Folyóiratok
Elektronikus levélregény, vagy napló
BEVEZETÉS
Az e-mail, a chat és a topichozzászólás szinte a beszélgetés könnyedségével íródik. Aztán kiderül, hogy ezek bizony írott szövegek, amelyeket évek múltán is viszontláthatunk - és akkor már esetleg nem örvendünk annyira nekik. Ennek elkerülése érdekében több olyan programot is piacra dobtak, amelyek egy bizonyos idő múlva olvashatatlanná teszik szövegeinket. Az alábbi, speciális levelek szerzői tudatában voltak annak, hogy az utókor számára fogalmaznak, ezért jelen esetben vállalták: nem használnak ilyen programokat.
Ezeket a szövegeket egy olyan társaság tagjai küldözgették egymásnak, amely a virtuális valóságban jött létre, és talán másképp nem is találkoztak a szereplők. Elképzelhető, hogy egy név mögött mégis akár több természetes:) személy is megbújik, ha írás közben (titkon) összedolgoztak, de természetesen az sem kizárt, hogy egy személynek több neve van.
Különlegesnek azért mondhatók ezek a levelek, mert egyben naplóbejegyzéseknek is tekinthetjük őket. Hiszen hogyan is képzelhetnénk el egy digitális álnév naplóját, ha nem e-mailek, beírások halmazaként? Néha a legtitkosabb, néha pedig a legközönségesebb gondolataikat írták meg a szereplők - egymásnak, szakítva ezáltal az évezredes naplóírási szokásokkal: miszerint a napló legrejtettebb barátunk, féltve őrzött kincsünk, vagy esetleg extrovertált természetünk rikkancsa; de semmiképp sem a másik válaszának magát azonnali hatállyal kitett mű. Nem szakítottak a szerzők azzal a szép hagyománnyal, hogy a napló egocentrizmusunk terepe, önámításunk kézenfekvő eszköze, malacságaink kincseskamrája, fantáziánk szüleménye, stb.
A levelek nagy száma miatt csak válogatást közölhetünk, a válogatás alapja pedig az volt, hogy mindaz bekerült a kötetbe, ami egy délelőtt alatt érkezett. Amint azt a kedves olvasó tapasztalja, a létrehozás (ma bizonyítékokkal már nem is alátámasztható) rövid ideje ellenére tágas világba érkezhetik: mind időben, mind térben jócskán barangolhat; vannak protagonisták, akiknek élete van, kapcsolatok alakulnak ki, csalódások érik a szereplőket, s kitör a történet is. Betekinthet ő olyan kapcsolatokba is, amelyek hátterében nagy érzelmi, szellemi vagy financiális töltetet, hátteret, okokat sejthet, ám a jelenlévő szövegeken túl munkájához segítséget nem kap, a kiegészítés feladata rá vár.
Legutoljára, de nem utolsósorban pedig köszönet illeti Médiaistent, hogy lehetővé tette a levelek összeszedését, és ezáltal a kötet megjelenését!
szerk.
* * *
SZOLGA SZÖVEGE
Kedveseim!
Mindazokért, akik nem tudják, mi legyen a következő lépés, mindazokért, akik nem tudnak járni, mindazokért, akik várnak valakire, mindazokért, akik nem érkeznek meg, mindazokért, akik néznek a vak világba, mindazokért, akik maguk elé merednek, mindazokért, akik nem tudják folytatni a sort, mindazokért, akik a sorban állnak, mindazokért, akik hosszan kitartott, magas hangra vágynak, mindazokért, akiknek nem lehetett hangja, mindazokért, akik gyermeki, ártatlan vággyal mindenséget teremtenek, de már semmi nincs, ami beteljesíthetné a vágyat, mindazokért, akik mindenért nyúlnának, mindazokért, akik nem mozdulhatnak, mindazokért, akiknek arca kezükben, mindazokért, akiknek nincs arcuk, mindazokért, akik semmit sem hallanak meg, és mindazokért, akik mindenről tudni akarnak, mindazokért, akik még nem tudják, mit csinálnak, mindazokért, akiknek az évek súlya alatt meggörbült a hátuk, elfújja őket a szellő, a vak és vén, púposan hajlott, monomániásan imádkozó öregasszonyokért, mindazokért, akik még nem kóstolták a másik ember örömét, és mindazokért, akik nem a fejükkel gondolkodnak, mindazokért, akik védtelenek, és azért, aki nem védi meg őket, mindazokért, akik érzéketlenek, és mindazokért, akiknek megvan mind a hat érzékük, mindazokért, akik megsemmisítik magukat, és mindazokért, akik csak addig akarnak itt élni, ameddig megadatott nekik.
Vigyázz mindarra, amit teszel, mert súlya nincs, de hatása annál nagyobb, olvadt rám isteni melankóliával a monoton, az egyhangú, az unalmas, a mindent átfogó felszólítás, mikor éreztem, hogy vége van életem egy újabb szakaszának, elmúlt (nem békésen, de nincs), és meg kell tennem, amit más helyettem nem tehet meg, vagyis a fantázia nevű istennőt kell kitartó szerelemre bírnom, az elemek angyali rendjét kell létrehoznom, az álmot kell meghatározni, melyben mások lelke forog kockán, tudván, hogy ezt a kockát még csak nem is én pörgetem, de mégis úgy kellene tenni, legalább a tudhatóig eljutni - a sejtelmek mellett ezek ne maradhassanak homályban, persze tudván, hogy csakis akkor lesz haszna mindennek, ha létrehozhatók a fent említett érdekeket megtámogató összefüggések, ha ezek a mindazok minden és egyszerre semmi, ha húsba vágó és egyben tökéletesen lényegtelen kérdésről van szó, csakis akkor sikerülhet.
szolga
Az e-mail, a chat és a topichozzászólás szinte a beszélgetés könnyedségével íródik. Aztán kiderül, hogy ezek bizony írott szövegek, amelyeket évek múltán is viszontláthatunk - és akkor már esetleg nem örvendünk annyira nekik. Ennek elkerülése érdekében több olyan programot is piacra dobtak, amelyek egy bizonyos idő múlva olvashatatlanná teszik szövegeinket. Az alábbi, speciális levelek szerzői tudatában voltak annak, hogy az utókor számára fogalmaznak, ezért jelen esetben vállalták: nem használnak ilyen programokat.
Ezeket a szövegeket egy olyan társaság tagjai küldözgették egymásnak, amely a virtuális valóságban jött létre, és talán másképp nem is találkoztak a szereplők. Elképzelhető, hogy egy név mögött mégis akár több természetes:) személy is megbújik, ha írás közben (titkon) összedolgoztak, de természetesen az sem kizárt, hogy egy személynek több neve van.
Különlegesnek azért mondhatók ezek a levelek, mert egyben naplóbejegyzéseknek is tekinthetjük őket. Hiszen hogyan is képzelhetnénk el egy digitális álnév naplóját, ha nem e-mailek, beírások halmazaként? Néha a legtitkosabb, néha pedig a legközönségesebb gondolataikat írták meg a szereplők - egymásnak, szakítva ezáltal az évezredes naplóírási szokásokkal: miszerint a napló legrejtettebb barátunk, féltve őrzött kincsünk, vagy esetleg extrovertált természetünk rikkancsa; de semmiképp sem a másik válaszának magát azonnali hatállyal kitett mű. Nem szakítottak a szerzők azzal a szép hagyománnyal, hogy a napló egocentrizmusunk terepe, önámításunk kézenfekvő eszköze, malacságaink kincseskamrája, fantáziánk szüleménye, stb.
A levelek nagy száma miatt csak válogatást közölhetünk, a válogatás alapja pedig az volt, hogy mindaz bekerült a kötetbe, ami egy délelőtt alatt érkezett. Amint azt a kedves olvasó tapasztalja, a létrehozás (ma bizonyítékokkal már nem is alátámasztható) rövid ideje ellenére tágas világba érkezhetik: mind időben, mind térben jócskán barangolhat; vannak protagonisták, akiknek élete van, kapcsolatok alakulnak ki, csalódások érik a szereplőket, s kitör a történet is. Betekinthet ő olyan kapcsolatokba is, amelyek hátterében nagy érzelmi, szellemi vagy financiális töltetet, hátteret, okokat sejthet, ám a jelenlévő szövegeken túl munkájához segítséget nem kap, a kiegészítés feladata rá vár.
Legutoljára, de nem utolsósorban pedig köszönet illeti Médiaistent, hogy lehetővé tette a levelek összeszedését, és ezáltal a kötet megjelenését!
szerk.
* * *
SZOLGA SZÖVEGE
Kedveseim!
Mindazokért, akik nem tudják, mi legyen a következő lépés, mindazokért, akik nem tudnak járni, mindazokért, akik várnak valakire, mindazokért, akik nem érkeznek meg, mindazokért, akik néznek a vak világba, mindazokért, akik maguk elé merednek, mindazokért, akik nem tudják folytatni a sort, mindazokért, akik a sorban állnak, mindazokért, akik hosszan kitartott, magas hangra vágynak, mindazokért, akiknek nem lehetett hangja, mindazokért, akik gyermeki, ártatlan vággyal mindenséget teremtenek, de már semmi nincs, ami beteljesíthetné a vágyat, mindazokért, akik mindenért nyúlnának, mindazokért, akik nem mozdulhatnak, mindazokért, akiknek arca kezükben, mindazokért, akiknek nincs arcuk, mindazokért, akik semmit sem hallanak meg, és mindazokért, akik mindenről tudni akarnak, mindazokért, akik még nem tudják, mit csinálnak, mindazokért, akiknek az évek súlya alatt meggörbült a hátuk, elfújja őket a szellő, a vak és vén, púposan hajlott, monomániásan imádkozó öregasszonyokért, mindazokért, akik még nem kóstolták a másik ember örömét, és mindazokért, akik nem a fejükkel gondolkodnak, mindazokért, akik védtelenek, és azért, aki nem védi meg őket, mindazokért, akik érzéketlenek, és mindazokért, akiknek megvan mind a hat érzékük, mindazokért, akik megsemmisítik magukat, és mindazokért, akik csak addig akarnak itt élni, ameddig megadatott nekik.
Vigyázz mindarra, amit teszel, mert súlya nincs, de hatása annál nagyobb, olvadt rám isteni melankóliával a monoton, az egyhangú, az unalmas, a mindent átfogó felszólítás, mikor éreztem, hogy vége van életem egy újabb szakaszának, elmúlt (nem békésen, de nincs), és meg kell tennem, amit más helyettem nem tehet meg, vagyis a fantázia nevű istennőt kell kitartó szerelemre bírnom, az elemek angyali rendjét kell létrehoznom, az álmot kell meghatározni, melyben mások lelke forog kockán, tudván, hogy ezt a kockát még csak nem is én pörgetem, de mégis úgy kellene tenni, legalább a tudhatóig eljutni - a sejtelmek mellett ezek ne maradhassanak homályban, persze tudván, hogy csakis akkor lesz haszna mindennek, ha létrehozhatók a fent említett érdekeket megtámogató összefüggések, ha ezek a mindazok minden és egyszerre semmi, ha húsba vágó és egyben tökéletesen lényegtelen kérdésről van szó, csakis akkor sikerülhet.
szolga
