Folyóiratok
Versek
Csúf hölgy, kegyed…
Trubadúrnóta Joam Garcia de Guilhade középkori költő témájában
Csúf hölgy, kegyed gyakorta kérlel engem,
magasztaljam szerelmes énekemben,
most hát kegyed dicséretére zengem
magasztos ódám, ékes bájdalom;
s tudom, kegyed nem fog csalódni bennem:
ó rusnya hölgy, ránézni fájdalom!
Csúf hölgy, kegyed engem kérlel gyakorta,
foglaljam nevét szerelmes dalomba,
s hát éppen kegyed számára ne volna
magasztos ódám, ékes bájdalom?
Nem élném túl, ha bennem ön csalódna:
ó rusnya hölgy, ránézni fájdalom!
Csúf hölgy, ok nélkül senkit nem dicsérek,
méltóképp zeng hát e szerelmes ének,
melyet kegyedről dallok és zenélek,
magasztos ódám, ékes bájdalom;
s tudom, kegyedhez illik e dicséret:
ó rusnya hölgy, ránézni fájdalom!
Séta a múzeumban
Körbebámulják, megcsodálják
a világ legősibb múmiáját.
Az meg csak mint a kő hever,
mint akit semmi sem érdekel.
Gondolja magába, köpök rátok,
fasznak tátjátok itten a szátok.
Ha nem lennék ilyen hullafáradt,
bizisten tökönrúgnék párat.
Dal a Rézfaszú Bagolyról
Mint iskolás, ha bepisilt,
az erdő oly komoly.
Az arcán ott a félelem:
tudja: ezen az éjjelen
vért szomjúhozva megjelen
a Rézfaszú Bagoly.
A szeme éles, s karma is:
kire lecsap, fogoly.
Mert gúzsbakötve elviszi,
egy nagy hordóba beteszi,
s vasárnap délre megeszi
a Rézfaszú Bagoly.
Mielőtt vére kibuzog,
s a nagy hordóba foly,
dolgozni kényszerűl a rab:
eloldja őt, tüzet rakat,
s faragtat véle nyársakat
a Rézfaszú Bagoly.
S minden vasárnap égre száll
a vészes füstgomoly:
mutatja, hogy a máglya fűl,
s ebédje míg pirosra sül,
a vért szörtyölve körben ül
a Rézfaszú Bagoly.
Nem én törtem el
Az úgy volt,
hogy véletlenül meglöktem,
erre ő nekemjött és meg akart verni.
És akkor én így le akartam fogni,
és akkor ő gyomorszájon vágott,
és akkor én így ellöktem, hogy hagyja már abba,
és akkor véletlenül leesett.
És akkor rálépett a saját szemüvegére.
És akkor eltört.
Környezetvédelmi induló
Az átkos környezetszennyezés
Megrontja a természetet,
Elpusztulnak a fák, a virágok,
S az emberek megbetegszenek.
Ezért nem szabad szemetelni,
És eldobni a csikket az utcán,
De a gyárak és az üzemek
A sok füstöt továbbra is ontják.
Ha majd mindnyájan összefogunk,
S küzdünk a környezetszennyezés ellen,
Senki sem fog majd szemetelni,
S környezetünk tisztább, szebb lesz!
Zsoltárféle
Isten bácsi, pásztor bácsi,
te kelsz az én védelmemre,
kapok tőled Milka csokit,
olajat csorgatsz fejemre.
Ha soká játszok a téren,
megvédesz a nagyfiúktól,
én nyugodtan hazamegyek,
te meg őket jól megvered.
Velem vagy a sötétben is,
megsimogatod a fejem,
nem halok meg, mint a nagyi,
hanem elalszom csendesen.
Juh alanyi éneke
Az Úr az én pásztorom, szün.
Nagy nyájába tartozom, szün.
Dús mezőkre elvezet,
Birka lenni élvezet, bee.
Botja őrzi utamat, szün.
Erős vagyok és szabad, szün.
Nem félek a hentestől,
Nem bánt az, csak megnyüstöl, bee.
Farkasoktól se félek, szün.
Karámjában elélek, szün.
S szentségére bégetek
Hálaadó éneket, bee.
Krisna ünnepe
Krisna ünnepe közeleg
Mossátok meg a kezetek
Bújjatok tiszta száriba
Kezdjetek hari-háriba
Ugrándozzék a szt. Tehén
A Hari-Krisna ünnepén
A Hari-Krisna ünnepén
Előjön erdők rejtekén
Elmélkedő vén bölcs gurunk
És vele együtt vidulunk
Öreg és ifjú énekel
A Krisna-ünnep jött ma el
A Krisna-ünnep jött ma el
Az úr Krisnát dicsérni kell
Szóljon a csörgő, dob, szitár
Krisna a legnagyobb király
Halld a bráhminok énekét
Köszöntik Krisna ünnepét
Köszöntik Krisna ünnepét
Sütik az ünnepi lepényt
Góranga srílanka siva
Kezdődik Dzsáina hava
A szt. Tehén aludni tér
A Krisna-ünnep véget ér
Ön megdöglik, szép hölgy…
Ön megdöglik, szép hölgy, és elrothad a földben,
illatozó sima húsa, kisasszony, kurva büdös lesz,
és gyönyörűséges testét kukacok szopogatják,
ronda kövér pondrók kapják például a vállát,
azt a puhát, ugye szörnyű.
Hajladozó derekában rak majd fészket a cickány,
homloka ívét bajszos cincér futja belülről,
izgő orrahegyével nyálkásszőrű vakondok
görgeti csontját, s lomposfarkú fürge görény fúr
combja közé, ugye szörnyű.
Kovácsik bemutatkozása a nőnek
És akkor bemutatkozom és azt mondom a nőnek:
én a Kovácsik Attila vagyok - mert nem tagadom le,
és csakugyan, minek is? meg mégis az udvariasság
úgy kívánja, hogy én mondjam meg előbb a nevem, nem?
Rekurzív ördögportré
Feje helyett segge van.
Segge helyett orra van.
Orra helyett farka van.
Farka helyett ördög van.
* Havasi Attila (1972) a 2000-2001-es Palimpszeszt Műfordítóverseny díjazottja
Trubadúrnóta Joam Garcia de Guilhade középkori költő témájában
Csúf hölgy, kegyed gyakorta kérlel engem,
magasztaljam szerelmes énekemben,
most hát kegyed dicséretére zengem
magasztos ódám, ékes bájdalom;
s tudom, kegyed nem fog csalódni bennem:
ó rusnya hölgy, ránézni fájdalom!
Csúf hölgy, kegyed engem kérlel gyakorta,
foglaljam nevét szerelmes dalomba,
s hát éppen kegyed számára ne volna
magasztos ódám, ékes bájdalom?
Nem élném túl, ha bennem ön csalódna:
ó rusnya hölgy, ránézni fájdalom!
Csúf hölgy, ok nélkül senkit nem dicsérek,
méltóképp zeng hát e szerelmes ének,
melyet kegyedről dallok és zenélek,
magasztos ódám, ékes bájdalom;
s tudom, kegyedhez illik e dicséret:
ó rusnya hölgy, ránézni fájdalom!
Séta a múzeumban
Körbebámulják, megcsodálják
a világ legősibb múmiáját.
Az meg csak mint a kő hever,
mint akit semmi sem érdekel.
Gondolja magába, köpök rátok,
fasznak tátjátok itten a szátok.
Ha nem lennék ilyen hullafáradt,
bizisten tökönrúgnék párat.
Dal a Rézfaszú Bagolyról
Mint iskolás, ha bepisilt,
az erdő oly komoly.
Az arcán ott a félelem:
tudja: ezen az éjjelen
vért szomjúhozva megjelen
a Rézfaszú Bagoly.
A szeme éles, s karma is:
kire lecsap, fogoly.
Mert gúzsbakötve elviszi,
egy nagy hordóba beteszi,
s vasárnap délre megeszi
a Rézfaszú Bagoly.
Mielőtt vére kibuzog,
s a nagy hordóba foly,
dolgozni kényszerűl a rab:
eloldja őt, tüzet rakat,
s faragtat véle nyársakat
a Rézfaszú Bagoly.
S minden vasárnap égre száll
a vészes füstgomoly:
mutatja, hogy a máglya fűl,
s ebédje míg pirosra sül,
a vért szörtyölve körben ül
a Rézfaszú Bagoly.
Nem én törtem el
Az úgy volt,
hogy véletlenül meglöktem,
erre ő nekemjött és meg akart verni.
És akkor én így le akartam fogni,
és akkor ő gyomorszájon vágott,
és akkor én így ellöktem, hogy hagyja már abba,
és akkor véletlenül leesett.
És akkor rálépett a saját szemüvegére.
És akkor eltört.
Környezetvédelmi induló
Az átkos környezetszennyezés
Megrontja a természetet,
Elpusztulnak a fák, a virágok,
S az emberek megbetegszenek.
Ezért nem szabad szemetelni,
És eldobni a csikket az utcán,
De a gyárak és az üzemek
A sok füstöt továbbra is ontják.
Ha majd mindnyájan összefogunk,
S küzdünk a környezetszennyezés ellen,
Senki sem fog majd szemetelni,
S környezetünk tisztább, szebb lesz!
Zsoltárféle
Isten bácsi, pásztor bácsi,
te kelsz az én védelmemre,
kapok tőled Milka csokit,
olajat csorgatsz fejemre.
Ha soká játszok a téren,
megvédesz a nagyfiúktól,
én nyugodtan hazamegyek,
te meg őket jól megvered.
Velem vagy a sötétben is,
megsimogatod a fejem,
nem halok meg, mint a nagyi,
hanem elalszom csendesen.
Juh alanyi éneke
Az Úr az én pásztorom, szün.
Nagy nyájába tartozom, szün.
Dús mezőkre elvezet,
Birka lenni élvezet, bee.
Botja őrzi utamat, szün.
Erős vagyok és szabad, szün.
Nem félek a hentestől,
Nem bánt az, csak megnyüstöl, bee.
Farkasoktól se félek, szün.
Karámjában elélek, szün.
S szentségére bégetek
Hálaadó éneket, bee.
Krisna ünnepe
Krisna ünnepe közeleg
Mossátok meg a kezetek
Bújjatok tiszta száriba
Kezdjetek hari-háriba
Ugrándozzék a szt. Tehén
A Hari-Krisna ünnepén
A Hari-Krisna ünnepén
Előjön erdők rejtekén
Elmélkedő vén bölcs gurunk
És vele együtt vidulunk
Öreg és ifjú énekel
A Krisna-ünnep jött ma el
A Krisna-ünnep jött ma el
Az úr Krisnát dicsérni kell
Szóljon a csörgő, dob, szitár
Krisna a legnagyobb király
Halld a bráhminok énekét
Köszöntik Krisna ünnepét
Köszöntik Krisna ünnepét
Sütik az ünnepi lepényt
Góranga srílanka siva
Kezdődik Dzsáina hava
A szt. Tehén aludni tér
A Krisna-ünnep véget ér
Ön megdöglik, szép hölgy…
Ön megdöglik, szép hölgy, és elrothad a földben,
illatozó sima húsa, kisasszony, kurva büdös lesz,
és gyönyörűséges testét kukacok szopogatják,
ronda kövér pondrók kapják például a vállát,
azt a puhát, ugye szörnyű.
Hajladozó derekában rak majd fészket a cickány,
homloka ívét bajszos cincér futja belülről,
izgő orrahegyével nyálkásszőrű vakondok
görgeti csontját, s lomposfarkú fürge görény fúr
combja közé, ugye szörnyű.
Kovácsik bemutatkozása a nőnek
És akkor bemutatkozom és azt mondom a nőnek:
én a Kovácsik Attila vagyok - mert nem tagadom le,
és csakugyan, minek is? meg mégis az udvariasság
úgy kívánja, hogy én mondjam meg előbb a nevem, nem?
Rekurzív ördögportré
Feje helyett segge van.
Segge helyett orra van.
Orra helyett farka van.
Farka helyett ördög van.
* Havasi Attila (1972) a 2000-2001-es Palimpszeszt Műfordítóverseny díjazottja
