁS
Az írott könyv elhozatik
Második Kalefaktor
Videotékás lány
Videotéka
VIDEOTÉKÁS: Csak ez az egy film lesz? Az Égszakadás-földindulás?
2. KALEFAKTOR: Igen.
VIDEOTÉKÁS: Nagyon jó. Én is láttam.
2. KALEFAKTOR: Ezt?
VIDEOTÉKÁS: Igen, persze. Nagyon izgalmas. Van benne egy jelenet… Persze nem mesélem el, ha kiveszed, például az is nagyon jó, bár a töb-bi se rossz, ha nem is olyan jó, mint ez, amit mondok.
2. KALEFAKTOR: Ez használt kazetta?
VIDEOTÉKÁS: Már hogy érted, mire használt?
2. KALEFAKTOR: Úgy használt, hogy használt. Hogy már használt.
VIDEOTÉKÁS: Hát… használt, nyilván használt, nem? Én is megnéztem, mon-dom. Kétszer is. Mondjuk, kétszer nem érdemes. Persze nem akarlak lebeszélni, egyszer nagyon jó. De ha már tudja az ember, hogy az egész földindulás csak amiatt van…
2. KALEFAKTOR: Használt nem kell. Új nincs belőle?
VIDEOTÉKÁS: Semmi baja, hidd el! Van ugyan benne egy szakadás… Égszaka-dás! (röhög) Persze csak viccelek, különben teljesen jó. Mondd a számodat! Van már tagságid, ugye?
2. KALEFAKTOR: Ha nincs, hát nincs. Úgyis letörlöm.
VIDEOTÉKÁS: Azt alig hiszem. Tudod ki van törve az a pici pöcök.
2. KALEFAKTOR: És ha visszaragasztom?
VIDEOTÉKÁS: Viccelsz.
2. KALEFAKTOR: Felveszem rá az Az nevet, aki utoljára nevetet.
VIDEOTÉKÁS: Viccelsz. Ezt nem veszem be.
2. KALEFAKTOR: Nem viccelek. Kiveszem.
VIDEOTÉKÁS: Kérem a tagságidat. (megkapja) Na nézd már, itt több bibi is van. Először is lejárt. Már több hónapja. Megújítod?
2. KALEFAKTOR: Újat nem lehet váltani? Ez már használt.
VIDEOTÉKÁS: Addig nem, amíg vissza nem hozol mindent! Öt kazetta van kint nálad hét hónapja. Addig nem vihetsz ki újat, amíg… de egyál-talán hogy vittél el öt kazettát, amikor csak hármat szabad?
2. KALEFAKTOR: Először csak három volt nálam, azután egyet visszahoztam, és elvittem másik hármat.
VIDEOTÉKÁS: De hogyhogy? Hogy engedték meg ezt neked?
2. KALEFAKTOR: Rábeszéltem őket.
VIDEOTÉKÁS: Először hozd vissza mindet, és akkor majd meghosszabbítjuk a tagságidat, vagy újrairatkozol, én nem bánom, ahogy akarod.
2. KALEFAKTOR: Egyet visszahozok, ha akarod. De akkor keresek még kettőt. Nincs több példány ebből a filmből?
VIDEOTÉKÁS: Egy filmből nem vihetsz el hármat.
2. KALEFAKTOR: Úgyis mást veszek rájuk.
VIDEOTÉKÁS: Nézd, én már unom ezt a viccelődést, késő van már nekem az efféle fárasztó humorhoz. Hozd vissza mind az öt kazettát, akkor beiratkozol, elvihetsz maximum hármat, három különbözőt…
2. KALEFAKTOR: Úgyis mást veszek rájuk.
VIDEOTÉKÁS: Figyelj, nekem nem muszáj megújítanom a tagságidat, én ki is rúghatlak innét…
2. KALEFAKTOR: Ha kirúgsz, nem hozom vissza.
VIDEOTÉKÁS: Nem rúglak ki, Isten bizony, nem rúglak ki, csak hozd vissza őket. Én nem is értem. Maximum három napra lehet kivenni, nálad meg ott vannak hét hónapja. Tényleg ennyire tetszenek?
2. KALEFAKTOR: Nem emlékszem. Mi lenne, ha egyet visszahoznék?
VIDEOTÉKÁS: Jó lenne, de kábé ötször jobb lenne, ha mind az ötöt visszahoz-nád.
2. KALEFAKTOR: Arra azért nem futja.
VIDEOTÉKÁS: Mondjuk az tényleg baromi sok pénz. De hogyhogy nem emlék-szel?
2. KALEFAKTOR: Hét hónapja, hogy láttam őket. Most azért fizessek százezreket, mert visszahozok öt kazettát? Ebbe menjek tönkre, hogy itt jóté-konykodom veletek?
VIDEOTÉKÁS: Nem jótékonykodsz, hanem fizetsz egy szolgáltatásért.
2. KALEFAKTOR: Mi ebben a szolgáltatás? Én vittem el a kazettákat, én töröltem le őket…
VIDEOTÉKÁS: De a mi kazettáink.
2. KALEFAKTOR: Igaz. Akkor visszahozok egyet, ha van még kettő ebből a film-ből.
VIDEOTÉKÁS: Szó sincs róla. Hozd vissza az öt kazettát, azután tárgyalunk.
2. KALEFAKTOR: Vegyük úgy, hogy visszahoztam, és megint elvittem!
VIDEOTÉKÁS: Azt nem lehet. Nem veszünk semmit sehogy!
2. KALEFAKTOR: Azt hiszed, ez az öt kazetta ezentúl már mindig itt marad?
VIDEOTÉKÁS: Nem marad itt. Nyilván elviszi más.
2. KALEFAKTOR: Másnak szabad, ugye? Én pedig adjam meg annak az árát, hogy én éppen én vagyok, nem pedig más! Tudod, mit? Akkor állíts ki nekem egy másik névre egy új tagságit, és már megyek is!
VIDEOTÉKÁS: Ne fárasszuk egymást! Hozd vissza őket, és, pillanat, kiszámo-lom, hét hónap, öt kazetta, annyi mint százhetvenezer forint, na ennyit hozz magaddal…
2. KALEFAKTOR: És mindezt azért, mert én én vagyok.
VIDEOTÉKÁS: Azért, mert te elvittél hét hónapja öt kazettát, ez a te pedig te vagy. Tudod, hány filmet vehettél volna százhetvenezer forint-ból?
2. KALEFAKTOR: Én nem veszek filmet. Azért, hogy egyszer megnézzem… Akkor már egyszerűbb, ha üres kazettákat veszek, azokat le sem kell tö-rölni. Mennyi üres kazettát vehetnék ebből a százhetvenezer fo-rintból!
VIDEOTÉKÁS: Ebből egy darabot se, ezt hozd szépen ide az öt kazettával együtt! Egyszer kifizetted, utána egy fityinget nem kell idehoz-nod, azt csinálsz, amit akarsz, tagságit sem kell váltanod, sőt azt szabad sem lesz…
2. KALEFAKTOR: Mit szabad sem lesz? Idehozok százhetvenezer forintot, és még tagságit sem válthatok?
VIDEOTÉKÁS: De az jó neked, hogy nem kerülsz börtönbe, ezt csak belátod! Velem lehet tárgyalni, csak hozd a pénzt!
2. KALEFAKTOR: Százhetven évig lehetnék tag ebből a pénzből, addig meg úgy-sem élünk!
VIDEOTÉKÁS: Tagságit csak egy évre adunk.
2. KALEFAKTOR: Rendben, megállapodtunk. Kérem.
VIDEOTÉKÁS: Mit?
2. KALEFAKTOR: A tagságit.
VIDEOTÉKÁS: Ha visszahoztad a kazettákat.
2. KALEFAKTOR: Ja, még mindig erről beszélünk? Jó, bevallom, az egyiket vissza-hoztam. Itt van nálam. Nem viccelek. Komolyan. Itt van nálam.
VIDEOTÉKÁS: Hát ez remek.
2. KALEFAKTOR: Remek? Nem is értem, miért ragaszkodsz az öthöz, ha egynek is így örülsz.
VIDEOTÉKÁS: Nyilván mert ötnek ötször így örülnék.
2. KALEFAKTOR: Hétnek pedig hétszer? Hét szűk hónap után hét bő kazetta?
VIDEOTÉKÁS: Hét van nálad?
2. KALEFAKTOR: Hét lesz. Nem akarlak leckéztetni, de ez elemi algebra, egysze-rűbb, mint az egyszeregy. Ötből egy az négy, négy meg három: hét.
VIDEOTÉKÁS: Ezt adtad be annak is, aki akkor ült itt, amikor még csak három volt nálad?
2. KALEFAKTOR: Ő belátóbb volt. Akkor még csak párezer forinttal tartoztam. Hát nem jobb nektek is, hogy ennyivel többel tartozom? Furcsa ez a világ, komolyan mondom. Nem viccelek. Az ember azt gondol-ná, hogy kedvesebb előttetek az az ember, akitől százhetvenezer forintot reméltek, mint az, aki rongyos százhetvennel állít be, rá-adásul mindjárt másnap, hogy időtök se legyen reménykedni, latolgatni, várakozni. Mit tudtok ti erről?
VIDEOTÉKÁS: Kérem azt a kazettát.
2. KALEFAKTOR: Várjunk azért, bonyolítsuk le ezt a cserét annak rendje s módja szerint. Én kérem ezt a kazettát és még kettőt. Nem bánom, lehet más film is. Végtére is, ha letörlöm, mindegy. Csak át ne verj valahogy. Ne értsd félre, nem a bizalmatlanság, de ha én ideho-zok egy… harmincnégyezer forintot érő kazettát, ugye érthető, ha nem akarom csak így itthagyni? Lássam a három kazettámat, és máris lehet velem alkudni.
VIDEOTÉKÁS: Add ide a kazettát, hagyd ez a hülye viccet, muszáj ezt folyton, ha te nem is unod, én ám piszokul, hogy letörölted!
2. KALEFAKTOR: Letöröltem, naná, hogy letöröltem…
VIDEOTÉKÁS: Ha letörölted, megveszed a kazettát is.
2. KALEFAKTOR: Hány kazettát vehetnék én százhetvenezer forintból!
VIDEOTÉKÁS: Abból nem, azt ideadod a kezembe!
2. KALEFAKTOR: Csak nem hozom be porosan! Többször is letöröltem, soká poro-sodott nálam. (vigyorog)
VIDEOTÉKÁS: Ne viccelj velem, vagy viccelj, ha akarsz, csak fizesd ki, azonnal fizesd ki, érted, fel tudod fogni, add ide, fizesd ki, menj haza, hozd a másodikat, add ide, fizesd ki, felőlem egyenként is intéz-heted, ha hülye vagy!
2. KALEFAKTOR: Kérem a három kazettámat! A három kazettámat akarom!
VIDEOTÉKÁS: Miféle hármadat, mikor az ötömet?! És még akkor se! Innét töb-bé semmit se!
2. KALEFAKTOR: Nem kell? Ne adjam oda? Mégse kell? Félreértem? Adjak érte harmincnégyezret, mikor nem kell? Azért hozom vissza, hogy megvegyem? Nekem az a másik három kell! Vagy, bánom én, adj kettőt, és elviszem a régit, úgy is kijön a hét!
VIDEOTÉKÁS: Semmi nem jön ki, legkevésbé te a börtönből! Nem igaz, hogy letörölted, mondd, hogy nem igaz, és isten bizony rokonszenves-nek foglak találni! De ilyen nincs, ezt nem tehetted!
2. KALEFAKTOR: És ha mégis? És ha igen? Én a három kazettámat akarom, addig nem mondok semmit, befogom a számat és elmegyek!
VIDEOTÉKÁS: Nem mész sehova a kazettával! Ide vele!
2. KALEFAKTOR: Ide a hárommal!
VIDEOTÉKÁS: Nesze, nesze, te! Itt az összes! Csak addig várj, míg beütöm a gépbe, aztán vidd, ahányat találsz!
2. KALEFAKTOR: Tartsunk mértéket! Nem vagyunk filmőrültek, mire jó az? Csak, hogy otthon porosodjanak? Kérem a hármamat, és már itt sem vagyok!
VIDEOTÉKÁS: (odaad három kazettát) Nesze! Vigyed! Nesze! (zokog)
2. KALEFAKTOR: Köszönöm. Akkor majd hozom egyben. (el)
VIDEOTÉKÁS: Jaj, jajjajjaj, de rossz most nekem! (sír) Hát ezért rúgták ki azt a lányt, aki előttem dolgozott itt? Most kirúgnak, aztán miből is-koláztatom az árva öcsémet? (2. Kalefaktor visszajön) Jaj, menj innét!
2. KALEFAKTOR: Ne haragudj, csak elfelejtettem a kazettát, nálam maradt. (oda-adja) Szia! (el)
VIDEOTÉKÁS: (zokogva beteszi a kazettát) Vissza se tekerte! Vissza se csévél-te! Semmi ilyesmit nem csinált vele!
II. KALAMITÁS
Mindent híven számbavenni
Negyedik Kalefaktor
Alkalmazott
Rezső, másik alkalmazott
Kiszolgáló, harmadik alkalmazott
Főnök, a gyorsétterem vezetője
Anya
Kisgyerek
Kistestvére
Bankfiú
Egyik Titkárnő
Másik Titkárnő
Diák, a Diáklány barátja
Diáklány, a Diák barátnője
Miss. Marvel, angol hölgy
Gyorsétterem.
4. KALEFAKTOR: (kiront a mosdóból) Hölgyeim és uraim, egy kis figyelmet kérek! Arra szeretném kérni Önöket, hogy őrizzék meg a nyugalmukat, és ne essenek pánikba! Bátran folytassák az evést-ivást, mintha mi sem történt volna. Csak valaki kerítse nekem elő az üzletve-zetőt!
ALKALMAZOTT: Mi történt, uram?
4. KALEFAKTOR: Hallják, kérem? A barátunk tőlem kérdezi, hogy mi történt, ho-lott ő van itt alkalmazásban! Talán nem őt kellene kérdeznünk, hogy mi történt? Pontosabban: hogyan történhetett az, ami?
ALKALMAZOTT: Mi történt, ami hogyan?
4. KALEFAKTOR: Az történt, hogy barátomnak ki tetszik facsarni a szavaimat!
ALKALMAZOTT: Tessék talán helyet foglalni...
4. KALEFAKTOR: (indulatosan) Hogyne, foglaljak helyet, de előbb vegyek egy hamburgert, markoljam meg a két szutykos kezemmel, tapingáljam a tíz koszos ujjammal, gyömöszöljem a számba mind a piszkot és mind az eleven bacit, ami a buszon rámtapadt? Mind a kórokozót, amit vizelés közben felszedtem? Áldjam a szerencsémet, hogy már napok óta nincs székletem? Ezt ajánlja fiatal barátunk!
ALKALMAZOTT: Tessék talán kezet mosni!
KISGYEREK: Mi az a széklet?
ANYA: Amit magad alá kakálsz. De étteremben nem beszélünk ilyesmi-ről.
4. KALEFAKTOR: (Alkalmazotthoz) Mintha az anyámat hallanám. És mivel mos-sam a kezem? Leöblítsem tiszta vízzel? Kiröhögnek a bacilusok!
ALKALMAZOTT: Talál folyékony szappant is a mosdóban. Megmutassam, hol?
4. KALEFAKTOR: Mutassa! Meghalok a kíváncsiságtól! (Kalefaktor és Alkalmazott el)
DIÁK: Tisztára agyament ez a krapek.
DIÁKLÁNY: Tele van a város az ilyen állatokkal. Tök olyan, mint a Noé bár-kája. Itt a világvége, vagy mi az isten?
EGYIK TITKÁRNŐ: Olvastam egy krimit, az kezdődött így.
MÁSIK TITKÁRNŐ: Na ja, te ráérsz olvasni. Nekem minden időmet lefoglalja ez a rohadt angol.
EGYIK TITKÁRNŐ: Te, én kimegyek a mosdóba, megnézem, mi van.
MÁSIK TITKÁRNŐ: A férfiba? Minek neked folyton vagánykodni?
EGYIK TITKÁRNŐ: Hagyjál már, pisilnem kell.
MÁSIK TITKÁRNŐ: Csak aztán moss kezet. (Egyik Titkárnő el)
ALKALMAZOTT: (vissza a Kalefaktorral) Egy pillanatra kérném a türelmüket és a figyelmüket. Most egy kis ideig ne használják a férfimosdót... vagyis a férfiak ne használják a mosdót... mosdásra.
4. KALEFAKTOR: Állítólag feltöltik.
BANKFIÚ: Azt nem nekünk kell feltöltenünk, cimborám?
4. KALEFAKTOR: Kedves nekünk a szófacsarás? Akkor is, ha nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy elfogyott a folyékony szappan?
ALKALMAZOTT: Azonnal utánanézek.
4. KALEFAKTOR: Annak már nézhet utána. Nagyon fogyékony ez a szappan! Mint-ha nem volna elég méreg abban, amit megétetnek velünk, most még a város mocskát is belénk tömik! Látná a kezemet mikrosz-kóp alatt! Egy héten át a párnájába sírna! Kész mikrokoszmosz, ha így rajonganak a szófacsarásért!
ALKALMAZOTT: Azonnal feltöltjük!
4. KALEFAKTOR: Mintha mi sem történt volna! Az élet visszatér a megszokott ke-rékvágásba! A halottkém meg törheti a fejét, hogy mi ette szét a beleimet? A bűnös pedig a markába nevet! Akinek a kezén szá-rad a szappanunk, a higiéniánk!
ANYA: Gézuska, mostál te kezet evés előtt, kisfiam?
KISGYEREK: Nagy szart. (Anya szájon vágja)
ALKALMAZOTT: Most már mit csináljunk, uram?
4. KALEFAKTOR: Kerítsék elő a bűnöst!
ALKALMAZOTT: Sajnálom. Négy perccel ezelőtt, 13.24-kor a kollégám ellenőrizte a férfimosdót. Ön is látta a táblázatot!
4. KALEFAKTOR: És hol van most az a bizonyos Rezső, aki a nevét adta a meg-gyilkolásomhoz?
ALKALMAZOTT: Éppen az ajtóban mossa a követ.
BANKFIÚ: (kifelé indul)
4. KALEFAKTOR: (Bankfiúnak) Hohó, álljunk meg egy pillanatra, cimbora! Hová lesz a sietős séta?
BANKFIÚ: Magának nem vagyok cimbora, uram! Megyek a dolgomra.
4. KALEFAKTOR: Mondhatná, dolga végeztével. Rezső, ne engedje!
ALKALMAZOTT: De uram, azóta hányan távozhattak! Tudja, hányan térnek be ide csak... kezet mosni, azután már mennek is? Meg sem nézik a na-pi ajánlatunkat...
REZSŐ: A mosdóból egyenest idejöttem. Azóta senki sem ment ki, egy fia lábnyom sincs az ajtóban.
4. KALEFAKTOR: Brávó, mesterdetektív!
BANKFIÚ: Hagyjanak engem békén távozni, nekem lejárt az ebédidőm!
4. KALEFAKTOR: Adjanak egy hamburgert a cimborámnak, hátha akkor befogja a száját!
REZSŐ: (megmarkolja a Bankfiút, és befelé tuszkolja) Tessék visszaállni a sorba! Mások is sietnek!
4. KALEFAKTOR: Nem hallotta Rezső barátomat, cimbora? (Rezsőnek) Zárja be az ajtót, fiam, amíg ennek a végére nem járunk, maga meg én!
REZSŐ: Azt csak az üzletvezető engedélyével tehetném. De kit érdekel? Legfeljebb kirúg! Úgyis ki van rám rúgva! (bezárja az ajtót)
BANKFIÚ: De én már teleettem magam. Akármilyen pici is egy ilyen ham-burger, nem fér belém több. Engedjenek ki!
4. KALEFAKTOR: Rezső barátunk éberségének hála, bizton tudjuk, hogy a tettes még köztünk időzik. A mosdó e percben üres, és addig üres is marad, amíg meg nem tudjuk, kinek a fekete lelkén szárad a mi tiszta koszunk!
FŐNÖK: (előjön) Na, halló, kérem, mi van itt? Mi ez a felzúdulás? Miért nem dolgozhatom nyugodtan az irodámban? Az előbb is az a kéjes rikoltozás: "Mennyi szappan! Gyere, szappan!"
4. KALEFAKTOR: Hallják, ugye? (Főnökhöz) Főnököm, ismételje meg, amit az előbb rítt!
FŐNÖK: Maradjanak csöndben! Aki már végzett az evéssel, az miért nem megy a dolgára?
BANKFIÚ: Én szeretnék.
REZSŐ: De bezártam az ajtót.
4. KALEFAKTOR: Az én utasításomra.
FŐNÖK: Maga az új főnöke? Mert én kirúgtam, ebben a szent pillanatban!
4. KALEFAKTOR: Ne féljen, barátom, Rezső, talál ennél jobb állást is! Csak álljon helyt derekasan!
BANKFIÚ: Tud nekem is egy jó állást, ha már kirúgat, mint a Rezső cimbo-rát?
KISZOLGÁLÓ: Kész a hamburger. Helyben fogyasztja?
4. KALEFAKTOR: Mindenki őrizze meg a nyugalmát. Főnököm, mikor figyelt fel a rikoltozásra?
FŐNÖK: Nemrég. De miért mondja nekem, hogy főnököm? Mert ha Re-zső mondta volna nekem, alig néhány perce, még tudtam volna mire vélni.
DIÁK: Micsoda cirkusz! Ennek nincs ki a négy kereke! Biztos nincs rendben valami otthon!
DIÁKLÁNY: De nálunk rendben lesz minden, ugye?
DIÁK: Arra mérget vehetsz! (smárolnak)
MISS MARVEL: (a mosdóba indul, Kalefaktor feltartóztatja)
4. KALEFAKTOR: Álljon meg, nénikém!
MISS MARVEL: Hi, how do you do? Do you mind... (menni akar)
4. KALEFAKTOR: Ne dumálj, eriggyél vissza a helyedre! Vissza, vissza! Nem érti valaki, mit akar ez a külföldi?
ANYA: Én azt nem értem, maga mit akar.
4. KALEFAKTOR: Fontos ügyben nyomozok. Mindenki gyanús, de aki akadékosko-dik, az a leggyanúsabb.
ANYA: Legalább a nőket és a gyerekeket engedjék el! Elvégre a férfi-mosdóban történt az eset, ha jól értem.
KISGYEREK: Nem mostam kezet evés előtt!
EGYIK TITKÁRNŐ: (visszajön) Nincs maguk között egy alkalmazott véletlenül? Máskor, ha csak leül az ember egy percre, már ott nyüzsögnek a felmosórongyaikkal! Most meg kifogyott a szappan!
4. KALEFAKTOR: Hallja, főnököm?
FŐNÖK: Hallom! Mit nem hallok én?
4. KALEFAKTOR: Rezsővel már azon voltunk, hogy elengedjük a nőket és a gyere-keket! Rezső esküszik rá, hogy egy lélek sem ment ki 13.24 és 13.28 között, amikor lába kelt a tartálynyi folyékony szappan-nak! Mindeközben főnököm, Rezső volt főnöke, titokzatos han-gokat hallott a mosdóból!
MISS MARVEL: (Egyik Titkárnőnek) Excuse me, are you finished? Do you mind, if I...
EGYIK TITKÁRNŐ: Nekem ne tessék mondani, inkább bemutatom a barátnőmnek, ő beszél angolul! Speak English!
MISS MARVEL: Sure, I do! I'm from England. (Egyik Titkárnő Miss Marvelt az asztalukhoz kíséri)
4. KALEFAKTOR: Hallgassanak már! Nos ez, főnököm, nem egyebet jelent, mint hogy valaki, aki itt most velünk étkezik, a vesztünkre esküdött össze, halálra akar fertőzni minket! Valaki átállt a bacilusok ol-dalára, elárulta saját fajtáját!
ANYA: Én nem vagyok hajlandó több hamburgert venni a gyerekeimnek, már így is el vannak kényeztetve.
KISTESTVÉR: Turmixot!
ANYA: Dehogy kapsz te turmixot! Engedjenek haza! Mert mindjárt el-kényeztetem őket!
MISS MARVEL: (Másik Titkárnőnek) How do you do?
MÁSIK TITKÁRNŐ: I'm fine, thank you. (Egyik Titkárnőnek) Még csak néhány órát vettem!
MISS MARVEL: I'm Miss Marvel.
EGYIK TITKÁRNŐ: Mit mondott?
MÁSIK TITKÁRNŐ: Hogy csodára vár. Pontosabban, hogy hiányolja a csodát.
4. KALEFAKTOR: És mi mi a csodára várunk?
FŐNÖK: Hogy valaki hozzon végre egy hordó szappant. Ott hátul majd beléfúlunk! Rezső, azonnal nyisd ki az ajtót! (Alkalmazott el szappanért)
ANYA: Hallja, Rezső? Hallgasson a főnök úrra!
REZSŐ: A főnök úr parancsolgasson az alkalmazottainak, én szabad em-ber vagyok, jelenleg egy fontos nyomozásban működöm közre!
KISZOLGÁLÓ: Kié lesz a hamburger?
BANKFIÚ: Majd megosztozunk rajta.
FŐNÖK: Hát vegyelek vissza, Rezső? Hát mi múlik ezen a tíz percen?
REZSŐ: Tudja, engem hányszor rúgtak ki? Vagy tudja itt bárki? Bezzeg nyomozásban most működöm közre először!
DIÁKLÁNY: Úgy érzem, most oda tudnám adni magam neked. Ha most megtörténne, boldogan fogadnám.
DIÁK: Engedjenek ki minket innét!
FŐNÖK: Jól van, akkor hozok én szappant, amíg maga kinyitja az ajtót, Rezső!
4. KALEFAKTOR: Maguk el tudnak képzelni két akkora kezet, amit egy tartály szappannal lehet csak megmosni?
DIÁK: Majd gondolkozunk rajta hazafelé.
4. KALEFAKTOR: Pláne női kezet? Vagy a tettes bement a női mosdóba is? Hát ez sem szent neki? Milyen hang volt az a hang, főnököm?
FŐNÖK: Hangos hang.
4. KALEFAKTOR: Megvan a megoldás! Mindenki hangosan elrikoltja azt a mon-datot, és a főnök úr azonosítja a tettest!
EGYIK TITKÁRNŐ: Olyan, mint egy krimi, nem?
MISS MARVEL: I want to go out to the toilet.
EGYIK TITKÁRNŐ: Kérdezd meg tőle, szereti-e a krimiket!
MÁSIK TITKÁRNŐ: Hagyjál békén, azt sem tudom, mi az a krimi! (Miss Marvelnek) Agatha Christie?
MISS MARVEL: What do you mean?
MÁSIK TITKÁRNŐ: The situation is like Christie, isn't it?
4. KALEFAKTOR: Imitatio Christie.
MÁSIK TITKÁRNŐ: Ja, hát ha maga jobban tud angolul, beszélgessen vele maga.
DIÁKLÁNY: Nem tudom, mi jött rám ilyen hirtelen, de annyira kívánlak!
DIÁK: Engedjenek már ki innét!
4. KALEFAKTOR: Ne ezt mondd, öreg, hanem hogy "Mennyi szappan!"!
FŐNÖK: Nem ő volt.
4. KALEFAKTOR: Nem ő volt?
FŐNÖK: Nem. Maga volt. A hang nem teljesen olyan, de ugyanazt mond-ta! Látod, Rezső, megvan az emberünk! Nyisd ki az ajtót, hadd menjenek ki rajta, veled együtt!
REZSŐ: Tényleg maga volt?
ANYA: Mennyi szappan! Mennyi szappan! Na, én mondtam, mialatt lát-szólag itt ültem a gyerekeimmel?
FŐNÖK: Ő is lehetett. Ráismerek a mondatra!
ANYA: Akkor most mehetek? Figyelmeztetem magukat, hogy a maguk hibája lesz, ha kénytelen leszek turmixszal tömni a gyerekeimet, ha elfajzanak, mert elkényeztettem őket, ha bűnöző lesz belőlük, ha elkapják magát, tisztelt uram, nyílt utcán fényes nappal, és fa-sírtot csinálnak magából, azután fagyira költik a pénzét!
KISGYEREK: Pisilni kell!
KISTESTVÉR: Nekem meg pisilni kell!
ANYA: Kibírjátok hazáig!
4. KALEFAKTOR: Vegyük komolyan, kérem! Ne uralkodjék el a káosz! Itt min-dannyian ugyanazt akarjuk, nem? Néha már csakugyan úgy ér-zem, én vagyok a rögeszmés, csak én akarom tudni, mi az iga-zság, mindenki más mossa a kezét, de nekem nem jut szappan... Én néha olyan, de olyan keserű vagyok!
KISZOLGÁLÓ: Én megettem azt a hamburgert, de most már fizesse ki, aki kérte!
FŐNÖK: Ne aggódj, fiam, majd levonom a béredből!
REZSŐ: Ne keseredjék el, mi mindannyian magával vagyunk!
DIÁKLÁNY: Attól félek, elillan ez a pillanat, és sosem tér vissza!
EGYIK TITKÁRNŐ: Kérdezd meg tőle, meddig marad itt!
MÁSIK TITKÁRNŐ: Kérdezd meg te a Rezsőtől!
MISS MARVEL: I need to go out! I need to go out now!
MÁSIK TITKÁRNŐ: Azt mondja, el akar menni most.
EGYIK TITKÁRNŐ: De még meg se kérdezted, meddig marad! Lehet, hogy tud ma-gyarul? Nem gyanús?
4. KALEFAKTOR: Mindenki össze-vissza beszél, csak a szappan-témát kerülik! Volt egy pillanat, amikor rendet teremthettünk volna a káoszból, leleplezhettük volna a káosz kalefaktorjait, megérthettük volna a érthetetlent, ami lám, közénk settenkedett! De maguktól én nem várhatok csodát! Engedjük szabadjára a mosdatlan szájú kölkö-ket, hadd mérgezzék tovább a levegőt, engedjük, hogy a nyegle kamaszok fertőben áldozzanak a hús örömeinek, hogy piszkos módon szabaduljanak meg a tiszta emberektől, óvjuk saját lát-szólagos ártatlanságunkat, ahelyett, hogy egyvalakit megbüntet-nénk a szennyért! Ez lesz a mi szennybemenetelünk, ha már így lelkesítenek minket a szófacsarások!
VENDÉGEK: Jó! (megrohanják az ajtót)
III. KALAMITÁS
Szibilla mondja
Koldus
Asszony
Utca.
KOLDUS: Elnézést! Kérem, asszonyom! Maga ott! Ne arra nézzen, itt va-gyok! Szánjon meg!
ASSZONY: Viszontlátásra, nincs apróm.
KOLDUS: Nem kell az aprója, csak egy apróságot kérek Öntől. Ha apróra vadásznék, már leszakadna tőle a zsebem! Úgyis eléggé zörög-nek a csontjaim, mi szükségem arra, hogy a zsebem is ezt tegye?
ASSZONY: Akkor csak arra kíváncsi, hogy hány óra?
KOLDUS: Ugyan, én időmilliomos vagyok!
ASSZONY: De jó magának!
KOLDUS: Nem panaszkodom. Kérek.
ASSZONY: Mit akar?
KOLDUS: Kérek. Ragaszkodom hozzá, hogy kérek. Világos?
ASSZONY: Ne haragudjék!
KOLDUS: Nem haragszom. Kérek.
ASSZONY: De mit kér?
KOLDUS: Úgy, úgy! Csak annyit kérek, hogy meséljen nekem egy viccet. De jól ügyeljen, melyiket meséli!
ASSZONY: Ugrat?
KOLDUS: Csak mondjon egy viccet! De olyat ám, hogy addig fogdossam a véknyam nevettemben, míg inam nem szakad!
ASSZONY: Az elsőt, ami eszembe jut?
KOLDUS: Csakis.
ASSZONY: Csak egyet ismerek. Várjon csak, hogy is van… Na igen… Meg-kérdezi a vasutas a rend… nem, a rendőr kérdezi a vasutast, mármint a vasútállomáson, ugyanis a rendőr vasúton utazik a ro-konaihoz, de nem is ez a lényeg, hanem… Szóval megkérdezi a rendőr: "Mikor megy az utolsó vonat… valahová, nem tudom, mindegy, valahová vidékre, mikor megy? Mire a vasutas szem-rebbenés nélkül azt feleli: "Azt maga nem fogja megérni!"
KOLDUS: Nem fogja megérni? "Nem azt kérdeztem, hogy meg fogom-e érni, hanem, hogy mikor!" Nem jó ez így!
ASSZONY: Nem tetszett? A barátnőimnek tetszett.
KOLDUS: Elhiszem. De én nem ezt kerestem.
ASSZONY: Sajnálom, de…
KOLDUS: Köszönöm, köszönöm, most már mehet a dolgára! Ne állja el mások útját!
IV. KALAMITÁS
Hökken Halál és Természet
Férfi
Nő
Kisfiú
Harmadik Kalefaktor
Lakás.
FÉRFI: (csengetés) Hát ez nem igaz, már megint! Ha én leülök a fote-lomba, akkor megszólal a csöngő!
NŐ: Mikor csöngessenek, ha folyton a fotelban ülsz? Kisfiam, sza-ladj, nyiss ajtót!
KISFIÚ: Nekem nem szabad senkinek kinyitnom az ajtót.
NŐ: Jól van, kisfiam, nagyon okos kisfiú vagy! De ez csak akkor ér-vényes, ha egyedül vagy itthon.
KISFIÚ: Egyedül vagyunk ezen a világon.
FÉRFI: Míg be nem csönget valaki! (újabb csengetés) Tessék, már me-gint! Ez most végig ilyen lesz, ez a délután?
NŐ: Kisfiam, nyiss ajtót!
FÉRFI: Én levágom onnét azt a csöngőt, ha agyon is vág az áram!
KISFIÚ: És a halálban maradunk igazán magunkra.
NŐ: Kisfiam, legyél okos kisfiú…
KISFIÚ: Kunffy Zsigmond, Petőfi utca kettő…
NŐ: Negyedik emelet tizenöt, tudom, nyisd már ki azt az ajtót, mie-lőtt apád felpofoz, ha még egyszer csöngetnek!
FÉRFI: Néha téged kéne inkább felpofozni, hogy itt egzecíroztatod ezt a szerencsétlen gyereket, ahelyett, hogy kinyitnád az ajtót.
NŐ: Addig alszol az ágyamban, amíg kezet emelsz rám!
FÉRFI: Jó, hát fenyegetőzni csak szabad!
NŐ: De nekem is! (be a Kisfiú a 3. Kalefaktorral)
KISFIÚ: Harmadikba járok. Jeles tanuló vagyok, és hittanból szaktanári dicsérőt kaptam a gyűjtőmunkámért.
FÉRFI: Nem volt az egy olyan nagy szám, fiam, hogy életed végéig em-legesd! Majd ha letettél valamit az asztalra, én leszek az első, aki megszorítja a kezed… Bár alaposan meg kell erősödnöd, hogy ne pisilj be, ha kezet fogunk. Mert itt, uram, van izom, nem úgy, mint a fiamnál! Jössz egy szkanderre, kölyök? Akarsz kikapni apádtól?
NŐ: Hagyd már azt a gyereket, ne neveld folyton! Jó napot kívánok.
3. KALEFAKTOR: Jó napot kívánok. Elnézésüket, hogy csak így betoppanok az életükbe…
FÉRFI: Mit akar? Gondolom, nem a fiam dicsekvése csalta ide.
3. KALEFAKTOR: Nem. Éppen, hogy az Önök érdekében fáradok, a kisfiú nevelet-lensége nem feledtette velem jövetelem célját. Ugyanis egy rop-pant előnyös lehetőségre szeretném felhívni a figyelmüket…
FÉRFI: Köszönjük, van biztosításunk. Viszlát!
3. KALEFAKTOR: Boldogtalanok! Nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel? Már elné-zést, hogy így kifakadok, de maguk bedőlnek az efféle humbug-nak? Csalás ez, kérem, ez a biztonság, mondhatnám finomabban: illúzió. Mert, kérem, mondhatnám viccesen, a halálát még senki sem élte túl. Vagy magát, uram, feldobja az a gondolat, hogy ha maga feldobja a talpát, a feleségét majd felveti a pénz?
FÉRFI: Nem.
3. KALEFAKTOR: Már elnézést kérek, asszonyom, a bántó tréfáért, csak egy kis kedélyt akarok csiholni. Ez a hihetetlenül kedvező lehetőség ugyanis…
KISFIÚ: Én, mikor eltörtem a lábam, kerestem Apuéknak nyolcezer fo-rintot.
FÉRFI: És én mennyit keresek rád, azt mondd meg! Aztán mégse dicsek-szem.
NŐ: Persze, te tartod el a családot, mi?
FÉRFI: Hát többet teszek a családért, mint ez a szerencsétlen gyerek!
3. KALEFAKTOR: Hagyjuk ezt az egész biztosítási ügyet, ha javasolnom szabad, bár ilyen gyerekkel áldás a biztosítás, én most egy olyan lehetőségről beszélek, amely úgyszólván egyszer adódik az életben, akkor is rajta túlmutat, ugyanis temetkezési vállalatunk szolgáltatásait szeretném figyelmükbe ajánlani.
NŐ: Jézus Mária!
FÉRFI: Hagyjon nekem békét, nekem biztosításom van!
3. KALEFAKTOR: Nézzék, ha már beengedtek, hadd adjam elő ajánlatunkat! Ha nem engedik, van nálam egy rozsdamentes tepsiszett végső eset-re, de annyi pénzért, amennyibe az kerül, mi mindnyájukat el-hantoljuk, beleértve ezt a göthös kis csibészt is. Pontosabban el-hantoltatjuk, ugye…
NŐ: Ez rémes, Apa, amit ez az ember beszél!
FÉRFI: Nem szégyelli magát, mások halálára spekulálni, és főleg az enyémre, aki csak úgy duzzadok az élettől? Én olyan erőben va-gyok, uram, hogy túlélem a fiamat, ahogy elnézem, amilyen véz-na, ösztövér!
3. KALEFAKTOR: Előre is gratulálok. Azonban szeretném kifejteni, miben is áll ajánlatunk egyedisége. Ez mindenesetre ésszerűbbnek tűnik, mint arról vitáznunk, hogy mindegyikünk meghal-e.
NŐ: Te csak ne légy olyan nagyra, Apa, az előbb is majdnem agyon-csapott az áram!
3. KALEFAKTOR: Na tessék! Ám mi nem olyanok vagyunk, mint a többi társaság, akik valósággal sírba kergetik az ügyfelet! Nekünk élőknek az élőkre kell gondolnunk, ez nyilvánvaló, a halottakat pedig a holtakra kell bíznunk, ez magától értetődő - ahogyan jelmonda-tunk is hirdeti: "Temessék el a holtak a halottakat!" Ez valahogy így hangzik a Bibliában, nagyon szép szerintem.
NŐ: Igen, a Biblia nagyon szép, de a mai ember nem törődik vele, nem aszerint él. Nekünk megvan valahol a fele…
KISFIÚ: Az emberek legnagyobb baja a szeretetlenség. Addig vagyok én boldog, amíg angyali ártatlanságomban mit sem tudok erről. Úgyhogy addig kell örülnöm, amíg puskavégre nem kap egy nyavalyás pederaszta, és jól meg nem zörgeti a mogyoróimat!
NŐ: Ezt hittanórán tanultátok?
KISFIÚ: Amikor a tornatanár helyettesített.
3. KALEFAKTOR: Mindnyájunk előtt világos, hogy van elég borzalom a világban! Ami még borzasztóbb, mint ez, az a nekrofília, amikor valaki meghág egy holttestet, azt a hideg, puffadt, merev húsköteget, hát az borzalom!
FÉRFI: Miért, az jobb, hogy az inkák a lámákkal?
3. KALEFAKTOR: Egyszóval szörnyű ez a világ! Az ember mást sem tehet, mint hogy az ilyesmit kizárja az életéből, kívül rekeszti az ajtón…
FÉRFI: Hát de ha csönget!
3. KALEFAKTOR: Egyszóval ez az új rendszer, hogy a holtak temetik a halottakat, biztosítja a diszkréciót…
NŐ: És ez működik?
3. KALEFAKTOR: Hogyne, rengeteg a megrendelésünk. (hirtelen vált) Jaj, nem, fillentettem, nem bírom tovább! Fillentek! Igazság szerint alig van megrendelésünk, még tepsiből is többet adok el! Mindezt csak abban a reményben mondom el, hogy a javamra írják meg-ejtő őszinteségemet, hiszen hol találni manapság őszinte ügynö-köt?
FÉRFI: Nézze, uram, én ugyan nem értem a maga rendszerét, de megígé-rem, hogy maga lesz az első, akit értesítek, mihelyst a családban gyászeset történik. Viszontlátásra.
3. KALEFAKTOR: Minek néznek maguk engem? Időmilliomosnak? Már elnézést, hogy felcsattanok, még ha mérsékelem is magam, hiszen amit művelek, nem lehet felcsattanásnak nevezni. Hát idejönnék én máskülönben?
NŐ: Mit máskülönben?
FÉRFI: Így is van! Mit máskülönben, ha egyszer idejött mégiscsak?
3. KALEFAKTOR: Idejöttem, aztán mégsem vagyok időmilliomos, ezt tessék össze-rakni, kérem tisztelettel! Én, kérem, nem olyan ügynök vagyok, aki…
KISFIÚ: Ügynökök kíméljenek!
3. KALEFAKTOR: Igaz is, igaza van ennek a gyereknek, ha fel se fogja, mit beszél, de csakugyan lehetnék egy kicsit kíméletesebb, közölhetném kí-méletesebben a hírt…
NŐ: Milyen hírt? Mit beszél maga? Mi történt?
3. KALEFAKTOR: Tetszik érteni, a látszólagos könnyedséggel szándékosan igyek-szem tompítani a helyzet fájdalmas élén, hiszen úgy veszem ki a szavaikból, hogy még nem értesültek semmiről… Szinte érthe-tetlen… már félórája eljöttem a kórházból…
NŐ: Géza bácsi! Szent Isten! Géza bácsi meghalt!
FÉRFI: Kicsoda? Gézus? Ugyan!
NŐ: Ugye, uram? Ugye, így van?
3. KALEFAKTOR: Nem. Nem, megvan annak háromnegyed órája is. Már annak, hogy meghalt. Csak azért jöttem ilyen soká, mert gondoltam, hátha az az Ábris, vagy hogy hívják, ott a másik ágyon, micsoda neveket adtak azok a régiek, hátha ő is, de nem, ne aggódjanak, hanem a Géza bácsi, ő bizony odavan.
FÉRFI: Na hordja el magát innét szaporázva, ne hazudozzék! A Gézus, az olyan erős volt, nincs két hete, hogy…
NŐ: Három hete van. Bő három hete.
FÉRFI: Hogy benn voltunk nála. Olyan barackot nyomott ennek a kis nyomorultnak a kobakjára, hogy azóta nem nő ott a haj. Már tényleg csak az hiányzik, fiam, hogy kopasz is legyél. Egyszóval a Gézus nem hal meg egykönnyen, ezzel ne is etessen…
3. KALEFAKTOR: Könnyen? Kacagnom kell! Persze nem fogok, ne ijedjenek meg, csak annyira kell!
NŐ: Géza! Istenem, drága Géza!
3. KALEFAKTOR: Ne tessék ezt szajkózni, nem jön az már vissza! Már halott, mi meg élők vagyunk.
KISFIÚ: Nekem Géza bácsi, mert én még kisfiú vagyok.
FÉRFI: Nem is való a te korodban mindenkit letegezni. Kinőttél már ab-ból, hogy gazsulálj minden vén gazembernek, csak hogy össze-fusson a szájában a nyál! "Szia, bácsi!" - pfuj, méghogy aranyos! Hová jut már ez a világ!
NŐ: (sírva) Hagyd már azt a gyereket, Apa, hát nem érted, hogy meg-halt Géza bácsi?
FÉRFI: Értem én, ha nem is hiszem, csak ha látom!
3. KALEFAKTOR: Arról már aligha le nem maradt. Tekintsünk azonban a jövőbe! Az-e a feladatunk ilyen válságos pillanatban, hogy tepsiről gon-doskodjunk? Nem, kétségkívül nem. A temetés felől kellene in-tézkednünk, ha nem akadna utunkba egy megbízható cég, amely rengeteg tapasztalattal… illetve friss felkészültséggel leveszi a vállunkról… a szívünkről… nem adtam véletlenül egy szóróla-pot? Nem szeretem, amikor valamelyik hamvasztó cég ezt szél-be-szórólapnak nevezi. Úgy találom, ez nagyon morbid, és sérti a kegyeletteli érzéseket, nincs igazam?
KISFIÚ: Mi az a szélbe-szórólap?
3. KALEFAKTOR: Csúnya, buta vicc, kisfiam, kívánom, hogy még soká ne értsd meg. Te még ilyen kis hamvas vagy, nem úgy, mint akit hamvasztanak… de hagyjuk, csak elrontom a kedvüket.
NŐ: Ez rettenetes! Olyan tapintatlan!
3. KALEFAKTOR: Akkor mit tetszik szólni ahhoz a vicces gyásztávirathoz, amit annak a mintájára készítettek, amin egy csecsemő bájolog azzal a felirattal, hogy "Megérkeztem!" Ezen meg, amit mondok, az áll, hogy "Eltávoztam!" Néha még a súlyát is ráírják. Hát mi nem ilyen cég vagyunk!
NŐ: Hallod, Apa, forduljunk hozzájuk!
FÉRFI: Hallom, naná, hogy hallom. A biztosításra is te beszéltél rá. Ad-dig nem nyugszol, míg meg nem vesszük a tepsiket? Nehogy azt hidd, hogy nem, tudom, mire utazik ez! Majd éppen Gézus fogja beadni a kulcsot, mi?
KISFIÚ: Egyszer mindenki az örök bíró ítélőszéke elé áll.
FÉRFI: Beszélj csak a magad nevében, kisfiam! Mert ez a Gézus, ez stramm egy ember, ez túlél még téged is. Ez a Gézus, uram, ez két hete, vagy három hete, ha sokat mondok, a fogával roppan-totta össze a dióhéjat.
NŐ: Tetszik tudni, hiába vigyáz az ember, mindig marad a bejgliben.
3. KALEFAKTOR: Az. Az ember azt hiszi, filézve van a ponty, azután, kérem, mégis jövünk mi, ha szabad itt visszacsatolnom a beszélgetés egy ko-rábbi pontjához…
NŐ: Jaj, drága Géza!
3. KALEFAKTOR: Igen, erről volna szó, kérem. "Holtak a halottaikat", ha jelmon-datunkat újra idéznem szabad.
NŐ: Ezt voltaképpen hogyan képzelik? Hogyan működik ez a gya-korlatban?
3. KALEFAKTOR: Működik ez, kérem, mint a hét csapás. Ez működik, mint a tízpa-rancsolat!
NŐ: És hogyan?
3. KALEFAKTOR: Mit hogyan? Nem olyan nagy ördöngösség! A holtak sokan van-nak, teli velük a temető, mindjárt ott laknak helyben…
KISFIÚ: A holt lelkek?
3. KALEFAKTOR: A holttestek inkább, de jó helyen motoszkálsz, te kis szerencsét-len! Azután, ugye, egyre többen lesznek, míg mi egyre keveseb-ben… nem kell magyaráznom, mennyire ésszerű…
FÉRFI: Micsoda vérlázító marhaságokat hord össze! Mintha a fiamat hallanám, komolyan! Nem maga az apja ennek a gyereknek?
NŐ: Hogy mondhatsz ilyet? Nem szégyelled magad a gyerek előtt?
FÉRFI: Magamat szégyelljem? Szégyellem a gyerekemet, azt hiszed, az nem elég nekem?
3. KALEFAKTOR: Nos jó, nem állom tovább, Önök hol szemérmetlenül civódnak a szemem előtt, hol kétségbe vonják szakmai felkészültségemet! Én elmondtam, amit kell, megyek is…
KISFIÚ: Eltávozik a bácsi?
FÉRFI: A bácsi nem megy sehová, amíg el nem magyarázta, miért jött! Csak így beállít, hazudik egy bődületest, azután elmegy?
3. KALEFAKTOR: Úgy is van! Hagyjon menni! Akkor se vallom be, hogy fillentettem, ha leharapom a nyelvem, akkor se! Mit képzel? Be-csöngetek mindenhová, hogy a frászt hozzam másokra? Hogy elmondhassam a hamvasztós viccet? Hogy nincs is ilyen cég? Azt hiszi?
NŐ: Mi van Gézával? Él Géza?
3. KALEFAKTOR: Vagy fillentettem, igen? Én találtam ki? Ne gyerekeskedjenek! Főleg te ne! Hagyjanak elmenni, legyenek rám egy kis tekintet-tel! Rám akarják bizonyítani, hogy fillentek, addig nem enged-nek el? Jól van, akkor fillentek! Engedj ki, te ronda kisgyerek! (el)
NŐ: Hol a Bibliám? Hová tettétek az egyik felét?
KISFIÚ: Engedjétek hozzám a gyerekeket!
FÉRFI: Te már sose nősz fel, látom! Sose nő be a fejed lágya! Ahová a Gézus egyszer odanyomja a barackját, ott nem nő be lágy.
NŐ: Vagy a másik felét? (csörög a telefon)
FÉRFI: Ki az már megint?
NŐ: A telefon.
FÉRFI: Ja, már azt hittem… Dehát valahányszor csak leülök a fotelom-ba…
KISFIÚ: Én mikor vehetem fel a telefont?
FÉRFI: Ha majd nem állsz itt ilyen bambán, hanem odamész és felve-szed.
KISFIÚ: (felveszi) Halló, Kunffy Zsigmond, Petőfi utca kettő. Igen? Sán-dor.
FÉRFI: Milyen Sándor?
KISFIÚ: Petőfi Sándor. (szünet) Nem. Kunffy Zsigmond. Nincsenek itt-hon.
FÉRFI: Mennyi esze van ennek a gyereknek, csak foglalkozni kell vele!
NŐ: Mindig olyankor veszi fel, amikor nem vagyunk itthon. (Kisfiú leteszi a telefont)
FÉRFI: Mi van? Leraktad?
KISFIÚ: Géza bácsi odavan. Egy órája odavan.
FÉRFI: Mit motyogsz? A Gézus? Hova oda?
KISFIÚ: Odavan. Hacsak nem fillentek!
NŐ: A Bibliámat akarom! Azt a felét, amelyik megvan valahol!
V. KALAMITÁS
Ami csak lappang, kipattan
Öreg
Fiatal
Pincérnő
Kalefaktorok a másik asztalnál
Cukrászda.
FIATAL: (egy papírból olvas) Egy málnaszörpöt az úrnak, legyen szíves.
PINCÉRNŐ: De csak egy l-lel, ugye?
FIATAL: És kis ú-val.
ÖREG: (egy papírból olvas) Én pedig egy whiskyt kérek a fiatalember-nek. Jól mondom, Tibor? Ugye, Tibor?
PINCÉRNŐ: Whisky sokféle van. De ugye nem sírba-whiskyt parancsolnak?
ÖREG: Olyan is van? Vagy viccelni tetszik?
PINCÉRNŐ: (sírva nevet) Viccesnek találja, igen? Talán át kellene ülnie a másik asztalhoz.
ÖREG: Ugye nem akarsz ilyen morbid whiskyt, Tibor?
FIATAL: Köszönöm, nem, Ábris. Be kell vallanom neked valamit. Kicsit hadilábon állok a whiskyvel.
ÖREG: Nem szereted? Ne haragudj, én csak figyelmességből...
FIATAL: Majd beleiszom a málnaszörpödbe.
ÖREG: Idd ki az egészet, én majd megiszom a whiskydet.
PINCÉRNŐ: Akkor én most mit csináljak?
ÖREG: Egy málnaszörpöt az úrnak, egy l-lel.
PINCÉRNŐ: Van meggyszörp is, de az meg két gy-vel.
FIATAL: Jó lesz a málna, köszönjük. Ábrisnak meg egy whiskyt - jól mondom, Ábris?
PINCÉRNŐ: Én kihozom, és majd beosztják. (sírva el)
ÖREG: Tudod, Tibor, egy kicsit furcsán érzem magam. Igazság szerint ez az első alkalom, hogy én belemegyek ilyesmibe... Az én időmben nem volt divatban az ilyesmi.
FIATAL: Nyugodj meg, Ábris, egyáltalán nem látszik rajtad. Meg tényleg különös kicsit ez a helyzet. Így egyszerre, te meg én... Tegnap még azt sem tudtuk egymásról, hogy a világon vagyunk, már a másikról nem tudtuk, magunkról persze tudtuk... Eh, össze-vissza beszélek én is.
ÖREG: Nyugodj meg, Tibor. Nem nevetsz ki, ha bevallom, hogy már első látásra nagyon rokonszenvesnek találtalak?
FIATAL: Én is téged, Ábris. Ahogyan próbáltad kitalálni, milyen italnak örülnék, ahogy ilyen önzetlenül kerested a kedvemet...
ÖREG: És te tényleg nem szereted a whiskyt? Csak mert nekem írásba adták, hogy szereted.
FIATAL: Az az igazság, hogy én mondtam nekik, hogy jobb szeretem a málnaszörpöt, de azt mondták, így nem lenne sok esélyem, hogy találjak valakit... téged... Ábris.
ÖREG: Furcsa... nekem is ezt mondták a whiskyről meg a málnaszörp-ről. De látod? Találkoztunk is, egyikünk a másikával! (egymásra mosolyognak)
FIATAL: (papírjába néz) És hogy harapnak a halak?
ÖREG: (csodálkozva) A halak? Hát hogy harap valami, aminek nincs foga? Gondolom, úgy finoman, csücsörögve. (mutatja)
PINCÉRNŐ: (odamegy a másik asztalhoz; röhögnek rajta egy nagyot, meg-bántva elsiet)
FIATAL: Vagy erről kérdezzem inkább a kukacodat?
ÖREG: Aha, kezdem érteni, mire gondolsz. Nincs nekem kukacom, egy darab sem. Hanem amikor kérdezték a hobbimat, mondtam, hogy szeretek becsöngetni idegen lakásokba, aztán elszaladok, akkor azt mondták, írjuk be inkább a horgászatot.
PINCÉRNŐ: (be az italokkal) Itt a whisky, itt a málnaszörp. Nem kérnek esetleg egy kis halvadost?
ÖREG: Nem, és szívesebben maradnánk ennél az asztalnál. Ugye, Tibor?
FIATAL: Igen, Ábris, a számból vetted ki. (Pincérnő el)
ÖREG: És te tényleg árva vagy?
FIATAL: Tulajdonképpen nem.
ÖREG: Ah, értem. De nemigen tartod a kapcsolatot a szüleiddel?
FIATAL: Nos hát, az az igazság, hogy nagyritkán beszélünk telefonon, kéthetente pedig náluk ebédelek.
ÖREG: Az nem sok.
FIATAL: Kéthetente pedig ők énnálam. Mindig olyankor, amikor én őná-luk.
ÖREG: Nem, amikor nem?
FIATAL: Nem. Semmi több.
ÖREG: És nagyon magányosnak érzed magad?
FIATAL: Ki nem magányos manapság? Én nem panaszkodni jöttem ide, Ábris, én ide úgy jöttem, mint életem egyik legszebb estéjére.
ÖREG: Köszönöm, Tibor. Ne haragudj, hogy megkérdeztem, de azt hit-tem, árva vagy.
FIATAL: Nem szeretném, ha azt hinnéd, be akarlak csapni. Csak azt mondták, az jobban illene a képbe, amit rólam kell alkotnia va-lakinek... neked... Ábris. (szünet) És te soha nem szerettél volna gyerekeket? Bár itt az áll, hogy szerettél volna.
ÖREG: Igazság szerint csak egy darabig szerettem volna.
FIATAL: És azután?
ÖREG: Azután megszülettek, egyik a másik után. Két óra se telt bele, volt három fiam. Az egyik mondjuk elég csenevész, de mindegy.
FIATAL: Nos, egy kicsit tapintatlannak érzem magam. Bocsáss meg, iga-zán nem tudtam - talán azért nem, mert itt azt írod... vagy írják, hogy nincs gyereked, és ez most, hogy is mondjam csak... zavar-ban vagyok, tolakodónak érzem magam, mert én nem akarok senkivel sem vetélkedni a szeretetedért. Annyira méltatlan volna egy ilyen féltékenységi jelenet.
ÖREG: Ne aggódj, nem szeretem őket.
PINCÉRNŐ: (odamegy a másik asztalhoz; röhögnek rajta egy nagyot, meg-bántva elsiet)
ÖREG: Kicsit az én hibám is, de tanultam belőle, hidd el. Sokáig nem találtam magamra, kerestem önmagamat... és látod, ahogy ma-gamra találtam, rádtaláltam!
PINCÉRNŐ: (be) Parancsolnak még valamit?
FIATAL: Nem, köszönjük.
PINCÉRNŐ: Szent Mihály levét? Kék koporsót? Romlékonyakot?
ÖREG: Ne haragudjék, honnét veszik ezeket a buta neveket?
PINCÉRNŐ: (sír) Vesszük? Kik vesszük? Én meg az ivócimboráim a másik asztalnál? Akik, amióta bejöttek, csúfolnak?
FIATAL: Igen. Honnét veszik?
ÖREG: És miért ilyen morbidokat?
FIATAL: Jaj, Ábris, nem lehet, hogy a Dies Irae miatt?
PINCÉRNŐ: Csak azt tudnám, egy ilyen életvidám néven mit van mit feketén humorizálni?
ÖREG: Miért nem tőlük kérdi?
PINCÉRNŐ: Kérdeztem én tőlük, de azt mondták, ha ők feketén akarnak hu-morizálni, akkor előbb kávét rendelnek. Azt mondják, az is fe-kete, pedig az barna. (sírva el)
FIATAL: Vettem két jegyet az Álarcosbálra.
ÖREG: Nagyon jól tetted.
FIATAL: Eljönnél velem, Ábris?
ÖREG: Nem szeretnék csalódást okozni, de nem nekem valók a maska-rádék. Én már vagyok, aki vagyok.
FIATAL: Nem álarcosbál, hanem az Álarcosbál. (hirtelen) Te az operát sem szereted?
ÖREG: Te sem?
FIATAL: De, én nagyon.
ÖREG: Akkor beszéljünk a kaktuszokról!
FIATAL: Ne beszéljünk a kaktuszokról, és cserébe az operákról se!
ÖREG: Ez sem igaz?
FIATAL: Igaz, csak túlzás.
ÖREG: És a Forma egy?
FIATAL: Na, az nem is igaz.
ÖREG: Az nálam sem.
FIATAL: Mondták?
ÖREG: Mondták.
FIATAL: És milyen jegyben születtél?
ÖREG: Melyik van április huszonnyolcadikán?
FIATAL: Akkor a horoszkóp sem?
ÖREG: Miért, a szamojéd népköltészet?
FIATAL: Mint neked a horoszkóp.
ÖREG: És mi van a porszívózással?
FIATAL: Gondolom, ami a leveles tésztákkal.
ÖREG: Szeretem a sajtosrudat.
FIATAL: Csinálni?
ÖREG: Nyelni, kifulladásig. De Tibor vagy, ugye?
FIATAL: Ha te Ábris, nem bánom.
ÖREG: Mi történik velünk, Tibor? Nem ismerek magamra!
FIATAL: Nem számít, hidd el, Ábris, csak te számítasz, meg én.
ÖREG: Nem számít? De én nem akartam hazudni neked! Én szeretem a régi magyar bábfilmeket, és a tapadókorongos célbalövőversenyeket, én gyermeteg vagyok, és szeretek kétfo-rintos érméket szánkáztatni a mozgólépcső gumikorlátja melletti keskeny fémmederben, tudod? És el van szúrva a napom, ha gellert kap a vészleállító gombon! És miért hazudok mégis? Vess meg, Tibor!
FIATAL: Miért vetnélek meg? Nem te vagy a hazug, én vagyok a hazug, mindenki hazug, a társadalom, az egész világ hazug! Én sose do-báltam perecet a vízilónak az állatkertben, s egyáltalán nem arra vagyok a legbüszkébb, hogy a nagybátyám tévés mesterszakács volt!
ÖREG: Azt mondták, gondolkozzam magamról pozitívan! A horoszkóp miért pozitív gondolkozás? A málnaszörp miért pozitív gondol-kozás? Én negatív vagyok? Én olyan vagyok, akiben csak a hor-gászt lehet szeretni?
FIATAL: Dehogyis, Ábris!
ÖREG: Akkor is tudnál szeretni, ha megvan minden vesém?
FIATAL: Én sem vagyok penicillin-érzékeny.
ÖREG: De te is hazudsz! Miért akartál becsapni? És miért akartalak én téged? Látod, mégis van, amivel ki lehet hozni a sodromból! Te viszont mégsem gyűlölöd a hazugságot mindennél jobban!
FIATAL: Ez nem hazugság. Csak szépítkeztünk.
ÖREG: De én nem ilyen akartam lenni. Hát mi ez, ez a maskarádé?
FIATAL: Lehet, hogy ők akartak valamit tőlünk.
ÖREG: Hogy hazudjunk? De miért? Az is hazugság lenne, amit irántad érzek? Hazugság lennének a csendes, meghitt esték, egy óriás skandináv előtt gubbasztva?
FIATAL: Nem, hát a skandinávokat szeretem!
ÖREG: Ne hazudj! Kérlek, ne hazudj! Ne hagyd, hogy hazugságot adja-nak a szádba! Nekem mindenem a rejtvényfejtés!
FIATAL: Nekem is.
ÖREG: Ne hazudj! Mi a molibdén vegyjele?
FIATAL: (boldogan) Tudom, tudom! Hogy szeretem a molibdént! Milyen ritka pillanat egy molibdén! Amilyen ez itt, most! Mennyire sze-retlek, édes Istenem!
ÖREG: Igaz lehet? Rádtaláltam?
FIATAL: Apám!
ÖREG: Fiam, drága fiam!
PINCÉRNŐ: (be) Parancsolnak valamit?
FIATAL: Ürmösük van?
PINCÉRNŐ: Van.
ÖREG: És örmösük?
PINCÉRNŐ: Micsodánk?
FIATAL: Tréfálunk itt örömünkben!
PINCÉRNŐ: Örömükben? Hogy mindenki hogy kicsattan ezen a helyen, csak mert Dies Irae-nek hívják!
ÖREG: Miért hívják Dies Irae-nek?
FIATAL: (boldogan) Biztosan valami nagyszerű oka van!
PINCÉRNŐ: Tényleg ennyit sem tudnak görögül? Hogy minden órának lesza-kítsd virágát?
ÖREG: Miért pont ezt tudnánk görögül?
PINCÉRNŐ: Minden napnak megvan a maga baja! Maguk még rosszabbak, mint azok!
FIATAL: (boldogan) Igen! Rossz fiú vagyok, a te rossz fiad, Ábris!
ÖREG: Én meg a te rossz apád, drága Tibor!
VI. KALAMITÁS
Dávid mondja
Koldus
Viccbő úr
Utca.
VICCBŐ ÚR: Maga az a pofa, aki vicceket gyűjt?
KOLDUS: Szánjon meg, barátom, nem tetszik nekem a maga stílusa. In-kább adjon egy kis aprót!
VICCBŐ ÚR: De annyi viccet tudok, hogy ítéletnapig mesélhetném!
KOLDUS: Addig egy vicc is elég, ha olyan! Ha az az.
VICCBŐ ÚR: Na ezt hallgassa meg! Utazik a Kohn a feleségével a hajón. De egy baromi nagy luxushajón. Mondjuk a Titanicon, érti?! Egy-szerre kitör a vihar, jönnek a jéghegyek, mennydörög, villám csap a hajóba, szökőár, el tudja képzelni! Azt mondja a Kohnné, mert nagyon ijedős, ők meg valahogy fennrekedtek a fedélzeten, szóval azt kiabálja: "Jaj, Istenem, mindjárt elsüllyed a hajó!" Mi-re Kohn, azt mondja, teljes lelki nyugalommal: "Mit izgulsz? Nem a tied a hajó!" De ezt ismerem egy másik változatban is Mórickával, aki a nagybátyjával utazik a Vadnyugaton vonaton, bár ezt inkább úgy szokták ismerni, hogy a perbetei rabbi szeké-ren utazik Enyingre, noha ezt is hallottam már Mórickával, aki az iskolából ment hazafelé…
VII. KALAMITÁS
Jobbod felől várjon kész hely
Első Kalefaktor
Első Utas
Férj
Nej
Második Utas
Harmadik Utas
Negyedik Utas
Buszmegálló.
1. UTAS: (futva jön) Elment! Látja, hogy futok, e
