Folyóiratok

Kristóf vértanúsága



„Kezdetben vala az Ige.”
Igen. Már emlékszem.
Alaposan leteremtettél minket.



Látod?
Én nem vizslatom
félrehajtott fejjel
a világ fenekét:
csak zúduljon tarkómra
a merõleges szégyen!







Kristoforo



Te Krisztust hordozod,
én téged,
engem meg csoda,
hogy még elbír
fájós hátán a föld.



Ezért volna,
hogy édesanyáink mind gyomorfekélyesek,
mégis legörbült szájuk gördíti õket
a halálba
kerekes lábú ágyaikon?







Könnyen meglehet



– profán vers az emberfiára –



telefonja, ha lemerül
vedeljek gyomorkeserût?
röhögjél össze Istenem,
fiadnak némi térerõt!
és, hogy én is besegítsek,
így az ennedik napon:
azûrt, mit leteremtettél
rímekbe dobozolom.







A hetedik szárny



Istennek bolondja
felmászott a toronyba
vállán kicsi porontya


ott, abban a toronyban
oldanak a semmibe
sûrített levegõt
feszítenek
buta rajzzá
összecsukott legyezõt