Folyóiratok

strófák a hőskölteményből, melyekben is a kozmikus léptékű
utazó(k) az uralmát számítógépes vezérlésű televízióhálózat
révén kiterjesztő Nagy Agy csillagkép tejútszerű mezején tűn(nek) (f)el,
valamint olybá, mintha elektromos "szájbeur-mouton"(-ok) voln(án)a(k),
ez azonban valószínűleg inkább csak egy hasonmás-én
pásztori mesterkedése révén felvillanó, majd gyorsan elhamvadó látvány-lehetőség,
(mivel) ami egyedül "biztos": a beszélőnek kevéssé megnyugtató alteregója támad


Úgy hittem, jópár kamera
vesz bennünket, de ám vetített;
a Nagy Agy "Numera Vera"-
ként dobott ránk múzsa-betétet...;q1w
emígy a High Tech, mely betépett,
kezdte köpni sorsunk vadul;
tejútjaq2w oldalából rétek
nyíltak úgy felül, mint alul.

Árnyékként a kozmosz-magányban,
eredetünk feledve rég,
bóklásztunk, fénykévébe vánnyadt
alakok, csúszkálgatni épp
bírván, de hát a "mit miért?"
kérdéshöz nem rendelt tudással;
véknyan rezgve, akár a kép,
mely máskor azért volt, hogy lássam,

most viszont tonképp mögüle,
belőle vagy mellőle néztem,
azt mondanám: "ködprém üle"
szerte a dolgokon s nehéz csend
hasalt lelkünkre; még az étrend
sem játszott szerepet nagyon:
alig zabáltunk. "Ahá, értem!
Koplaltat a rezsisszörom."

- ismertem fel a helyzetet
szomorúan (kissé sokára);
lencsékbe lestem: "Ezt neked!" -
rátapostam egy térnyalábra;
pedzegettem már, mi az ábra,
de a tény: én is rajta volt
am, bénított; tettem halála
imígyen lett a furcsa folt,

mit magamnak is kellett tudnom,
kivel számolni kénytelen
ültem, ámbár azért más "puttony"
volt lelkileg, más térelem
(bútordarab), zord, észtelen,
nem olyan lumen-elme, mint én;
gógyija merő kényelem,
agyilag zokni, eszmesintér...

... vagy pásztor (: állat az uton!,
csillagképíleg s másutt szintén,
elektrikus szájbeur-mouton:
birka a française nyelv szintjén):
ekként említem, s nóha Pintér,q3w
elkaphat, mégís bevallóm:
"Szájamnak hazugság e színtér
(óh, lennék flamand vagy vallon,

csak ne magyar... - Lám, vagyok, íme,q4w
amiről a dumát nyomom;
kimondom s külön e-mail címe
támad másomnak; segg, konok
gyerek őkelme, rokonok
egészen biztosan nem volnánk,
ha választhatnék; Bor-torok... -
még így hívnák egy közös kocsmánk,

de csak ne hívják sehogyan
azt sem, s ne kelljen emlékeznem;
az idő folyvást lerohan,
én meg makacsul újra kezdem
mindíg - péld.: >>Balatonszepezden
ekkor vagy akkor, ezt és azt...<< -
Hát inkább abbahagyom menten,
hallgatok róla, mint nyomaszt.)"


további strófák a hőskölteményből, melyekben a Nagy Agy valamely virtuálterminálján felhangzó, mindenekelőtt Smaragdsohn alakjának felidézésével bíbelődő szózat keretében találkozhatni - egyebek mellett - a "virtuállét ökrével" is, és ez utóbbi legalábbis ráhajaz a korábban feljátszott "szájbeur-mouton" kategóriájára, ami által pedig nem kisebb dolog: amolyan motivikus összefüggésrend képződik meg

Látom már jól, nem úszni meg,
nekem, a dolgot: mint palackból
bűvész a dzsinn kísértetet,
ki kell engedjelek, Smaragdsohn
(apukám, úgye, nem haragszol,
mert effélén szólítalak?),
billegve - ahogy a harang szól -
nyelvben (lásd, ez: figúr'-attak):

"Mily szép lenne, ha idejőne,
megjelenne a papiron,
nem negálna már nyakra-főre,
a bizonytalant nem birom!;
borzasztó, hatalmas (irom-
ba) vágy ez (>>Nosza, teljesedj be!<<):
én írom, írom, csak írom,
neki meg erre térül segge."q5w

Nos, meglehet, mégsem olyan
vad agyrém ez az ötlet tőlem,
hisz' jön már (sodorja folyam),
s még csak nem is torz, szörnyü gólem;
mindenesetre én nem félem,
tisztelem ellenben, föleg
mivel neki a földszint félem
elet, annyira ős-öreg.

"Papírmasé, papírmasé!"
ő, hogy Pilinszkynek adózzak
stílusílag; irgalmas ég!:
tejúti képernyőről horgad
elém; majd kétfleképp forgand
bennem ennek az értelme;
egyfelől: mindez nem más: honlap,
másfelől: Eltompult Elme

Smaragdsohnom (itt nincs mese);
s ebből következik örökre
- ne kételkedjen senkise,
akármíly virtuállét ökre
legyen bár, ismerje el tökre -:
"Ha megtelvék az észi széf,
mindegy, élet fojt, halál bök le,
égréten sétálsz szerteszét."