Folyóiratok
Versek
Középkor – reneszánsz – kora újkor
Nem szeretem...
Nem szeretem a madár
dalát,
nem tetszik a hangja sem,
nem kell becsvágy, szerelem,
nem szeretem a csatát,
halált
súg nekem a félelem
– mint gálya a tengeren,
mi elhagyva e földet
megment engem, elszöktet
a skorpió-fertelem
elõl, hisz a szívemen
ejtett sebek megölnek.
Nem fedi vállam palást,
szakállt
sem viselek, szerelem,
harc, mindkettõt megvetem,
napjaim úgy szövik át,
a gyászt
oltva belém, életem
könnybe fojtják, megteszem
magam kereskedõnek,
lisztjét, borát e földnek
és szívem messze viszem,
mert a skorpió-sebem felett
gyógyír nem gyõzhet.
A bajvívást, Istenem,
sosem
szerettem, nem kívánok
kopját törni, s nem vágyok
õrködni fegyveresen,
nekem
a tenger ad új álmot,
hagyom a lovagságot,
mert míg tengerész voltam,
oly boldogan hajóztam,
most csak skorpiót látok,
s hogy ne mérgezzen átok,
lennék ismét, mi voltam.
Nem szól bûnrõl énekem,
nekem
nem mondhat hazugságot
a bûn, és álnokságot
fegyverekrõl senki sem
(hiszen
fegyvert én nem használok),
inkább, mint a kalmárok,
hajómmal a habokban
szállnék, hogy a távolban
találjak egy világot,
hol skorpiót nem látok,
s nem bukom porba holtan.
Fordította M. József Karcsa
Gyönyörû hölgy, egy olyan férfit tudok ….
Gyönyörû hölgy, egy olyan férfit tudok,
kinek ajtaján a vén halál kopog,
emlékezz meg õróla, kit mutatok:
biz én vagyok.
A férfi, kit ismerek, immár igen
közel érzi pusztulását vészesen,
kit mutatok, mindig eszedben legyen:
biz én vagyok.
Egy férfit ismerek én, halld, milyet:
halálra szánt, neked kell megmentened,
megmutatom, többé nem feledheted,
biz én vagyok.
Fordította Ladányi-Turóczy Csilla
Rózsák rózsája
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Gyönyörû rózsa, angyali fényû,
Vágyó, boldog virág, szûz erényû –
Malaszttal teljes, áldott szépségû –,
Te nyomor s fájdalom csitítása,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Úrnõm, kit szeretve szeretnem kell,
Õrizz rossztól óvó két kezeddel,
Kövér bûntõl bûzlik minden ember,
Aki vétkeinket megbocsátja,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Nagyon kell szeretnünk és szolgálnunk,
Ne hagyj tovább sûrû bûnben járnunk,
Segíts, hogy imádra nyíljon szájunk,
Dicsérjen a megtértek imája,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Hölgyem, akit Uramként imádok,
Aki miatt trubadúrnak állok,
Ha szerelmemre viszonzást találok,
Hajtom sok vágyam ördögnek malmára.
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Fordította Pál Dániel Levente
Milyen fenséges
Hogyan cselekedte azt Szûz Mária,
hogy Jézus, akit karjaiban tartott,
egy jó asszony fiához szólt,
aki azt mondta néki, hogy: „Egyél!”
Milyen fenséges,
milyen kegyelmes,
milyen szépséges
csodák ezek,
amiket a jó
utat mutató,
a békét hozó
Szûzanya tesz.
Elmesélek most egy szép és vad csodát,
amit a Szûz a flamand földön tett;
az Istennek anyja egy földi anyát,
aki hozzá fordult, hogyan szánt meg.
Mennyek országát,
s a Szûz orcáját
bizony meglátják
azok, akik
Istennek szépek
s õ ékességet,
örök jókedvet
ad majd nekik.
Milyen fenséges…
Mária templomába elment egy asszony
és magával vitte a gyermekét,
hogy a Szûz a fiának védelmet adjon,
a gonosz baj ellen oltalmat kért,
és hogy Mária
segítsen, hogy a
fiú meglássa
az Istent ott.
Így mesélték ezt:
futott a gyermek
s kenyeret evett,
de megállott.
Milyen fenséges…
A kép elõtt, amin a Szûz s a Kisded volt
Jézustól azt kérdé a kisgyerek:
„Kérsz enni?” – de a Fiú helyett Anyja szólt,
bölcsen kérte Fiát: „Meg ne ijeszd,
de mondd meg neki:
veled fog enni,
hol minden zengi
örök dalát;
a sátán átka,
gonosz varázsa,
és csalárdsága
néki nem árt.”
Milyen fenséges…
Mária elhallgat, Szent Fia megszólal:
„Holnap velem fogsz enni az égben,
mert színrõl színre látsz és füleddel hallasz;
velem leszel mindig, ahol minden
száj ezt énekli:
a rossz megszûnik,
a könny eltûnik
mindörökre.”
Ahogy kimondta,
úgy vált valóra:
a fiút oda
átemelte.
Milyen fenséges…
Fordította Gergely Veronika
Ki szívét bátran ajánlja
Szûz Mária kezébe
Kiben elmondja, hogyan mutatkozott Szûz Mária
egy lovag feleségének képében, s hogyan menekült el tõle a Sátán.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe,
ne féljen az, nem fog rajta az ördög cselvetése.
Most nevezetes esetrõl mondok néktek éneket.
Egy hölggyel történt a csoda, ki csak abban lelt kedvet,
hogy Szûz Máriát szolgálta, dolgait úgy rendezte,
minden vágya oly tisztes volt, csak jámborság vezette.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Az ura vitéz lovag volt, birtoka nagy, maga dús,
mégis csúful kifosztották, pénze után könnye hull,
keservében nem lelt vigaszt, végül ördöghöz fordul,
hátha rajta segítene, ha õvele szerzõdne.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Az ördög hozzá így beszélt: „Amit mondok, azt tegyed,
és újra gazdaggá teszlek: Asszonyodat elvigyed
ama hegyre, s én szót értek õvele, így pénzedet
visszaszerzem!” S a nemessel így foglalták eskübe.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Ördög pedig lába elé kincsbõl rakott nagy hegyet,
ezt látva a szegény lovag már nem állhatott ellent,
feleségét hangos szóval hívta s rögtön felnyergelt.
Monda néki: „Asszony, kelj fel, s kövess csendben a hegyre!”
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Nem tûrt halasztást a lovag, hozzá szigorúan szólt,
amaz mégis vonakodott: Boldogasszony napja volt,
S templomába készült éppen, ahogy máskor is szokott,
ezért aztán férje-ura erõszakkal elvitte.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Hosszú az út, fáradt a hölgy, meglátott egy templomot,
lovagjának mutatta a Szûznek szentelt hajlékot:
„Megpihennék itt egy percre, mindjárt jövök, meglátod!”
Belépett és oltár elé leborulva szunnyadt el.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Az oltár mögül Mária szép csendesen kioson.
Termetre, arcra épp olyan, mint a szunnyadó asszony,
A lovaghoz édesen szól: „Az indulásnak, látom,
ideje van, férjem-uram!” S szól az: „Gyerünk izibe!”
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Ment is mindjárt Szûz Mária s a férfi is véle,
az ördög már várta õket, de mikor felismerte
Krisztus Anyját, a tudatlan nemesre így förmede:
„Nem hölgyedet, a Szent Szüzet hoztad el õhelyette!”
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Rendre inti Szûz Mária: „Ördög, e helyrõl távozz!
Rontó szándékod tartsd távol, sose érj hû szolgámhoz,
mert képében csak engem lelsz, vaksin kereng a gonosz:
ki hisz, abban kárt nem tehet, bûvkört vonok körébe.”
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Majd a férjhez fordul a Szûz: „Bíz, gonoszul tetted, hogy
ördögtõl nem tartottál, lested mohón a hasznot,
most fordulj ezért magadba, tarts rögvest bûnbánatot,
s jegyezd meg, mit Isten adott, nem adhatod kölcsönbe!”
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
A lovag pedig vidáman a Szûztõl elbúcsúzott.
Asszonyához igyekezett, neki mindent elmondott,
jámbor hölgye oly boldog volt, hallván e csuda-dolgot.
Majd a lovag jámboran élt, kincseket nyert a mennybe’.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Fordította Jánossy Gergely
Nem szeretem a madár
dalát,
nem tetszik a hangja sem,
nem kell becsvágy, szerelem,
nem szeretem a csatát,
halált
súg nekem a félelem
– mint gálya a tengeren,
mi elhagyva e földet
megment engem, elszöktet
a skorpió-fertelem
elõl, hisz a szívemen
ejtett sebek megölnek.
Nem fedi vállam palást,
szakállt
sem viselek, szerelem,
harc, mindkettõt megvetem,
napjaim úgy szövik át,
a gyászt
oltva belém, életem
könnybe fojtják, megteszem
magam kereskedõnek,
lisztjét, borát e földnek
és szívem messze viszem,
mert a skorpió-sebem felett
gyógyír nem gyõzhet.
A bajvívást, Istenem,
sosem
szerettem, nem kívánok
kopját törni, s nem vágyok
õrködni fegyveresen,
nekem
a tenger ad új álmot,
hagyom a lovagságot,
mert míg tengerész voltam,
oly boldogan hajóztam,
most csak skorpiót látok,
s hogy ne mérgezzen átok,
lennék ismét, mi voltam.
Nem szól bûnrõl énekem,
nekem
nem mondhat hazugságot
a bûn, és álnokságot
fegyverekrõl senki sem
(hiszen
fegyvert én nem használok),
inkább, mint a kalmárok,
hajómmal a habokban
szállnék, hogy a távolban
találjak egy világot,
hol skorpiót nem látok,
s nem bukom porba holtan.
Fordította M. József Karcsa
Gyönyörû hölgy, egy olyan férfit tudok ….
Gyönyörû hölgy, egy olyan férfit tudok,
kinek ajtaján a vén halál kopog,
emlékezz meg õróla, kit mutatok:
biz én vagyok.
A férfi, kit ismerek, immár igen
közel érzi pusztulását vészesen,
kit mutatok, mindig eszedben legyen:
biz én vagyok.
Egy férfit ismerek én, halld, milyet:
halálra szánt, neked kell megmentened,
megmutatom, többé nem feledheted,
biz én vagyok.
Fordította Ladányi-Turóczy Csilla
Rózsák rózsája
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Gyönyörû rózsa, angyali fényû,
Vágyó, boldog virág, szûz erényû –
Malaszttal teljes, áldott szépségû –,
Te nyomor s fájdalom csitítása,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Úrnõm, kit szeretve szeretnem kell,
Õrizz rossztól óvó két kezeddel,
Kövér bûntõl bûzlik minden ember,
Aki vétkeinket megbocsátja,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Nagyon kell szeretnünk és szolgálnunk,
Ne hagyj tovább sûrû bûnben járnunk,
Segíts, hogy imádra nyíljon szájunk,
Dicsérjen a megtértek imája,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Hölgyem, akit Uramként imádok,
Aki miatt trubadúrnak állok,
Ha szerelmemre viszonzást találok,
Hajtom sok vágyam ördögnek malmára.
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Fordította Pál Dániel Levente
Milyen fenséges
Hogyan cselekedte azt Szûz Mária,
hogy Jézus, akit karjaiban tartott,
egy jó asszony fiához szólt,
aki azt mondta néki, hogy: „Egyél!”
Milyen fenséges,
milyen kegyelmes,
milyen szépséges
csodák ezek,
amiket a jó
utat mutató,
a békét hozó
Szûzanya tesz.
Elmesélek most egy szép és vad csodát,
amit a Szûz a flamand földön tett;
az Istennek anyja egy földi anyát,
aki hozzá fordult, hogyan szánt meg.
Mennyek országát,
s a Szûz orcáját
bizony meglátják
azok, akik
Istennek szépek
s õ ékességet,
örök jókedvet
ad majd nekik.
Milyen fenséges…
Mária templomába elment egy asszony
és magával vitte a gyermekét,
hogy a Szûz a fiának védelmet adjon,
a gonosz baj ellen oltalmat kért,
és hogy Mária
segítsen, hogy a
fiú meglássa
az Istent ott.
Így mesélték ezt:
futott a gyermek
s kenyeret evett,
de megállott.
Milyen fenséges…
A kép elõtt, amin a Szûz s a Kisded volt
Jézustól azt kérdé a kisgyerek:
„Kérsz enni?” – de a Fiú helyett Anyja szólt,
bölcsen kérte Fiát: „Meg ne ijeszd,
de mondd meg neki:
veled fog enni,
hol minden zengi
örök dalát;
a sátán átka,
gonosz varázsa,
és csalárdsága
néki nem árt.”
Milyen fenséges…
Mária elhallgat, Szent Fia megszólal:
„Holnap velem fogsz enni az égben,
mert színrõl színre látsz és füleddel hallasz;
velem leszel mindig, ahol minden
száj ezt énekli:
a rossz megszûnik,
a könny eltûnik
mindörökre.”
Ahogy kimondta,
úgy vált valóra:
a fiút oda
átemelte.
Milyen fenséges…
Fordította Gergely Veronika
Ki szívét bátran ajánlja
Szûz Mária kezébe
Kiben elmondja, hogyan mutatkozott Szûz Mária
egy lovag feleségének képében, s hogyan menekült el tõle a Sátán.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe,
ne féljen az, nem fog rajta az ördög cselvetése.
Most nevezetes esetrõl mondok néktek éneket.
Egy hölggyel történt a csoda, ki csak abban lelt kedvet,
hogy Szûz Máriát szolgálta, dolgait úgy rendezte,
minden vágya oly tisztes volt, csak jámborság vezette.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Az ura vitéz lovag volt, birtoka nagy, maga dús,
mégis csúful kifosztották, pénze után könnye hull,
keservében nem lelt vigaszt, végül ördöghöz fordul,
hátha rajta segítene, ha õvele szerzõdne.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Az ördög hozzá így beszélt: „Amit mondok, azt tegyed,
és újra gazdaggá teszlek: Asszonyodat elvigyed
ama hegyre, s én szót értek õvele, így pénzedet
visszaszerzem!” S a nemessel így foglalták eskübe.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Ördög pedig lába elé kincsbõl rakott nagy hegyet,
ezt látva a szegény lovag már nem állhatott ellent,
feleségét hangos szóval hívta s rögtön felnyergelt.
Monda néki: „Asszony, kelj fel, s kövess csendben a hegyre!”
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Nem tûrt halasztást a lovag, hozzá szigorúan szólt,
amaz mégis vonakodott: Boldogasszony napja volt,
S templomába készült éppen, ahogy máskor is szokott,
ezért aztán férje-ura erõszakkal elvitte.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Hosszú az út, fáradt a hölgy, meglátott egy templomot,
lovagjának mutatta a Szûznek szentelt hajlékot:
„Megpihennék itt egy percre, mindjárt jövök, meglátod!”
Belépett és oltár elé leborulva szunnyadt el.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Az oltár mögül Mária szép csendesen kioson.
Termetre, arcra épp olyan, mint a szunnyadó asszony,
A lovaghoz édesen szól: „Az indulásnak, látom,
ideje van, férjem-uram!” S szól az: „Gyerünk izibe!”
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Ment is mindjárt Szûz Mária s a férfi is véle,
az ördög már várta õket, de mikor felismerte
Krisztus Anyját, a tudatlan nemesre így förmede:
„Nem hölgyedet, a Szent Szüzet hoztad el õhelyette!”
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Rendre inti Szûz Mária: „Ördög, e helyrõl távozz!
Rontó szándékod tartsd távol, sose érj hû szolgámhoz,
mert képében csak engem lelsz, vaksin kereng a gonosz:
ki hisz, abban kárt nem tehet, bûvkört vonok körébe.”
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Majd a férjhez fordul a Szûz: „Bíz, gonoszul tetted, hogy
ördögtõl nem tartottál, lested mohón a hasznot,
most fordulj ezért magadba, tarts rögvest bûnbánatot,
s jegyezd meg, mit Isten adott, nem adhatod kölcsönbe!”
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
A lovag pedig vidáman a Szûztõl elbúcsúzott.
Asszonyához igyekezett, neki mindent elmondott,
jámbor hölgye oly boldog volt, hallván e csuda-dolgot.
Majd a lovag jámboran élt, kincseket nyert a mennybe’.
Ki szívét bátran ajánlja Szûz Mária kezébe…
Fordította Jánossy Gergely
