Folyóiratok

Tehetségemről

Íráskényszerrel s dicsvággyal vert meg az Isten,
Ámde tehetséget morzsányit sem adott.


Ugyanarról

Jobb autószerelőnek lenni, ha nem megy az írás,
S tán a csavarkulcs még jobban is állna nekem.
Jó versekből sem tudnék eltartani senkit,
Ám etetek bárkit, míg van rossz autó.


Egy zsarolóra

Azt mondod, megölöd magadat, mert már sose láthatsz.
Hát tegyed azt, s akkor biztos, hogy sose látsz!


A tévéről

Íme valódi világunk, tévénkívüli létünk:
Nézd meg jól, Kedves: nem más, csak kibaszás.


Ugyanarról

Oly gyönyörű, apa és a fiú egymásra nevetnek,
Táncol már a család, hisz mindenki örül.
Vége a partinak és felkelsz, baktérium itt nincs,
Friss vagy, van benned mára elég vitamin.
És a mosóportól makulátlan tiszta az inged.
Átöleled nevető, nyájas főnöködet,
Kávét isztok együtt, s hazamész szép, új autóddal,
S egyre vidámabb vagy, mert így boldog a lét...
Lásd be, feleslegesen vigyorogsz úgy, mint a rohadt tök,
Átlátok rajtad, mint ahogy ablakomon!
Valld be, hiába fehér fogad és bíborvörös ajkad,
Valld be, valójában csak reklám, mese vagy,
És amit adnál, az sincs, és a valódi világunk
Bensőnkből eredő pornográf szopatás!