Folyóiratok
Idegterminálok (Hegedűs Orsolya fordítása + H. Nagy Péter jegyzetei)
Post mortem, megpiszkált tarantulák
HHHHH trillák gézvonalas tüdőkönyveken át.
Farokvilláik a vázon kívül vonaglanak
és eljövendő kaszák
betűzik No One's Home.
Reanimált mondatok
másznak kutatón kastélyokon át.
...ellipszisek szétmállnak, zajra cserélve...
szimfóniáink
rovartengerek.
Sorszámozott lidérc-nyomás
oo-spórákat csöpögtet tépett prémben.
Ezek a | | - | | | | | | egyesülnek - fuzionálnak -
hogy exhumálják
tapintó merev tekintetét.
Minden szerelem-darab az ellenségnek hagy nyomot.
Katoptromantikus harmóniák
jövendölik a hasonmás túlterhelését:
nemhalott, Buja szójátékok
üszkös napok.
Fordította Hegedűs Orsolya
Jegyzet Rob Hardin nerve terminals című versének fordításához
Rob Hardin Mikrobák című "költeményének" fordítását a PRAE előző, 2001/1-2-es számában közöltük. A fordításhoz írt jegyzetben Hardin poétikáját a cyberpunk kérdésirányaival hoztuk összefüggésbe; a nerve terminals szintén olvasható a Larry McCaffery által szerkesztett Storming the Reality Studio című, a "műfajjal" foglalkozó kézikönyvben. Mivel cyberpunk számunkban a Mikrobák kapcsán röviden már kitértünk Hardin "munkásságára", most csak néhány, a nerve terminals "fordíthatatlanságát" érintő - szelektív - meglátásra szorítkoznánk. A Mikrobák ürügyén említettük, hogy Hardin alkotásait "brutálisan heterogén szóhasználat" jellemzi, mely ugyancsak emlékeztet a "hulladék-kollázsok inhomogén, kibernetizált topikájára". Ez az állítás a nerve terminals szövetét olvasván is tarthatónak látszik: az idézettől a szakszavakon át a közbeiktatott beszédszünetig terjed a skála. Csak néhány példa a mű kezdetéről és végéről: az első versszak "Post mortem"-je a "halálutániság" horizontja mellett a "halottszemlét" és a "boncolást" is konnotálja, melyeket tovább gyűrűztet a - fordításban is jól érzékelhető - rovarok mozgására és az exhumálásra épülő tropológia. A HHHHH-k "pergetése" ugyanakkor oly módon tereli a szöveg vokalitására (egyáltalán a széthangzás konstruktív dimenziójára) a figyelmet, hogy a tarantulák hullámzó "menetének" hangeffektusa mellett a hörgést is imitálja. A vers talán "legfurcsább" szava az utolsó strófában elhelyezkedő "Catoptromantic", mely a "catoptric" (fényvisszaverődéstani; "katoptrika" = a fénytannak a visszavert fénnyel kapcsolatos jelenségeket tanulmányozó ága) és a "romantic" ("romantikus", tehát az irányzathoz tartozó; illetve ábrándos, délibábos stb.) kontaminációja lehet, melyet - az eljárás, a szóösszetétel reflexióját, a fényvisszaverődés kettőző logikáját és a doppelgänger hagyományos értelmét egyaránt játékban tartva - erősít a duplikátumra való utalás. (A szóhasználat egyébként egy igen fontos intertextust is előhívhat, hiszen Gibson Neuromancerének címe hasonló módon kontaminálódik a "neuro-" = "ideg-" előtagból és a "necromancer" = "halottidéző" kifejezésből.) A zárlatban szereplő "napok" az eredetiben "suns", tehát égitestet jelöl; frazémákban viszont ritkábban "dicsőség" értelemben is használatos. A vers struktúrájában fontos szerepet kapnak a - magyarul többnyire visszaadhatatlan - sorvégi és belső rímek, melyek igen bonyolultan (nem szimmetrikus burjánzással) szervezik a jelölők előre- és visszautaló hálózatát: például "our symphonies / are insect seas", "antipode / overload", "Catoptromantic / necrotic", "puns / suns" stb. Mindezek természetesen számos más (grammatikai, szintaktikai, strófaközi, modalitásbeli stb.) hatáselemmel társulva járulnak hozzá az "idegterminálok" mesterséges és virtuális "inkubusának" retorikai "feltámasztásához", melynek egy lehetséges realizációja az itt közzétett - az "idegenséget" és a "poétikai megformáltságot" egyaránt méltányló - átültetés.
H. Nagy Péter
HHHHH trillák gézvonalas tüdőkönyveken át.
Farokvilláik a vázon kívül vonaglanak
és eljövendő kaszák
betűzik No One's Home.
Reanimált mondatok
másznak kutatón kastélyokon át.
...ellipszisek szétmállnak, zajra cserélve...
szimfóniáink
rovartengerek.
Sorszámozott lidérc-nyomás
oo-spórákat csöpögtet tépett prémben.
Ezek a | | - | | | | | | egyesülnek - fuzionálnak -
hogy exhumálják
tapintó merev tekintetét.
Minden szerelem-darab az ellenségnek hagy nyomot.
Katoptromantikus harmóniák
jövendölik a hasonmás túlterhelését:
nemhalott, Buja szójátékok
üszkös napok.
Fordította Hegedűs Orsolya
Jegyzet Rob Hardin nerve terminals című versének fordításához
Rob Hardin Mikrobák című "költeményének" fordítását a PRAE előző, 2001/1-2-es számában közöltük. A fordításhoz írt jegyzetben Hardin poétikáját a cyberpunk kérdésirányaival hoztuk összefüggésbe; a nerve terminals szintén olvasható a Larry McCaffery által szerkesztett Storming the Reality Studio című, a "műfajjal" foglalkozó kézikönyvben. Mivel cyberpunk számunkban a Mikrobák kapcsán röviden már kitértünk Hardin "munkásságára", most csak néhány, a nerve terminals "fordíthatatlanságát" érintő - szelektív - meglátásra szorítkoznánk. A Mikrobák ürügyén említettük, hogy Hardin alkotásait "brutálisan heterogén szóhasználat" jellemzi, mely ugyancsak emlékeztet a "hulladék-kollázsok inhomogén, kibernetizált topikájára". Ez az állítás a nerve terminals szövetét olvasván is tarthatónak látszik: az idézettől a szakszavakon át a közbeiktatott beszédszünetig terjed a skála. Csak néhány példa a mű kezdetéről és végéről: az első versszak "Post mortem"-je a "halálutániság" horizontja mellett a "halottszemlét" és a "boncolást" is konnotálja, melyeket tovább gyűrűztet a - fordításban is jól érzékelhető - rovarok mozgására és az exhumálásra épülő tropológia. A HHHHH-k "pergetése" ugyanakkor oly módon tereli a szöveg vokalitására (egyáltalán a széthangzás konstruktív dimenziójára) a figyelmet, hogy a tarantulák hullámzó "menetének" hangeffektusa mellett a hörgést is imitálja. A vers talán "legfurcsább" szava az utolsó strófában elhelyezkedő "Catoptromantic", mely a "catoptric" (fényvisszaverődéstani; "katoptrika" = a fénytannak a visszavert fénnyel kapcsolatos jelenségeket tanulmányozó ága) és a "romantic" ("romantikus", tehát az irányzathoz tartozó; illetve ábrándos, délibábos stb.) kontaminációja lehet, melyet - az eljárás, a szóösszetétel reflexióját, a fényvisszaverődés kettőző logikáját és a doppelgänger hagyományos értelmét egyaránt játékban tartva - erősít a duplikátumra való utalás. (A szóhasználat egyébként egy igen fontos intertextust is előhívhat, hiszen Gibson Neuromancerének címe hasonló módon kontaminálódik a "neuro-" = "ideg-" előtagból és a "necromancer" = "halottidéző" kifejezésből.) A zárlatban szereplő "napok" az eredetiben "suns", tehát égitestet jelöl; frazémákban viszont ritkábban "dicsőség" értelemben is használatos. A vers struktúrájában fontos szerepet kapnak a - magyarul többnyire visszaadhatatlan - sorvégi és belső rímek, melyek igen bonyolultan (nem szimmetrikus burjánzással) szervezik a jelölők előre- és visszautaló hálózatát: például "our symphonies / are insect seas", "antipode / overload", "Catoptromantic / necrotic", "puns / suns" stb. Mindezek természetesen számos más (grammatikai, szintaktikai, strófaközi, modalitásbeli stb.) hatáselemmel társulva járulnak hozzá az "idegterminálok" mesterséges és virtuális "inkubusának" retorikai "feltámasztásához", melynek egy lehetséges realizációja az itt közzétett - az "idegenséget" és a "poétikai megformáltságot" egyaránt méltányló - átültetés.
H. Nagy Péter
