Folyóiratok
Versek
Utolsó emlék
Nincsen időm - pénzem sincsen:
eladtam már minden kincsem:
néhány versem, boldog órám -
bú sincs, ami köszöntsön rám.
Itt állok pár kacat között,
a tűnt idő visszaröhög:
minden rím és régi csengés,
minden hangzás, égi zengés
az elmúltnak visszhangja lesz -
visszhangot meg bolond se vesz.
Egy dolog, mi velem maradt
- az sem jóból: hozzám ragadt -
régi tollamat a fáradt
kéz fogja, de ugyan minek?…
hisz a tinta beleszáradt
és a szívem hideg… hideg
Ébredés
Halkan a fák közt surran a szellő,
Zöld szinü hangon suttog az erdő.
Libben a harmat, oszlik a pára,
Szökken a mókus halkan a fára.
Játszik a napfény reggeli színben -
Átdöf a lombon, mosdik a vízben.
Röppen a bíbic, ébred a gerle,
Fürdeti tollát vérszinü fénybe.
Zendül a dallam - hangja az Élet,
Lassan a napfény lesz a te fényed.
Úszik az erdő - úszik a fénybe',
Zenged a nótát, harsogod véle.
Szökken a mókus, surran a róka,
Lelkedből ömlik, árad e nóta.
Röppen a bíbic, száll fel az égbe,
Úszik az erdő - úszik a fénybe'!
A tudományos asszony
Kormos az éj,
csend üli már a tájat,
elfödi a sötét dunna
teljesleg a tanyákat.
- No, mi a hír!
Hallotta kend, hogy mi jár?
Kórság ül a Mari nénin,
ágyat nyom a vén zinár.
Alszik minden,
(madárka sem burranik)
a gazda, a jámbor állat…
Mi nem költi föl Lacit?
- Pedig, mondom,
annak nincsen is baja…
Attól a sok kotyvaléktól,
vén, de mégis szög haja.
Bőg a tehén:
felgérdüle valamin,
"Ej, mi lehet? Majd megnézem…"
- nyugtalanság ül Lacin…
- De nem mondja,
hogy a dolog mint esett…
Elféldegél s csak annyit szól:
tett a háznál s elesett…
Nyég az állat.
"Nohát ennek mi gondja?!"
Nézi Laci - tehén tőgyit
egy rusnya varangy szopja.
- De hogy lehet,
hogy csak az éj leszáll,
Mari néni tenni-venni
ki a házból akkor jár?
Nosza, rajta!
Sarokban a vasvilla,
Laci fogja s reá sújt a
hatalmas nagy varangyra.
- No, mi a hír!
Hallotta kend, hogy mi jár?
Meghalt a vén Mari néni,
most már csak a sírba száll… -
Ej, de fürge
a varangy, az ebadta,
a vasvilla csak oldalba
érte s nyomát ott hagyta…
- Ej, mi furcsa,
ki tudja már hányadán
áll a dolog, s mit keresett
az a seb az oldalán…
* Horváth Ádám (1984, Baja) a 2000-2001-es Palimpszeszt Műfordítóverseny díjazottja
Nincsen időm - pénzem sincsen:
eladtam már minden kincsem:
néhány versem, boldog órám -
bú sincs, ami köszöntsön rám.
Itt állok pár kacat között,
a tűnt idő visszaröhög:
minden rím és régi csengés,
minden hangzás, égi zengés
az elmúltnak visszhangja lesz -
visszhangot meg bolond se vesz.
Egy dolog, mi velem maradt
- az sem jóból: hozzám ragadt -
régi tollamat a fáradt
kéz fogja, de ugyan minek?…
hisz a tinta beleszáradt
és a szívem hideg… hideg
Ébredés
Halkan a fák közt surran a szellő,
Zöld szinü hangon suttog az erdő.
Libben a harmat, oszlik a pára,
Szökken a mókus halkan a fára.
Játszik a napfény reggeli színben -
Átdöf a lombon, mosdik a vízben.
Röppen a bíbic, ébred a gerle,
Fürdeti tollát vérszinü fénybe.
Zendül a dallam - hangja az Élet,
Lassan a napfény lesz a te fényed.
Úszik az erdő - úszik a fénybe',
Zenged a nótát, harsogod véle.
Szökken a mókus, surran a róka,
Lelkedből ömlik, árad e nóta.
Röppen a bíbic, száll fel az égbe,
Úszik az erdő - úszik a fénybe'!
A tudományos asszony
Kormos az éj,
csend üli már a tájat,
elfödi a sötét dunna
teljesleg a tanyákat.
- No, mi a hír!
Hallotta kend, hogy mi jár?
Kórság ül a Mari nénin,
ágyat nyom a vén zinár.
Alszik minden,
(madárka sem burranik)
a gazda, a jámbor állat…
Mi nem költi föl Lacit?
- Pedig, mondom,
annak nincsen is baja…
Attól a sok kotyvaléktól,
vén, de mégis szög haja.
Bőg a tehén:
felgérdüle valamin,
"Ej, mi lehet? Majd megnézem…"
- nyugtalanság ül Lacin…
- De nem mondja,
hogy a dolog mint esett…
Elféldegél s csak annyit szól:
tett a háznál s elesett…
Nyég az állat.
"Nohát ennek mi gondja?!"
Nézi Laci - tehén tőgyit
egy rusnya varangy szopja.
- De hogy lehet,
hogy csak az éj leszáll,
Mari néni tenni-venni
ki a házból akkor jár?
Nosza, rajta!
Sarokban a vasvilla,
Laci fogja s reá sújt a
hatalmas nagy varangyra.
- No, mi a hír!
Hallotta kend, hogy mi jár?
Meghalt a vén Mari néni,
most már csak a sírba száll… -
Ej, de fürge
a varangy, az ebadta,
a vasvilla csak oldalba
érte s nyomát ott hagyta…
- Ej, mi furcsa,
ki tudja már hányadán
áll a dolog, s mit keresett
az a seb az oldalán…
* Horváth Ádám (1984, Baja) a 2000-2001-es Palimpszeszt Műfordítóverseny díjazottja
