Folyóiratok

Szeretnék

három gyönyörű nőnek

Szeretnék régi bútordarab lenni nálatok
Gipsz-Liszt a pianínón
fehér sasorrom íve mint
hajad sátra oldalról nézve
kihűlt szemem mint kialudt
emléke régi győzelmeidnek
állok mozdulatlan mell
alatt amputáltan éjjel
a polcon fagyoskodó
bronz női fejjel flörtölök
csak a magam módján
reménytelenül
vagy hosszú fej-
tegetésekbe bocsátkozva
vitatkozom a nemzetközi helyzetről
a szektás-dogmatikus
szamovárral
szeretnék régi bútordarab lenni nálatok
elcsípni egy-egy kiadós veszekedést
süket füleimmel
Én Te Ő után lenni a Negyedik Személy
vagy ha úgy érthetőbb
a nyolcadik szem
hogy együtt kitegyünk
egy nagy pókot
s hálónk
mindig nyitva legyen
véletlenül arra röpködő
borostyánszínű legyecskéknek




Mert szeretlek, Lilla, ezért


A legszörnyűbb bombatámadás is csupán
Csacsi tűzijáték nekem
Ha házad ablakából szemlélhetem
Könyökölök feltűrt ingujjban
Cigarettázom pöfékelek
Lenn a padokon öreg pókok ülnek
Figyelik a virágokat
Közelebbről a virágok fölött az eget
A vibráló levegőt
A könnyű hűsítő szárnycsapkodásokat
Odajössz hozzám hátulról megkocogtatod a vállam
Olyan vagyok neked mint egy pohár
Kongok s a szerelem finom jeleket karcolt belém
Letörülgetjük egymást poros régi
Szódásszifonok vagyunk
Vagy néma rádiócsövek
Csücsülünk egymás mellett de mégis
Egyenes derékkal feszesen
Én sóvárogva feléd
Pillantok
Meg nem érinthetlek de bevilágíthatlak
Fényem végigpásztáz
Hőm átcsalja rólad a port ami eltakarja
Karcsú fűtőszáladat
Nem hagyhatod hogy kiégjek
Mert sorba vagyunk kapcsolva
Hát engedd hogy izzon a testem melletted
Rázzuk fel együtt őket

Hisz tudod! rá vagyunk kötve a
Telepre