Folyóiratok

Öt óra alvás után reggel hatkor keltem, a kávéfőzővel egyidőben bekapcsoltam a gépeket, és behoztam a topicokat. Már rég leszoktam régi szokásaimról: nem ültem hosszan, bambán az ágy szélén, felkelés után a koszt is, bámulása helyett gyorsan kimostam a köldökömből, etc. Határozottan jót tettek a fifikásan kiötlött munka végzésével járó napi izgalmak és teendők. Régóta az emberek véleményének befolyásolása állt érdeklődésem középpontjában. Minden pártnak dolgoztam, a nagyobb üzleti haszon elérése érdekében. Elképzelhető, hogy ez sokak szerint cinikus hozzáállás a politikához.
Tehát öt óra alvás után reggel hatkor keltem, bekapcsoltam a gépeket, a kávéfőzővel egyidőben, és behoztam a topicokat (párbeszédünk színhelyeit). Tevékenységem - hogy el ne rejtsem - abból állt, hogy különböző döntéseik kapcsán érveket és tálalási módokat szolgáltattam hol a kurucoknak, hol a labancoknak. E tanácsok néha annyira megállták a helyüket, az adott pártnak olyik olyannyira megtetszett, hogy miatta a közlendő kifejtésére, e tartalom hangsúlyozására ráerősített, ami más hangsúlyokat elnyomhatott - ez lett az oka aztán annak is, hogy néhány labancból kuruc lett vagy fordítva. Az általam előnyben részesített hangsúlyok nem voltak károsak, viszont rossz hatásból sokat nem engedtek érvényesülni. Véleményem szerint ebből állt tevékenységem karitatív jellege. Így az üzleti haszonszerzés módszerével járó lelkiismereti problémáimat a filantróp szemlélet jegyében kifejtett erők majdhogynem tökéletesen ellensúlyozni tudták.
Mint már fentebb többször olvasható volt, öt óra alvás után reggel hatkor keltem, rutinosan kapcsoltam be a gépeket, a kávéfőzővel egyidőben, és behoztam a topicokat.
Még álmosan cigarettát sodortam, rágyújtottam, kortyoltam egyet. Vártam, hogy a kávé és internet adta szokásos izgalmak a beleim után majd kitisztítják a fejem is. Az internetről el tudom mondani, hogy használata során kiderült, reál és humán műveltségem is kamatoztatható, sőt: mindegyikre szükség van. Furcsa volt, hogy beosztottaim (akik csupán az egyikkel vagy másikkal rendelkeztek) viselkedése a megfelelő érdeklődés mellett is pontosan olyan volt, mint a mesterséges intelligencia, amely egy-egy adott, kisebb akadályon úgy vergődik át, hogy megtanulja a megoldást, majd minden gondolkodás nélkül, logaritmusként, eleve adott műveletsorként alkalmazza. Lehet viszont, jut eszembe most, amikor ezen gondolkodom, hogy én is úgy viselkedem, mint egy okosabb gép. Na nem baj, fő, hogy rájöttem: lehet.
Még álmosan cigarettát sodortam, rágyújtottam, kortyoltam egyet, vártam, hogy a kávé és internet adta szokásos izgalmak a beleim után majd kitisztítják a fejem is, és még szinte félálomban, de tapasztaltam, hogy az összes topic indítója egy kérdőjel álnévre hallgató valaki. Aztamindenit, ez egy zseni, nézem, ismeri mindenkinek a stílusát, tökéletesen utánoz, produkál bárkit. Itt van elrejtve Mata Hari, GLászló, maffiavelli, rezső, Szád márki, dekóder, médiaisten satöbbi, és mindannyiónk stílusában ez a kérdőjel. Még kérdőjelt is ismeri, a nyolcbetűst. Ezek a nevek! Ha ezeket feledni tudnám… Mindegyiknek van alakja, a retorika és a sok szöveg, ami mögötte van, gondolatmenetek azonosítják a nevet, mert arra mindenki ügyel, hogy ne változzon a véleménye, hacsak érdeke mást nem diktál. Mint például a választások előtt létrehozott véleményfordulós nevek, amelyek azt hivatottak tanúsítani, hogy a másik fél igenis van olyan meggyőző, hogy érdemes pálfordulni. Természetesen a név állandósága a fontos, itt azt senki nem venné komolyan, hogy Saul volt, aztán Pál lett - lényeg, hogy vele mi történt, ez szolgál modellül, követendő mintául a társadalomban.
Aztamindenit, ez egy zseni! Eszesebb, de a módszere olyan, mintha azt a gonosz zsarnokot utánozta volna, aki megelégelte, hogy nem ő a legokosabb a birodalmában. Folyton erről álmodtam. A zsarnokról, aki a tudást irigyli sokaktól, aminek persze ő mint zsarnok, más hasznos tulajdonságokkal ellentétben, híján van. Mint általában az igazán gonosz, hiú emberek, ő is fondorlatos cselt eszelt ki a probléma kezelésére. "Birodalmam minden lakója kapjon egy üres könyvet, amit tele kell írnia élete történetével. Ha nem tud írni, mondja tollba. A könyvek gerincén és a címlapon nem szerepelhet semmiféle azonosító jel, sőt a történetben sem fordulhat elő egyetlenegy név sem" - hangzott a parancs. Meghagyta továbbá, hogy az eddigi könyvtárak összes könyvét át kell köttetni, mégpedig pontosan olyan borítóba, mint amilyenek az újak. A könyvtárakat megnagyobbították, a könyveket egymás mellé helyezték. A folyamatot fegyveresek ellenőrizték, mégpedig egyházi és világi helyeken egyaránt. Teljes lett a káosz. Emiatt persze megnyugodhatott és meg is gazdagodhatott, mivel a kötészeteket és a papírmalmokat korábban már mind elfoglalta. Ilyen ez az adattenger.
Aztamindenit, ez egy zseni, nézem, ismeri mindenkinek a stílusát. Tökéletesen utánoz, produkál bárkit. Hat óra alatt, míg aludtam, átrendezte a teljes képet, az összes hozzászólót. Valami anarchista zseni lehet, aki mindenkiről tudja mindazt, amit közös médiánk tudni enged, előzetes stíluselemzésekre, statisztikák készítésére, hosszú hónapok munkájára volt szüksége ehhez a döbbenetes erejű, nettársadalmunkat alapjaiból kiforgató és minden egyes személyt tökéletesen megalázó megjelenéshez, lehet, hogy nem is egyedül csinálta, hanem egy egész csoport, gondoltam, amikor egyszerre ismerősek lettek a topic-címek. Hiszen már az éjszaka láttam őket, sőt, egy részét én indítottam, segédeimmel, jutott eszembe. Ekkor tök fölöslegesen átrohantam egy másik géphez, a szélsőjobboldalihoz, ott is ugyanez a helyzet, a liberálisnál is, a konzervatívnál is, a szélsőbalosnál is, mindegyiknél…
Azannyát(?) - vetődött fel bennem a kérdés. Akkor ez a zseni nemcsak stilisztikai bravúrokra képes, de technikaira is. Az éj leple, azaz néhány óra alatt ellopta a topic-címeket, topicindító szövegeket a hozzászólásokkal, azaz a hozzászólókkal együtt. Például engem. Illetve: engeimet. Hiszen egy idő múlva a név teszi legitimmé a szöveget, ő szervezi egységgé. Ez tör utat a jelenünkben. Ne legyen semmi? Ezt akarja? A káoszban melegedjen a rend? Jelentsem ki bemutatkozáskor: nem tudom, ki vagyok? Neveink eltűnésével megsemmisültek a szövegeink is? A meglepetés, a jelenségre való rámozdulás és a magyarázatok megfogalmazása alatt annyi idő telt el, hogy egy cigarettának éppen vége lett. Máris sodortam a következőt, gondolatokba merülve, automatikusan, ám már túljutva a "miaszösz"-szerű megütközés hangulathullámán, meg a tátott szájú döbbeneten.
Azannyát - fordult meg a fejemben egyszerre. Talán katonai puccs történt az éjjel, míg aludtam? Ilyen még úgysem volt ezen a környéken. És elfoglalták volna a politikai rovat internetszolgáltatóját is, mint fontos média fölött rendelkező instanciát - és már kapcsoltam is be a rádiót. Ám ott nem komolyzene szólt, rendesen ment az adás, úgyhogy biztos nem volt puccs, gondoltam, és bizonyára nem is halt meg senki, aki számít.
Itt feltétlenül a tettek mezejére kell lépni, ha ki akarom deríteni az igazságot. Írtam tehát egy kíváncsi hozzászólást valahová. Kissé meglepetten tapasztaltam, hogy a tettek mezeje sem szolgál információval. Illetve nagyon is sokkal szolgál, hiszen hozzászólásom szerzője is kérdőjelként jelent meg. De ezt már gondoltam, tulajdonképpen mindegy is, hogy mi van most, ha nem volt semmi. Ekkor azért írtam egy-egy emilt a szélsőjobbos, a szélsőbalos és a konzervatív kollégáknak, hogy mi a csuda van, mi történik itt, mit tudnak, hiszen mindenki?. Alig nyomtam el legutoljára meggyújtott cigarettámat, amikor a szélsőbalos aktivista válasza már meg is jelent a képernyőn. Kiderült: ő sem tudja, mi a helyzet. Aztán jöttek sorra a válaszok, hogy senki sem tud semmit, de sejtik, hogy valami nagy baj van. Már néhányan saját gépüket is átvizsgálták, nem jött-e trójai vírus, az előre betolt, hogy aztán a gépet is leszívják, hogy ez a valaki nem nyúlt-e be hozzá is, ha már a szervert így megbuherálta.
Itt feltétlenül a tettek mezejére kellett lépni, hogy fél óra elteltével sajnálatos módon kiderüljön: a tulajdonosnál jelentkeztek problémák, és bizony az összes korábbi hozzászólás, topic módosult, mindenhol ? a főszereplő, a hibát pedig még nem tudták kijavítani. Persze nem is akarták, illetve nem is volt, aki akarja. Héttől szinte folyamatosan jelezte az összes gép, hogy emilek érkeznek. Kötelességtudóan válaszoltam a fontosabbakra, jelezve, hogy én is le vagyok törve, oda a múltunk. Nagyon sajnáltam, hogy nincs szó semmiféle anarchista zseniről, netán egy csoportról, akit, illetve akiket meg kellett volna ismerni, és aki/akik ellen _nagyszabású, új stratégiákat kellett volna kidolgozni_, hogy visszaszerezhessük a gondolatainkat, a mondatainkat, a szócsatáinkat. És letört, hogy nem emberi munka gyümölcse ez a nagy változás. Egész egyszerűen, mondjuk, az üzlet baszott ki velünk, és ezért sokkal inkább mulasztásról, a technikát létrehozó ember mulasztásáról és butaságáról van szó, mintsem zsenialitásról. Én meg erre a technikára építettem cégeim működését, ebből gazdagodtam meg, jutott eszembe, innen a jólinformáltságom, innen származnak a nekem és másnak jelentős fejtörést okozó dezinformációk, az egész építmény, életem öt-hat éve, szabadság nélkül. (Hiszen hogy is mehettem volna egyszerre ennyi személyként szabadságra!? Rögtön kiderítik, hogy mind én vagyok, akkor meg oda az összes, még kifizetetlen pénz, a társadalmi igazságosságnak is lőttek, legalábbis annak, amit én hozzá tudok tenni!)
Itt feltétlenül a tettek mezejére kell majd lépni. Talán a mentéseimet fel tudnám ajánlani, hiszen a fontosabb eseményeket még az éjjel is lementettem. Talán felrakják, talán mennek vele valamire, ez még segíthet, és nincs vége mindennek. Bár mindent nem raktam el, de voltak ősrégiek is, meg olyanok, amelyeknek semmi köze a politikai topicokhoz. Csak össze tudják rakni a cserepeket! Vagy legalábbis mindez több mint a semmi. El is küldtem közülük néhányat, ám, bár nagyon udvariasak voltak, sajnos kiderült, hogy technikailag nem tudnak vele mit kezdeni. Egyértelművé vált: valóban nagy a gond, valóban mindent újra kell kezdeni. Nincs múltja Nicknek, rezsőnek, Szád Márkinak, Mata Harinak, HJM-nek, bosszonkodónak, speakernek, BUXINDEXnek és a többieknek. Lesz-e erőm újrakezdeni, és a kérdőjeles múltat végképp eltörölni? Vagy inkább a tapasztalatokat kell megírni - úgyis unom már az egészet?
Közben jöttek a felsőbb utasítások a pártoktól. Minden gépre, a szélsőjobbostól a szélsőbalosig, hogy kitartás, ne csüggedjek, már cselekszenek, és nemsokára kiderül, mi a teendő, hogyan megy tovább ez az élet, s már azt is láttam, ki fecskendezi a tőkét. Én magam tudtam, kötelességből, hogy embereimnek hasonlókat kell írnom. Végezték is a munkájukat, mindenki kitartott, én undorral, hányingerrel küszködve, meggyűlölvén azokat, akikhez közöm volt ebben az utóbbi négy-öt évben. Talán túl kéne lépni rajta, jutott eszembe, mindazon problémákon, amiket meg akartam oldani ezzel a munkával. Hisz Gutenberg könyvei égnek. Ilyenkor illik félrevonulni, derűsebb vizekre evezni, cégeket megszüntetni, strómanokat végkielégíteni, felszívódni. Csinálják nélkülem! Ebben az ismétlésben én nem veszek részt. Van elég pénzem a következő évtizedekre, van elég tapasztalatom a következő évtizedekre.



*Részlet egy készülő e-mail-naplóregényből.