Folyóiratok
Versek
Nagyapa meghal
A halál oka "keringési zavar", mintha
a lélek műhold lenne egy
geocentrikus világkép apoteózisaként.
Kiegészítés: a Nap lenne az archetipikus
istenség, a napelemekre vetülő fény etc.
Nagyapának vigasztalást jelentenek a metaforák.
Amikor él. Amikor nem él, akkor azért annyira nem.
Nyilván a test a halál, az anyag: mondjuk
a kő az test és teljesen halott. A kis
lélek-műhold odahagyja orbitális pályáját
és elhamvad a sztratoszférában.
(A keringési zavar oka: konstrukciós hiba.)
Nagyapám lelke vissza a halálba, vissza
az anyagba, picike kis molekulák lettek belőle,
azzá lett, ami lemérhető.
Nagyapának eddig nem is volt teste,
akkor sem, amikor már maga alá tette,
ami nem odavaló. Ha Nagyi számára
volt teste, mert volt, akkor ő látta benne
a halált, amelyik mindenkiben ugyanaz.
Nota bene: a saját halál mint az
elégő műhold lobbanása.
Kat-kat-kat…furcsa zaj kis műholdamban.
Konstr. hiba. Beépítet mechanizmusok
kezdik meg a probléma kiküszöbölését;
lokalizáció, értelmezés, a probléma uralva;
és beírom a hajónaplóba "gravitáció" -
tisztára mint Newton. Ez Einstein szerint
annyi, mint gyorsulni: a relativitáselméletben
a fény a konstrukciós hiba, ami, végül is,
komplexebb magyarázat.
Ne menj Wittenbergába
- az egy város -
Ideje a rendszert megdönteni,
a városban elterjedt a nézet.
A rózsakeresztesekhez fordultunk segítségért,
de nem tudtuk, igazán merre élnek.
"Mon Dieu, mon Dieu!" - fejvesztve futkostunk
föl-le, de fene vitte az egészet.
Lehet, hogy az alagutakon cikáztak,
de nekünk nem sokat értek.
A rózsakeresztesek házai
a városokban össze-vissza állnak,
rendszertelen módon az alagútjaikon
rózsakeresztesek cikáznak.
Othello, a rózsakeresztesek egyik vezére
alagútjain több várost is bejárhat,
vagy éppen mint Voltaire Ferney-ben
a határon húzza fel a házat -
alagutakon Párizs, London, Róma
egész tömegeket evakuálhat,
a teljes krach előtt mindig találni
egy-egy össze-vissza házat.
A rózsakeresztesek házai
a városokban össze-vissza állnak,
rendszertelen módon az alagútjaikon
rózsakeresztesek cikáznak.
A rózsakeresztesek, a rózsakeresztesek
végül valamit mindig kitalálnak,
a Szajnába pisálnak, a Temzébe kakálnak,
de valamit a végén mégis kitalálnak.
Az alagutak a vá, az alagutak a vá,
egy város alatt berobbantva állnak,
s a fo, a fo, egy folyó vizében
meg sem érzik, ha belepisálnak.
A rózsakeresztesek házai
egy városban össze-vissza állnak,
rendszertelen módon az alagutakat
berobbantja a Szolgálat.
A halál oka "keringési zavar", mintha
a lélek műhold lenne egy
geocentrikus világkép apoteózisaként.
Kiegészítés: a Nap lenne az archetipikus
istenség, a napelemekre vetülő fény etc.
Nagyapának vigasztalást jelentenek a metaforák.
Amikor él. Amikor nem él, akkor azért annyira nem.
Nyilván a test a halál, az anyag: mondjuk
a kő az test és teljesen halott. A kis
lélek-műhold odahagyja orbitális pályáját
és elhamvad a sztratoszférában.
(A keringési zavar oka: konstrukciós hiba.)
Nagyapám lelke vissza a halálba, vissza
az anyagba, picike kis molekulák lettek belőle,
azzá lett, ami lemérhető.
Nagyapának eddig nem is volt teste,
akkor sem, amikor már maga alá tette,
ami nem odavaló. Ha Nagyi számára
volt teste, mert volt, akkor ő látta benne
a halált, amelyik mindenkiben ugyanaz.
Nota bene: a saját halál mint az
elégő műhold lobbanása.
Kat-kat-kat…furcsa zaj kis műholdamban.
Konstr. hiba. Beépítet mechanizmusok
kezdik meg a probléma kiküszöbölését;
lokalizáció, értelmezés, a probléma uralva;
és beírom a hajónaplóba "gravitáció" -
tisztára mint Newton. Ez Einstein szerint
annyi, mint gyorsulni: a relativitáselméletben
a fény a konstrukciós hiba, ami, végül is,
komplexebb magyarázat.
Ne menj Wittenbergába
- az egy város -
Ideje a rendszert megdönteni,
a városban elterjedt a nézet.
A rózsakeresztesekhez fordultunk segítségért,
de nem tudtuk, igazán merre élnek.
"Mon Dieu, mon Dieu!" - fejvesztve futkostunk
föl-le, de fene vitte az egészet.
Lehet, hogy az alagutakon cikáztak,
de nekünk nem sokat értek.
A rózsakeresztesek házai
a városokban össze-vissza állnak,
rendszertelen módon az alagútjaikon
rózsakeresztesek cikáznak.
Othello, a rózsakeresztesek egyik vezére
alagútjain több várost is bejárhat,
vagy éppen mint Voltaire Ferney-ben
a határon húzza fel a házat -
alagutakon Párizs, London, Róma
egész tömegeket evakuálhat,
a teljes krach előtt mindig találni
egy-egy össze-vissza házat.
A rózsakeresztesek házai
a városokban össze-vissza állnak,
rendszertelen módon az alagútjaikon
rózsakeresztesek cikáznak.
A rózsakeresztesek, a rózsakeresztesek
végül valamit mindig kitalálnak,
a Szajnába pisálnak, a Temzébe kakálnak,
de valamit a végén mégis kitalálnak.
Az alagutak a vá, az alagutak a vá,
egy város alatt berobbantva állnak,
s a fo, a fo, egy folyó vizében
meg sem érzik, ha belepisálnak.
A rózsakeresztesek házai
egy városban össze-vissza állnak,
rendszertelen módon az alagutakat
berobbantja a Szolgálat.
