Folyóiratok

Még a nagy háború előtt történt, a régiek úgy mondták: "2001-ben". Hogy ki vagy mi volt ez a 2001, azt senki még csak sejteni sem tudja ma már, summa cum lényeg: ekkoriban terjedt el a Földön Barta Bandika - akit valamiért "András"-nak hívtak egyesek, bár néha kettesek is, jeles és kitűnő tanulók viszont soha -, vagyis Szuperlény. Szuperlény első észlelői dr. Kovács Istvánné és férje, István voltak.

Úgy esett az eset - állítólag olyat koppant a talajon, mint Marci dinnyéje Hevesen (mely utóbbi Makótól akkora távolságra van, ameddig a madár se lát el, de sebaj, ha nem lát el, majd az Utasellátóhoz fordulunk) -, hogy Istvánné épp azon gondolkozott, hogy férjét útálatos korpáitól - ha már a hagyományos samponokkal ily csúfos kudarcot vallott - megszabadítni hogy lesz lehetséges, mikor szétterjedésre lett figyelmes.

- Nézzed mán, István - bökte oldalba a tévé előtt szunnyadozó urát -, a kettes monitoron szétterjedés van ezerrel! - Ám dr. Kovács épp ott tartott az álmában, hogy bejutván a Marlboro Adventure Team döntőjébe bizonyíthatja testi erejét, gyorsaságát és technikai tudását, úgyhogy miután bal szemét résnyire nyitva megértette, hogy ismét csak Istvánné nyaggatja, inkább visszatért a vadvízi evezés gyönyöreihez. De Istvánné csak hozzákötötte magát a szétterjedés karójához, melyen lábát jól megvetve emelte Istvánt a magasba, és addig rázta, míg az bele nem borult mindenestül a sebes, hegyi patakba.

- Ááááá! - üvöltött István, feleségét híva: - Segítség! Istvánné! Megfulladok!

- Már hogy fulladnál?! - legyintett Istvánné -, hisz még csak térdig ér a szétterjedés...

- De nagy a sodrása! - ellenkezett István, ám már ő is látta a kettes monitoron a nagy szétterjedést, s rögvest adta az utasításokat:

- Kettes szonda figyelje a szétterjedési adást! Teljes sebesség, 40 fokkal balra!

- Áúúú! - kiáltott Istvánné. - Az impulzusdetektor beragadt. Áttérek kézi irányításra. Öt-kettő-ötnél másodfokú vészhelyzet!

- Tarts ki, Istvánné, galambom-párom, ülünk mink még a rézfa alatt kürtőskalácsot fütyölve, suhajla! - adta meg magát a népiességnek dr. Kovács.

- Istvánom, vészhelyzet a fülem mögött, a bal felső kettes kispolcon! A románok bináris kóddal zavarják az adást. A pajzs 67 százalékon, és folyamatosan csökken.

Még két percig küzdöttek a szétterjedés ellen, ám mindhiába: lassanként lilás-rózsaszín köd ülte meg a tudatukat, végül megjelent egy körülbelül öt méter magas, tíz méter széles hasonló színű lény - amorf tömege mindent beborított -, s így szólt:

- Helló, haverok, Szuperlény vagyok! Megosztom veletek a tudatomat.

Ekkor a nyelvbe vetettek mind ezer színben villódzni kezdtek, s kiemelkedett Szuperlény allegorikus struktúrája: Alul a teória csápjai tekeregtek, s a tapadókorongokon egy-egy szöveg pihent, lassan szuszogva. Könnyű lihegései nyomán apró színes felhőket pöfékelt ki, mint megannyi mondatot; ezek felleggé terebélyesedvén repülő rovarok tarka seregeként repültek tova a megnyíló horizonton.

- Nicsak - mutatott fel az égre Istvánné -, pillangók mily színes serege illan el arrafelé!

- Azon állítmányokra gondolsz, drágám, melyek épp most csatlakoznak tárgyi bővítményeikhez? - kérdezte a raftingtól elbódult hangon dr. Kovács.

- Ó, azt hittem, kijelölő jelzők rajzását láthatjuk pedig - dorombolta Istvánné elégedetten.

- Kis csacsim - lihentett férje Istvánné fülébe, s a csodálattól eltelve piros ladikjukon tovazubogtak a naplementi szivárványos vízesésbe. István lenyűgözve kiáltott fel:

- Igen, igen! Ez már itt Marlboro Country - az új világ ígérete!