Folyóiratok

Production Officer a világ ura. Computerman Production Officer szolgálatában segély. Fapuska is jó fej. Dr. Kovács István nyugdíjban.
De Computerman most nem szerepel, mer nem ér rá, mer sokat dolgozik.
Megy dr. Kovács István a nyugdíjba, busa a feje, laza a szájkapcsa, fújja a szél a mellyét - hej, te mellyecske, hogy szeretett valaki tégedet, csak hát aztán satöbbi -, csak a szeme mered keresztbe, a visszája meg hosszába, ahogy a csillag megy a nem érdekel, úgy szedi le a végét. Szóval má öregnek is öreg, betegnek is beteg, lazának is laza, inni inna, enni enne - körülményes, vagyis inkább tekintetes ember így hát akkor. Mióta van, azóta dr. Kovács kissé konverzatív lesz. Mondja is valaki, aki most nem tartozik se ide, se rá, se bú, se pá, meg a többi helyen sincs, na, tehát mondja, hogyha dr. Kovács így folytassa, egyszer majd kívől-belől megfordújja magát, de amikor ez dr. Kovács fülébe eljut, mert biztosíthat valaki mindenkit, hogy minden valamikor eljut, ha víz fúj, ha madár száll a kakukkmadárka kakaka fészkére, akkor dr. Kovács István csak legyint errája, mondván: "Ne aggódjon csak senki értem/érettem, holmi valakik pedig ne vegyék a bátorságot, hogy. Ami pedig a kívől-belől megfordíjjatást illeti, arról nincs sok. Csak az illetés és terméke, az illetet - ahogy a szabály is szerinte, de aminthogy a szabály általános eseteket konkrétakra kreál, az objektivizmust meg szubjektívvá, ezért nem is annyira vagy tényleg vagy igazán vagy mélyen vagy tiszta szívből vagy pusztai elctaroziásból, alighanem mégiscsak az utóbbiból, meg az azt harmadikként előző módból kifolytan egyeztem hát meg a konverzativizmussal. Egyéb irányba vagy -okba szólván pediglettét mindegyazon megegyztem, nem megegyeztem, a történt, meg se történt, úgy lezárom a punktumt. Erről több szó ne essék a ház elejére, mert különben megáll a jót nem állat a levegőbe, mint a kés a hegyén, valamint, és így tovább, satöbbi, mittudomén, endszóon, meg a többi, aztán az azutáni, meg a nem tudom, tudom is én, tudnillik, tudatáru, tarka minőség. Mert a kicsit meg nem veszi, az majd megtudja, hogy hol." - Mire dr. Kovács az ittent szokja érni első felé, olyanikra hangja már lépten, s gyomán dörmögőbe vagy dömötörbe csap át, sőt elvéglesedik ultim a kvalita funduson.
Ezt szokja mondogatásaiba venni ilyenkor dr. Kovács. A kihegyezett szemű olvasíró - így, így, paripám, csak izé, na, hogy is van… repüjjé velem komám, ó-o-o-o + szün., újravéve ezt a részt: Mondogatás, stb. majd: A kihegyezett szemű olvasíró - így, így, pontosabban: gyí, gyí, paripám, csak repüljé velem tovább, Olvasíró, meggyökjük mink ma még a kupát! - szeme lyukacskáin át az észre veheti, hogy alighanem és sőt: kifejezetten, avagy kimondottan elfurcsult az utóbbi idényben dr. Kovács beszélőkéjének már eddig is molyrágta, golyó- vagy bot- vagy lyukaütötte beszélőkés szabályrendszere, mely már akkor is mindég általános védelmi hibával állt le, amikor helyrehozhatatlan lemezhibával, vagy amikor nem engedélyezett műveletet hajtott végre (az ebadta). Mer mindég csak a hiba. Na!! Úgyhogy!! Mostantól több hiba nem lesz, ezt az én garantálja, nem a viszontbiztosító! Tudnia kellik azonban, hogy nem volt ennek nem előzménye az előzmény, mely harmadik előzmény - ez itt a negyedik - jelentése az lett, hogy az egész harmadik emelet polcostul, tokostul, ajtóstul, vonóstul, meg még egyebekkel is: délszláv vendégmunkásokkal, valamint egy nagyon érdekes kis felhívásra való válaszolással edzs'edüßé.
Akkor kérték ki, abban a kérésben, hogy legyen valaki, aki olyan, hogy amikor majd lesz, és jön olyan valaki, akkor lássa, majd értelmezze, hogy mi az, ami előtte van, és ha majd akkor van, hogy után van, akkor olyan valaki azt a dolgot, ami úgy van, hogy oda van írva, elolvassa, majd értelmezze, vagy lehet az olyan, hogy közben van, és azt a dolgot, ami oda van írva, megcsinálja. Na: ez a csinálat szakadt le a mondott kiegészítési úton-módon. Ami jelenti: úton is, módon is, amúgyis. Summázva a olvasírókollektivitást tehát vagyis: azon emelet szakalytaja óta beszélete második része mindig úgy elhulyul. Elhülyül lenne egyébként, de dr. Kovácsra nem mondjuk. Benne van a Bibliába is. Ja. (szű-net) Bevonulás könyve. És distingválásra meg bazseválásra se lehet meghajlasztani, mert olyan ő ám, mint egy ázott meggyfa: némelyik leveléről több szekreternyi csepp hullik az alba, mer a kível van, amelyik meg épp ellenkezőleg, az van belől. Vagy úgy is lehetne mondani, csak nem, de most mégis, csakis kivételesen, hogy: némelyik leveléről több szekreternyi csepp hullik az alba, mer a kível van, amelyik meg épp ellenkezőleg, arról meg kiskanálnyi ráragadt port se lehetne levarázsítani, nemhogy vízt, azaz vizet, melyet már dédapáink, mit dédapáink?!, a fáról még félig vagy félig-meddig vagy meddig lecsüngőző ősapáink is nagy kincsben dédelgettek, mondván, ha sör nincs, akkor. A valakinek a szavának az aktuális nem is annyira elfele, mint inkább kifele szorongattatása íme véget ér:
Mert hát a mostani időben dr. Kovács István nem hajlandó úgy beszélni, mint a világosban iparkodó orvos. "Legyek inkább púpatlan teve vagy orrszarrvú szarvas - bár ez utóbbi talán mégse -, de én többet nem vagyok hajlandó semmit megkülönböztetni a valamitól, se a semmit a semmitől, se a valamit…" - és így, mondásra kerülhetne, ha sor, szokás szerint már megint össze-vissza térült-fordult, ugrott-nyugrott, lépett-hétet, meg aztán ahogy ő szokta, úgy kell folytatni ezt - mely pontnál meg is van az állat: Le a rohadt, naiv kurvákkal! a geci naiv nagymamákkal! ők aztán - és jól tudható, hogy ez az ők néha pontosan őket jelenti, igaz, néha nem - minden kvescsön vagy rasszkáz vagy - de hát ez borzasztó, má megint ide baszták a lyukasztót, hogy dr. Kovács anyád-apád. Érejtsük hát végét ennek is, de csak amúgy kutyaharaptába:
1. Az első rész arról szól egyébként, ha nem tűnt volna fel, csak azért mondom, mer egy kicsit mintha bambán nézné rám, fiam, szóval arról szól egyébként és teoretice, hogy dr. Kovácsnak a beszédje, mióta leszakadt nála és benne a harmadik emelet, azóta se éjjel, se kutyája, csak a nagy bodri fekete farka vagy orra, hagyomány kérdése, kérem. Mindez e feles pontnál vagy vonalnál, vagy ki tudja, mi a fasznál, elkezdődik szaporulásba átmenni, hogy ugyan rel(ev)atíve változatos, ámbár, vagyis inkább: bár ám nem annyira kodifikent. És közben még ehhez jön a feketeleves, hogy nem is igaz, hogy Török Bálint megitta kávét, hanem valaki más itta meg - aki egyébként szigorúan, vagy hát lehet, hogy nem is olyan szigorúan, nem az, aki olyan valaki -, ámbátorárpád hogy ez most hogy jön ide, azt se tudja senki, meg más se, de ezt hagyjuk, egyszer és mindörökre és mindörökké ammen, mert a lényeg az nem más, mint hogy ott volt az a terv - vagy mi - is szintén a harmadik emeleten, sőt, ha úgy van tekintetté téve az álladék, mely szó borzastóan undorító, hogy hasonlít a hányadékra!, és ezzel a képzővel most valakinek - de nem olyan valakinek - hirtelen jében csak továbbiasított gusztustalanok jutnak az eszébe (még szerencse, hogy ahogy bejutnak, úgy ki vagy fel, néha le is), mint vakarék, kaparék, nyomorék, na jó, észből kijőve épp idejött: van még a buborék is, ami nem olyan, de nem úgy nem olyan, ahogy azok a valakik nem olyanok. Na! Álladék! Mindegy. Most ne foglalatoskodjék senki vagy valaki azzal a problémával, hogy a leszakadt emeletet megilleti-e e szakadt voltában a szintező jelzője. Innen nézve csalás nélkül könnyedén vagy maximum csak egy kis ferdítéssel, akkor az a terv, mely állítólag, bár ezt se senki, se valaki nem tudja, oly kicsi, hogy inkább nevezhetnődne tervecskének. Kiben áll, milyen volt, hogy volt, van, de nem lesz, azt a senki és a valaki egyaránt sem tudja.
2. A második rész csak a végén jött. A csavartattanó. Hogy aki mondja, az azt mondja, hogy lehet folytatni, más is tudná, de főleg a dr. Kovács István-i tudás. Hogyaszongya: ahogy ő szokja. Szokta. Hát szokja ő? Olvasíró folytathatja-e úgy, ahogy dr. Kovács, a poézis maga? (Mert poézis ő, mondja itt valaki erőssen.) Hát ki vágyódik a naiv kurvák közé? Ki teszi fel eme költői kérdést, melyre válaszlani mégiscsak illene, vagyis akkor tehát azért annyira szigorúan véve nem költői kérdést - bár persze költői az, csak nem úgy költői, ahogyan költőik szoktak vagy szoktak volt lenni -?
Szű-neet.
Aki ezt most mondja - mondja ezt most valaki? egyáltalába véve az ilyeneket szokták mondani, vagy csak úgy vannak a kiejtés emlénye nelkül? -, az a mundoá most kitekint széles e betűrengeteg takarásából - már amennyiben, ha mundoá, akkor betűrengeteg, de vajh nem mindegyoá-e?! -, és az olvasírókollektivitásra mereszti vaksi tekintetét - és most legyen eltekintve attól, hogy milyen viszonyok mozognak össze-, s szétfelé az ez, a mundoá és az olvasírókollektivitás tekintetében -, és rémülten mundoákom:


Egy bizonyos, más néven jelen mundoákolásáom rettentő problémái


Ó, te, szövegen kívüli szörnyű ősi világ,
jól ismerlek, mint a disznók közt az elveszett pulykát,
rád sandítva írjaom monoton búgó dalom,
bár nem voltál te kint sohasem, tudom:
ezt kapd ki, baszod anyád:

Nem volt elég bemesélhetni oly sokszor,
élet előbbre való, mint irodalom;
úgy látszik, hiába lebbent fel a fátyol,
hogy hazugság, mit a valóság mond;
hányszor jártad meg pedig,
hogy elhitted a kéznéllévő meséit:
semmit se ért, te köcsög!

Így hát míg szíjod a gázt, bazmeg,
addig elrebegem szépen,
milyen hülye is voltál az elébb épen.
Mondván itt neked nagy bőszen:
"És még folytassa, kedves kollektivitás,
a szöveget úgy, amint dr. Kovács
az utóbbi időben szokta csinálnyi,
amiolta a harmadik kívől-belől rejászakadt."

De hajh, inkább rejád szakadott volna
ezen etázs, még ha az pa-rúszki a negyedik is,
mert észre nem vennéd, dárling,
hogy már hogyan folytathatnád úgy, mint
a fikció szokása lenne. Hülye!
Arról már nem is beszélve végképp,
miszerint arra lettél biztatva, édes,
hogy abból hozzál létre a valóságban,
ami nem is vonatkozik rá egyáltalában!


Ezzel az 1. és a 2. pont is véget ért, és nincs több, van azonban még írás vagy szó vagy beszéd vagy dr. Kovács. Hiába no, nem az az unatkozó, szomorkázó, bezáruló nyugdíjas korú ő. Hanem inkább másfajta jellegű. Ő.
Dr. Kovács fickósan, s - mint láttuk - egyben fikciósan lépdelődik az uccoán - jellegzetes hyperkorrekció, édes egy komád ám, tudod ki?, so: hypa, hypa -, amikor szembejön Production Officer, a világ ura és Fapuska, a szintén jó fej. Lóbálják az ormányukat, melyet az elmúltakban unalmukban növesztettek, ápolgattak, fejlesztgettek. Dr. Kovács István örömében és gondolatban nagyot ugrik - Ugrifülés -: együtt a három jóbarát. Rögti mundoá:
- Háj! Havarja? Mi a pája, gyerekek? Hogy itykó a fitykó? Vagy másképpen szólva…
- Kuss legyen, Pista - vág közbe Production Officer, a világ ura. - Pofádot befogjad, vagy én fogom be, de akkor a fal adja egyikét-másikát! (Más néven: fogást keres.) - Dr. Kovács erre csak hápog, mint a nikkelágyú szüretkor a forró lávát, de e stílingt hallva Fapuskának is torkának akad a savas felbüfögés. Hosszas szünet követekez erre egymási mérlegeléssel. (Dr. Kovács legalább két kilóval több, mint a kellete.) Akkor Production Officer elúnja a nagy hallgatgatást:
- Na, mi van, dr. Kovács, mé nem mondasz semmit? Csak hápogol itt nekem, mint a piaci kacsa vagy nyúl! - Fapuska szól itten közbe értetlen:
- Nyúúl?! Hogyhogy nyúl?!
- Cc - ciccent Production Officer -, most nem tudom, mit kell minden szavamba belekötni! Akkor nem nyúl, na, hanem kacsa. - De Fapuska - kinek nevét Fapúska módon is lehet ejtni - nem hagyja annyiban, mert velszi tartomány:
- Akkor se kacsa, hanem liba! - szól öntudatt.
- Elég legyen a költözködésből, Fapuska! - ordintja el magát Production Officer. - Hát ebbe a novellába má tisztességesen összevissza beszélni se lehet, azt a rézfánfütyülő köcsögházi faparasztját, basszameg! - mérgelőd. - De Fapuska csak nem ért a savas borsból, mert mégis hozzája szól az thémának meginte:
- Ne haragudj, Production Officer, the Lord of the World, de nem tehetek róla, tyúkok ülnek rajta, hesshesshesshesshess! - Production Officer ezt hallva ingerültségében térdre esik, onnan szórja szerte-széjjel, szanaszét a levegőbe, valamint még azon is túlra, ahol mindkét oldalán kenik meg a kannás-vajas kenyeret - igaz, hogy kenőzsírral, pedig hát ténylegesen elfogadható, hogy má egy vajas kenyeret minek tovább kenegetni, mikor a vaj egyszer már rája lett kenve, dehát mégiscsak -, sirámát:
- Ó, mit vétett ki, hogy ide jutik, ezt a parát meg bosszúságt! Na. Megparancsolom, hogy kezdjük újra a kacsától. - Fapuska, ki ugyan szintén jó fej, ám a világuralomra tör, szemeit forgatja kolduló juhász gyanánt:
- A kacsától. - És hangja rideg, mint a nikkelszamovár szünetkor. Száll. De Production Officer eltökélt, és szól:
- Igen, a kacsától. - Erre már Fapuska se tehet semmit, úgyhogy beleegyez álságosan bélkülékeny hangon:
- Jó, kezdjük a kacsától. - Production Officer, mintha épp nehéz és kínzó tehertől szabadult volna meg a vécén, könnyűen felsóhajt, s von kérdőre újból:
- Na, mi van, dr. Kovács, mé nem mondasz semmit? Csak hápogol itt nekem, mint a piaci kacsa vagy nyúl! - Dr. Kovács - ki eddig kikapcsolt, zümmögő alapjáratban volt - így válaszol:
- Dehát aszmontad, kussoljak. Most akkor kussoljak, vagy mi legyen, vagy jó szó-e ide a jelen, és még mondhatnám, tiszta könnyű éllel: satöbbi, meg izé, meg ilyenek. No, mindegy, fölhagyok ezzel egy kicsit, ha gondolod - ijed meg, látván Production Officer emelkedő véredényeit.
- Gondolom - vészt jósol Production Officer. Dr. Kovács csevengőre vált:
- No, és mi van, volt, lesz? - Fapuska, answer, please! Fapuska answers:
- Hát, elmentem Production Officerhez, mer én akartam lenni a világ ura. Asztán ott mondani kellett volna neki valamit, de nem jutott eszembe semmi, úgyhogy elindultunk egy rajzfilmbe.
- De az még egy másik novellába volt - szúrja közbe egyetértőleg/pontosítólag Production Officer. Dr. Kovács bólint. Kezd a feje megfájdulni a nagy koncentrálástól / -ban, -tól, -től, -ból, -ra, -re. De mégis kérdez:
- És mi volt a rajzfilmban?
- Á, nem volt semmi, csak zöld háttér, meg egy kék kutya - folytassa Fapuska. - A kutya állandóan és hangosan üvöltött, röhögött, vonyított meg minden, úgyhogy meguntuk, és eljöttünk.
- És - teszi hozzája sietőleg Production Officer - még azér megkérdeztük előtte tőle, hogy mikor jönnek vissza a többiek, de nem tudott semmit.
- Aha - ráncolja homlokát a heéjktűl dr. Kovács. Production Officer hirtelen fejbecsapja magát a kezével:
- Á, van az a rejklám, mi, amit kitaláltál, arról lenne most szó, mi? - kérdezi, kék kutya mód ordíjva.
- Ja - legyint dr. Kovács -, de azt inkább majd egy másik novellába, mer most nagyon fáj a fejem, gyerekek. - Production Officer és Fapuska elszomorodnak, és kórusban mondják:
- Dekááár.
- Mindegy - mondja dr. Kovács -, ráér, nem? - És búcsút int. Elnyűtt alakja megkisebbedik a távolodás horizontján, ahogy személyét a feledés fátyla burkolja be fokozatosan, miközben ő a haladás irányába megy.
A szomszédos utca toronyórája délután négyet üt. Production Officer, a világ ura és Fapuska, aki szintén jó fej még mindig dr. Kovács után néz, pedig az már eltűnt az utcasarkon. Enyhe szélfuvallat csap az arcukba. Officer vállat von, és mennek tovább. A toronyóra semennyit se üt. Szünet. Dél van.