Folyóiratok

1. Divina Commedia

Befogadott akár a hasonlat Épp csak volt Szikrázott miként a pergő dűnehomok
Régi tercinák lassú dombjait másztam meg
a táj - becsavart zászló - nem mutatta
lándzsahegy-fejű liliomait
ellobbant pillanatok fölött kerengő holló
hussant - eltűnő szénrajz


Rossz és jó mozdulatok Hány éve
- tíz vagy mint az Isten: három -
írom felül az éjszakát
amely az Arno felett füstölög
a kénsárga ruhát - a színt mely leginkább
Beatrice - s a várost: maga a pokol
Az enciklopédiából egy-két szó maradt


Az idő végül egy ostoba kezére került
mint üveg - ha átnéznek rajta - elkoszolódott
eltévedt benne a száműzött
s alakja tusfoltja mögött
a szép lejtésű káromló sor nem dereng
tömbjét feladta a fehér ház - vízben sistergő mész -
mely mellett sakál volt az őr hunyorgó zsarátnokszemű
s a kenyérhez tartozó koldus


A feledésről ki sokat beszél
azzal nem lehet mit kezdeni
Hogy mi volt
azt amíg lesz hajnali napméz hóroncs
koszlott papiros széle - tanúsítja
A hely - hiába zuhant bele bárki -
a hely azonban mindenkor üres marad

2. Purgatórium


Kétségtelen
volt bűn
s volt annak neve
S aki - hosszú árnyú Ő - abba beleöltözött
alul a mosott fehérnemű
fölé a rozsdálló páncél
és azonossá vált velük
Volt - tehát - helye a zöld kertnek
kavicsolt ösvénynek s a forrásnak
amelyből bőven ömlött a víz Egy színben
ragyogtak a napfény a labdarózsák
a legenda lapjai és az evangélium
Volt ki - vele - újabb bűnöket követett el
hogy magyarázatot kapjon
a rend és szenvedély együttese
Arannyá főzve fortyogott a történet
mint alkémia szutykos tégelyében a szenny


Mindaz érvénytelen -
mint a lánc amely elszakad
s leperegnek a drágakövek
a hang - agglutinált - amely
a csend felszínén koppan
és abba
arc a csendes tükörbe
szavát vesztve beszakad


Mindez nem számít
Sem őszi kert sem zúg
ahol szilvalekvár-gőzben az elixír rotyog
sem a kóborlások oly sok napja között
a védtelen bölcselet


A purgatórium kút
- az álomban nyílt meg
talán éppen ebben a versben vagy
az emberélet középkora kartonján
egy tintacsöpp alatt
- a gyomorszagú és csőszerű üreg
szörcsög miközben nyeldekel


A metsző szél kardélként süvölt
a lávafolyam közrefogja az ösvényt
a lélek - kóbor és kicsiny - nem menekülhet


Az a szó foglalkoztat - a heve csillapíthatatlan -
tűz és jég között
az ima mondatába zárva
amelyben nem jut hely sem istennek
sem az ő angyalainak

Nincs múlt de jövő sem


3. Rózsa


A rózsa amely most kihajt
ismeri a múltját: annak zsenge házából lépett elő
Magán viseli a perzsák izzó napszínét
a keresztény mártírok sokszirmú sebjegyét -
mindig volt
s ez kínálja föl számára - illatos paradicsom - a jövőt
Sok hangon szól
de mint pünkösdi csodában egy nyelven beszél
olajában elmerülnek a nagyszárnyúak
alázatának történetében a kertlakók
Ugyanazzal a tintával írott szó
melynek olvasata - betűszerint - hol fehér hol piros hol fehér
értelme más
Nézz bele a rózsába - a vers képébe -
a cimpák hullámából meztelen istennő emelkedik ki
szerelmed lugas alatt jár kézenfogva
s hogy megismert
visszamenekül a fagyos alvilágba
hiába hajítod utána - emlék hurkát - a koszorút
Tapintsd meg
az Eufrátesz partjának melegét érinted
Roman de la Rose hajlékony derekát
Jeruzsálem templomkapuján
- az unikornis szarvával átszúrt szűz -
a gót kőfaragást
S az illat? A rózsa sokféle szaga
- romlott hús iszap vagy morzsolt nyers levél -
beborít
Nem találja benned az egyetlen nevét