Folyóiratok

A Pitypang utcában minden éjszaka élvezetes események történnek. Informátorunk a kényes téma természetére való hivatkozással kérte neve elhallgatását , aki ebben a budai utcácskában lakik, mely nem rövid, de nem is nevezhető hosszúnak, amolyan (szavai szerint legalábbis), a közepesnél talán meghittebb hely; hentes van, ruhatisztító is, de kocsma csak a párhuzamos és a merőleges utca sarkán. Itt éjszaka a női sikolyok, nyögdécselések, mondén, felsikló glisszandók, kitartott sóhajok és más éles vagy selymes hangok szelídítik az akciófilmek egyhangú üvöltése és fegyverropogása uralta tér akusztikáját.

Walter von der Balogh-Ende helyszíni riportja.


R.: Tehát azt állítod, hogy itt a nemi aktusok hanghatásai terén sokkal aktívabbak a hölgyek, mint más utcákban?

Informátor: Válaszom egyértelmű: igen. Laktam én már egyetemista koromban rengeteg utcában, Budán is, Pesten is, de ilyet én még nem tapasztaltam, mint az eltelt két évben, amióta ide költöztem.

És mi a fő jellegzetessége az itteni zajoknak?

I.: Egyszóval (bár kettőt mond és egy névelőt, nem hamisíthatom meg mondatát): hangosak a nők. Nem zavaróan hangosak, de nem nevezhetők igazán diszkrétnek. A másik jellegzetesség meg az, hogy a férfiak halkan csinálják, nemigen hallani itt diadalittas üvöltést, becéző brummogást, legfeljebb ernyedt hörgéseket ezek azonban feltétlenül, hogy így mondjam, a kellemes kikapcsolódás örömét hivatottak kifejezni.


(Miután néhány nap alatt kifigyeltem, hogy kik azok, akik valamelyik házból indulnak dolgozni, esetleg többször ki-be járkálnak a kapukon egy nap, netán sepregetnek is a bejárat előtt, máris teljes biztonsággal tudtam, hogy kiket kell megszólítanom. Először mindenkinek elmondtam, hogy roppant komoly lapnak készítek egy anyagot, melyhez szükségem van riportalanyokra. Amikor olyan kérdést teszek fel, mely már elhangzott, csak kérdőjellel jelzem, és így nem ismétlem önmagam, illetve még annyit, hogy a nevem helyett a szerkesztő javaslatára egy decens 'R' betűt rakok, valamint a kérdőjelet sem hagyom el. Itt kell még megjegyeznem, hiszen nem tudhatják, hogy amennyiben sutaságokat találnak a riportban, akkor elnézésüket kérem, hiszen ez az első, amit csinálok de kijelenthetem, hogy pontosan jegyeztem fel mindent a magnóról, és patikamérlegen mértem ki saját szavaimat megjelenés előtt, tehát nem lesz zavaró kezdőségem.)

R.: Igaz-e az, hogy ebben az utcában nem ugyanolyan hangokat hallani éjszakánként, mint másutt?

Özv. Sánta Péterné (htb): Mit mond? Nagyon rosszul hallok mán, meg a férjem is meghótt.

R. (kiáltva ismétli önmagát):?

Özv. Sánta Péterné: Hát, nem is tudom, fiam, mióta a férjem elment, én má nemigen figyelek oda a hangokra, de ha maga mondja, akkó semmi se változott, mióta mi ideköltöztünk.

R.: Köszönöm, nagyon sokat segített, nénike! (Ezt a köszönömöt többször nem ismétlem meg, nehogy bántsa az olvasó szemét.)


R.: ?

ZZZ (idős úr): Hát, bizony így van ez, de ne csodálkozzunk, mivel az ember nem osztódással szaporodik több, de inkább kevesebb változatossággal így megy ez évezredek óta. Itt az a sajátosság, hogy hangosabbak a nők, halkabbak a férfiak. Eleinte azt hittem, hogy talán tiltott tevékenység folyik valamelyik házban, érti, az ősi mesterség, de aztán mivel akkor még szocializmus volt rájöttem, hogy ez elvi alapon lehetetlen. Majd empirikusan is alátámasztottam ezt az elméletemet, és kiderítettem: több irányból jönnek a hangok, ami akkor azt jelenti, hogy sok lakásban történik mindez.


R.:?

Kerkó Jani (disznópásztor): Hát meg kell vallani hogy napközben a gyesznókat makkoltatom oszt éjjelig meg még inni is kell egy kis ezt-azt meg most nyaralok egyébként itten ebből következőleg szégyenletes dolog talán de a sok látni meg innivalótól éjjel mán alszik az ember és nem hall semmit.


R.: ?

Újfent Józsi (vállalkozó a szomszédoktól tudni): Kotródj innen!

R.: És azt talán tudja, hogy kik szokták hallatni?

Ú. J.: Ha arra gondolsz, hogy a feleségem, akkor jobb lesz, ha eltűnsz, mondták már, hogy napok óta itt szaglászik valaki, hát te vagy az, na jobb lesz, ha lekopsz! De gyorsan ám, nehogy nálunk találjalak, mer az anyád még szemétdombon találja a csontjaidat!

(Itt meg kell jegyeznem, hogy a valóságban is ugyanolyan fenyegető volt ez a szivar, mint a szövege, tehát jobbnak láttam odébb állni.)

XXY (nem mondja meg a foglalkozását): Hát, igen, a hangokat én is hallom.

R.: És tudja, hogy kik szokták hallatni?

XXY: Hát, én magamról nem szívesen nyilatkoznék, de főleg a szemközti fronton lehetnek ilyenek, mert nálam nagyon behallatszik, főleg a legvégső, halálhörgést idéző zajok de meg aztán biztos a kamaszfiúk is begerjednek erre.


R.:?

Piros István (műszaki árucikkek eladója): Nevekre kíváncsi? Ilyen például a ... stb. (Itt hosszasan sorolja a neveket). Nagy részüket napközben is lehet hallani, amikor az uruk nincs itthon, bár ilyenkor igyekeznek visszatartani magukat, ami nemigen sikerül, hisz akkor hogy élvezné a férfi! A volt feleségem is így lett rajtakapva, a haverom mondta, hogy jöjjek haza, mert valami nincs rendben, az a szemét asszony meg ott volt fekve az ágyban azzal a pernahajderrel, na, akkor nem akarok nagyképű lenni, de előreláttam a perdöntő jellegét az ügynek fogtam a hazafelé vett fényképezőgépet, és le lettek fényképezve. Képzelheti a kavarodást, kapkodást, ami ezek után jött, én meg ott álltam, őket megszégyenítő nyugalommal a szobaajtóban... (Itt még hosszasan ecseteli válása körülményeit, de az nem tartozik a témához.)


R.: ?

YYY (Három gimnazista lány. Előbb bizalmatlan hátralépés, de mikor meglátják a mikrofonomat, kirobbanó vihorászás.): Ugye nem lesz benne a nevünk az újságban?

R.: Nem, ha nem akarjátok, és főleg, ha meg se mondjátok.

YYY: Hát akkor nem mondjuk meg. O.K. Az az igazság, hogy mi is észrevettük már ezt, és amikor itt van a barátunk, meg persze az apuék elhúztak, akkor mi se fogjuk vissza magunkat. Ha mindenki hangos, akkor mi is azok lehetünk, nem csak az öregek, ugye? Egyébként el sem tudom képzelni, azokkal a löttyedt szerveikkel hogy élvezhetik ennyire olyan undorító...

R: De hát egyszer ti is idősebbek lesztek!

YYY: Igen, de akkor majd kitalálunk valamit! Na csá...


R.:?

Kis Pityu (autószerelő): Hát, persze! (Széles vigyor az arcon persze hol másutt lehetne még, mármint a vigyor, mint az arcon?) De szerintem ha adhatok egy bizalmas tanácsot inkább csinálni kell, nem írni róla! Egyébként összetéveszthetetlenek ezek a hangok például a pornófilmek egyhangú, erőltetett, mézes-mázas sikolyaival.

R.: Honnan tudja? Maga gyakran néz pornófilmet?

K. P.: Á, nem, dehogy, csak úgy beszűrődik az utcáról éjszakánként, tudja, úgy egy-kettő tájt, nehezen alszunk az asszonnyal el, aztán minden beszűrődik, az ember meg nem olyan, mint a fóka, hogy csak úgy becsukja a fülét, ha nem akarja, hogy belemenjen a víz, mármint a fóka nem akarja, hogy belemenjen, mi meg a hangot nem tudjuk kizárni.

R.: Visszatérve a témánkra: akkor hogyan különbözteti meg a természetes hangokat a tévésektől?

K. P.: Hát, mondom, teljesen mások, másabbak. Ha nem hiszi el, költözzön ide!


Egy évvel később az uborkaszezonban egy másik lap is felfedezte a témát:

A Pitypang utcában minden éjszaka élvezetes események történnek. Informátorunk Walter von der Balogh-Ende egy minden szempontból megbízható újságíró ebben a budai utcában lakik, mely nem rövid, de nem is nevezhető hosszúnak, amolyan (szavai szerint legalábbis), a közepesnél talán meghittebb hely; hentes van, ruhatisztító is, de kocsma csak a párhuzamos és a merőleges utca sarkán. Itt éjszaka a női sikolyok, nyögdécselések, mondén, felsikló glisszandók, kitartott sóhajok és más éles vagy selymes hangok szelídítik az akciófilmek üvöltése és fegyverropogása uralta tér akusztikáját.
A-K. SZ. Iván helyszíni riportja.


R.: Tehát azt állítod, hogy itt a nemi aktusok hanghatásai terén sokkal aktívabbak a hölgyek, mint más utcákban?

Walter von der Balogh-Ende (csintalan mosoly vibrál az arcán): Válaszom egyértelmű: igen. Akik itt élnek, egyébként azt mesélik, hogy több, de inkább kevesebb változatossággal így van ez, mióta az ember szaporodik. De hát kérlek, ebből regényt lehetne írni... stb., stb.