Folyóiratok
versek az internetről
Válogatás az Index Törzsasztalának Kultúra rovatában található azonos című topicból
Jehova szóda
A Répa mint olyan
(önmegszólító filozófiai költemény)
A légy fegyelmezett!
Mert elhagyatnak akkor mindenek
Főleg a Répák.
De sokminden más is persze
Most hadd ne soroljam,
De például az ilyen kis izék, amik a függönyön vannak,
most nem jut eszembe a nevük, na azok biztos elhagyatnak.
Ábránd
Ta karrot legyen az ég
gisze nvedjen ki?
Na varró gépeltérítés
csaka gyükeret illeti.
Propeller
Mint aki a répák közé esett,
S átalérzi répátlan önmagát,
De gúzsba rántja lelkét a répás rög-kabát,
Úgy érzem én magam közöttetek.
getom
Színes répákkal álmodom
írta: getom
Színes répákkal álmodom
most már minden éjjel;
már bekúsztak az álmaimba:
ronda, hosszú - színük sárga.
Legszívesebben az ember hányna,
s ha felébredek, ott a tálba,
magam előtt, karmolászva -,
s behúznak a főzelékbe.
Legyen nyugtom, legyen végre!
A monitorrol ők fürkésznek,
Határt szabva a józan észnek.
Többet őket sose látnám!
vagy ha igen, ledarálnám:
mindet.
marginal
A répa meghal a lovak lelegelik
talán ha tudnék karatézni!
de mer nem tudok
a levágott répák szomorúan fekszenek a kirakatokban
de láttam pár rizst és nem láttam babot
szerelőm más állapotban volt mint azt megszoktuk
anyámnak répafeje lett de ezt is megszoktuk
röhögni akartam és nem nevetni
hogy két szoknya van rajtam bugyi nélkül
tuti hogy a költő nem épít lófaszt se dejólelvan
na de attól még elmehet labdaszedőnek
vagy
vagy
a madarak lehalkultak
és a fák is kussolnak
ez már a jele valaminek
de nem jelent semmit
csak azt hogy ondkond meg etele vagyok
és itten senkise ért a répákhoz csak én
csak én látom aztat is
hogy a fejünk fölött nikkel répák repkednek!
getom
Répákkal álmodtam újra
Répákkal álmodtam újra:
ahogy ráhajoltam a monitorra,
és ellustultak ujjaim,
lassan abbahagyva, elmaradt
a pötyögés, elaludtam.
És akkor, ott volt egy répa.
Ronda, hosszú és göcsörtös,
karját torkomra fonva,
és belerúgott a gyomromba,
és megcibálta hajamat.
És álmodtam tovább is:
hátraugrottam, de jött a nyomomban,
persze előreugrottam nyomban, vállon
át padlóra dobtam,
aztán én is padlót fogtam,
és az ütközésre
felébredtem végre,
de jajj, az égre,
mit láttam, mire néztem:
répakölteményre!
És még körbeálltak, énrám
is bámultak, - répán -
(mint hülye répák)
a kollégák,
És visszabámultam, mélán;
és már nem is tudtam:
tulajdonképpen én álmodok,
vagy engem álmodnak a répák?!
Architectural Student
Össz. művednél, Varró Dani,
üdítőbb a kőbányai
2napos és testmeleg!
Írószerszámodat tedd le,
répát végy inkább kezedbe,
faragd abból versedet:
lesz, aki, mint a jó ebet
(Tandori? Nádasdy Ádám?)
megvakargat és megetet,
…nem folytatom, 100× bánnám…
Jönnél szembe velem, komám!
Cuppantanálak én pofán
s egy életre, annyi szent,
megjegyeznéd, ki Student.
Propeller
Személyes érzelmeimmel senkit nem untatok tovább, csak még hadd indokoljam érzelmeimet kicsinyég.
Ne higgye senki, hogy csak úgy ad hoc lettem répaellenes.
Gyerekkoromban súlyos trauma ért.
Emlékszem, nyáreste volt a kis tanyán,
Lassacskán nyugodni tért a nap,
A szénaboglyákon fekete kalap,
S a konyhában répát pucolt anyám.
Végzetes mozgás volt, jobbkézé s balé!
Mivelhogy éppen ott aludtam,
Az asztallap alatt, pont, ahol a lyuk van
- Szívemre csorgott a bűzös répalé!
Anyám itt nem hibás. Nem volt mit enni, hát
Hogy képződjön némi téli tartalék,
Reszelt, nem tudván, mint kínozza enfiát…
De bármekkora is a répa-marta lék,
Vérző, lyukas szívem az égre felkiált:
Sosem lesz belőlem répamartalék!
Prop.
babaarc
Barni játékai között altat, ó
Lehányja két kezét a nép,
le, (hinnye!) sok szemét aláz,
de öv alatt tisztul a kép -
répát gyalul a Barnabás.
Libára gondol s kis fejét
lepi el bogár. A garázs-
ban alszik ő s a dünnyögés -
répát gyalul a Barnabás.
A villamos is szék kicsit,
- s mig szöntyörög (ez nagy dobás)
álmában rázogat picit -
répát gyalul a Barnabás.
Gyalul a széken s a hasát
így bíztatja ő, nem vitás
máma már nem hasam tovább -
répát gyalul a Barnabás.
"Send it!" (a hasba), belecsip,
erős a feljajdulás,
de rögtön el is aluszik -
répát gyalul a Barnabás.
A partedlidet, mint deded
megkapod, hisz nem vitás
leeszed, magad leeszed -
répát gyalul a Barnabás.
Tüzoltó, eszel! Te katona
szintúgy, ez nem lehet vitás!
Látod, eszeget Barnuka. -
répát gyalul a Barnabás.
Propeller
A virágnál szebb a répa,
nem is rejtem szeparéba,
televényben gyökeredzett
karotinnal sikeredzett
lédús csokra szárba szökken,
és így, narancssárga-zölden
adom, nyújtom, prezentálom,
hogy szép legyen, mint egy álom
- pont olyan, mint aki kapja -
e szentséges Anyák Napja!
Prop.
zseboroszlán
Répa-nász az avaron
Répa vagyunk. Vagyunk Karotta.
Mennénk, a bútól megrakottan,
Mennénk, a Gyászba, messzire, el.
Új bűzei vannak e helynek,
Potyognak az új Petrezselymek,
Karfiol-erdők, s doszt a Retek.
De nincs maradás, nincs menekvés.
Valahol éleződik egy kés,
Púpos saláta fonnyadva húz.
És jaj, mi árva, marha Répa,
leszünk a Vágynak martaléka,
avarba aprózunk, úgy bizony.
Tökbefőtt
Én feldarabolódom néha, azt hiszem,
vagy inkább én vagyok, ki elteszem magam
a polcra, jól lezárva, s ott, a semmiben
zápulgatok, akár a tökbefőtt, ha van
értelme ennek, s bárha tényleg nem vitás,
hogy tárgyasul majd, mit ma még csak gondolok
(álmomban kompót voltam, tökbefőtt, mi más,
s köpködtem magjaim); e répadzsem-dolog,
e nyári éj, már fáraszt; penész-aranyát
már kétszázhatvan éve lefölöztem én,
és várva várom a megváltó nagyanyát,
ki megrepeszt, legyek bár, mint a lét, kemény.
Varró Danika
A félkarú óriások dala
Hol vagy hát? Merre? Hova tüntél,
Ó, Marginál, te répatündér!
Te répalíra női ága,
jöjj vissza drága Marginálka!
Ha bunkó voltam és paraszt,
már régesrég megbántam azt.
Ha bunkó voltam és köcsög,
már volnék tisztelő öcsöd.
Ó, Marginál, e szép topik
fénye nélküled megkopik -
szivünk teérted orgonál:
jöjj vissza drága Marginál!
zseboroszlán
Ars carotica
Répa vagyok - mit érdekelne
engem a répaság maga?
Belehalnék, ha belehelne
szakácskönyvek steril szaga.
Hazám, a föld alatt ücsörgök,
érlelnek édes porhanyók,
de jaj, már csak néhány csütörtök,
s lógok, hol kapor s korpa lóg.
Én túllépek e mai konyhán,
a vadnyulakig és tovább!
Belőlem nem főz senki mos' mán,
kérgem lehántva, vacsorát.
Nem kell nekem recept, se vegyszer!
Másként bárki puhára főz,
besóz, betartósít ecettel,
s elissza nedveim a gőz.
Én nem fogom be poros számat.
A szakácsnak teszek panaszt!
Füttyögni nyomomban se járhat
szilvapálinka és barack -.
Hol húsom fogatok közt hersen,
rágcsáljatok, barátaim,
szabadban, földet nyelve, nyersen,
míg van még bennem vitamin.
VangSo
Még ívnak a völgyben a répakirályok,
még zöldel a zeller a zablak előtt,
de látod, amonnan ha én kipisálok,
pont félbekaszálom a Bérczy Jenőt.
beep
Szép
a
répa.
Fallosz,
Mely falhoz
Ütve rendre,
karotint köny-
nyez nedvezve.
Sírása lédús,
halálszülte
élet, Szá-
mára jól
lehet:
végítélet.
Folyjál
le tor-
komon,
mint bor,
Oh te
répa,
Szép
hetéra,
Ebédünk
éke,
kelléke,
Vég
e
.
Jorgosz
Allen Jorgosz Ginseng: Ááááááááá!
(Részlet)
… Ó, Répa, az érthetetlen börtön! Csak gyökér a
halálfejes saláta mellett a zöldek
kongresszusán! Ó, Répa, kinek alakjai
ítéletek! Répa, a fogyiháború hatalmas sziklája!
Répa, a meghülyült ormányok!
Répa, kérlek, hagyj ma, nem élvezek! Répa, kinek
pénisz folyik az ereiben! Répa, aki - ha tüzel -
tíz hadsereg! Répa, aki mellett Ember, Én, évődő
növény! Répa, kinek agya nincs, füstölgő puskacső!
Répa, kinek szeme sincs, ezer megvakult abrak!
Répa…
marginal
A répa tragédiája
dramaticopoetica
2. szín
Kibaszott meleg van, emberpár döglik, kis állatkák
szelíd bizalommal bámulnak maguk elé.
Lola: Ah, kurvajó élni!
Feri: És répát kajolni mindenek felett!
Lola: Mindent a seggünk alá tesz a jóisten
és ezér csak köszit kell rebegni
annak aki nyújtja mind e kéjeket
nem neked mer te buzi vagy
Feri: Nem vagyok buzi! mer én vagyok az ősatya
éste meg függő vagy te heroinista picsa!
porzika vesém lotyó! nézd mily csábosan
néz emez óriási répa ránk!
Lola: Mingyár szakítok veled!
Azúr szava: ácsi! az egész fődet nektek adtam
kivéve a répát!
más szellem óvja csábgyümölcset (az a geci Lucifer)
s kinyírom aki ráélvez!
amott piroslik a fokhagymagerezd meg ijen szar tök keserű bogyók zabájjátok azzokat!
Feri: Csodás parancs de úgy látszik komoly.
Lola: te egy fasz vagy! mérpont ez tilos?
Feri: hátmercsak
mer zöld a liget meg mer te fehérmájú vagy.
nade azér leszívhatsz.
Kibékülnek.
Propeller
Petrovics Propeller
Eb gondolat bár, meglehet…
Eb gondolat bár, meglehet:
Vágyban, répámmal hálni meg!
Lassan melengetni, mint a nap,
Amíg sárgasága lángra kap,
Lángol, mint lobbanó gyertyaszál,
S lángja nem rebben, csak állva áll…
De ilyen nászt adj, istenem,
S e nászból palántát énnekem!
Fusson a teremtő erő keresztül
Rajtam és répámon, ki meg se rezdül,
Teremjen izzadt, felszántott, meggyötört
Testünkből millió hektáros répaföld,
Hol forradalmi célzattal
Retkét megunva répát fal
Mind, aki csak él, nagy sárga zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
"Világkarottság!"
S ezt elhersegik,
Elhersegik ebektől nyúlakig,
S roppan a répa, mindenki jóllakik:
Ott vessem el én,
A humusz mezején,
Ott folyjon az új répamag ki zacsimbul,
S ha a vendég búcsút füttyent, hazaindul,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A répavetőgép, a traktordörej,
És mindenen át
Gyakran variált
Répafajokkal fel, új diadalra!
És kiket otthagytunk összetiporva,
Akik a szent célért bátran hulltanak,
Mikor eljött a nagy etetési nap,
Azon hős répákat áldott répaszaggal
S édes répalével felszentelt szalaggal
Könnyek közt közös komposztba rakják,
Kik érted haltak, szent világkarottság!
Prop.
Varró Danika
Répa-rap
A retekbe ezzel a béna SLEPpel
Itt jön Danika, a répaREPper
A rettentő Danika, az isteni VARró
Tökös és a szövege is tökre BARró
Torkán, cseszdmeg, csúszik a JÓ ser
Hazavág, haver, nem vagy KÓser
Nem kell ide bors, és nem kell ide PEPper
Mer itt jön Danika, a répaREPper
Baromira érti, köcsögök, a TÉmát
Szívja a füvet és beteszi a RÉpát
Untatja itt ez a langyos TEaház
Egy-két rím, és mindenkit LEaláz
Hiába téped magadat, JORgosz
Előnye előtted minimum egy ORRhossz
Te is csak téped a szádat, Jehova SZÓda
Sehol egy poem, sehol egy Óda
VangSo, zseboroszLÁN, ProPELler
Csupa-csupa zöldség, csupa-csupa ZELler
A levesbe, cseszdmeg, max oda KErül ez
Danikán kívül itt senki SE rulez
A retekbe ezzel a béna SLEPpel
JJJÓ! jön Danika, a répa-, a répa-, a répaREPper
VangSo
Nekünk szósz' be, kis makett?!
fotebő' tanulod a rap,
ződ a füled, szádon tejfő'
mácskor hamarabbán kej fő'
zé' me' pesten jár a mitró,
dróton dzsavázik a pitró,
nem te vagy ám a király,
Pusztaváncsa a sirály!
Répát te csak tévén néző',
amit lógatsz, csávó, kémcső,
azé' írtuk ezt a számot,
hogy …… a ……… ………-t"
aláírás:
A "Répa, rekett gyomorló" zenekar (ex Ke-rap-lő)
beep
Re: RAP
Varró Danika szövege "kóser"
Löki, mint billencs IFA a sódert.
De nem kell ide jó pofi mer' csőrünket bassza,
Letépjük a fejedet, s hajadból lesz raszta.
ref:
MC beep hangja messzire serceg,
Bebaszunk este, höh, hát ez herceg.
Répa versetek takonyba mártva,
S Endre meg szervezi előadásba'.
S minden köcsög löki majd, s a szájatok kékül,
De csináljátok inkább a producerek nélkül.
ref:
MC beep hangja messzire serceg,
Bebaszunk este, höh, hát ez herceg.
Répa fejü kölkök, nem vagytok ganxta,
Dopeman szopott feje csattan aszfaltba,
Ahogy rátok hányik mind a rímetek láttán.
Kutyák dugnak egymásnak a hegyén és hátán.
ref:
MC beep hangja messzire serceg
Basznak a kutyák, höh, hát ez herceg
Héééééj
Hóóóóóó
Héééééj
Hóóóóóó
MC beep hangja messzire serceg
Bebaszunk este, höh, hát ez herceg
:-b
Jehova szóda
Most én beszélek gecik!
Ide figyelj Dani, bazmeg nem szólsz be nekem
Csendbe maradsz, érted, mer a fejed leverem
Nem vagy te rapper, se faszagyerek se király
Nagyot koppansz még mielőtt asszondod "sirály"
Mer nem mindenki rapper aki ilyet szól: répa
Csak a Jehova szóda érti, hogy mér pörög a téma
Én vagyok a császár, a legigazibb gengszter
Nekem minden nő csak lúvnya, kivéve Eszter
Bekaphatod a répám, te mümájer rapper
Nagyon gázos rím volt bazzeg részedről a pepper
Marginal az tudja, hogy mitől döglik a répa
Nem egy olyan keménykedő Karafiáth Béla
A téren voltunk minap, én meg Ede, a Teller
Körbejárt a spangli, a répa, meg a zeller
Odajött a Béla, és rögtön kötözködni kezdett
Lenyomtam egy sallert, meg a torkán egy gerezdet
Elkussolt a csiccsó, csak most neten nagy a szája
Nembaj, tudjuk ez a répaköltők diszkrét bája
Pénteken majd lenyomom, mint Tarzan majmát
És akkor majd kussba'marad, s nem hallom a hangját
Yo
VangSo
A Répa éji éneke
(az eredeti német "Nachtgesang der Karotte" magyar fordítása)
˘
-
˘ ˘
- -
˘ ˘ ˘
- - -
˘ ˘ ˘
˘ ˘ ˘
- - -
˘ ˘ ˘ ˘
- - - -
˘ ˘ ˘ ˘ ˘
- -
˘
- -
˘ ˘ ˘
Varró Danika
Volt egyszer egy burgonya
Talapa Danika verse
Volt egyszer egy burgonya,
úgy hívták, hogy Turgenyev.
Feltünően nyurga volt,
egy fölöttébb nyúlt egyed,
hosszu, mint a Grand Canyon.
Meglátta egy kerge nyúl
egy kopottas alkonyon,
és szivébe hirtelen
vágy vetette horgonyát.
"Ó, ti drága burgonyák!
- szónokolt a kerge nyúl -
nem vagyok egy D'Artagnan,
ám a számból csorg' a nyál
érted, ó, te nyúlt egyén."
Így szólt erre Turgenyev:
"Eldobom a nyúltagyam.
Hátamon míg héj henyél,
házam nem lesz nyúltanya."
Így szólt erre Turgenyev,
így a nyurga burgonya.
Jorgosz
Halotti beszéd
Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk.
Elmúlt topic vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövegek.
Össze tudod még rakni a répa-rímeket?…
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat.
Gyökeret vert a répa, de szára elrohadt.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz, és e drága topic
Elporladt, elszáradt, lelkünkben is kopik.
A Dani, a Szóda, a többi - már nem az, ami volt,
Amikor a költő még a répa nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a konyhaéneket.
Néhány hónap, néhány sor, és máris vége lett.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek répát olvasol és azt feleli: oké.
A pap már unottan morogja koporsónk felett:
"A répa illata leng körül titeket!…"
Egy másik topicban bíz' megbicsaklik kezed,
Az ujjad koppan, de kifolynak a répalevek.
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Jorgosz szavát,
Jehova hárfája zengi át az ausztrál éjszakát.
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: "Nem lehet, hogy oly szent akarat…"
De már tudod! Igen, lehet… És fejted a vasat
Indexiában. Posta nincs. Nem merek írni már.
Minden karottja jeltelen, halottért sírni kár.
A moderátor gumit rág, törli pápaszemét,
Látnivaló, untatja a sok rím és betét. -
Mi volt e nép? Mi ez az év? Költészet és zene?
Répa szava?… Zöldség színe? Gyökér vad szelleme?
"Az nem lehet, hogy annyi rím…:" Maradj nyugodt. Lehet.
Konyhaséfek cserélnek majd hosszú üzenetet.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál,
Mely jeltelen sírodon kilónyi répát zabál.
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A költészet sírhantján, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, élsz?… Valahol?… És ha máshol nem is,
Testvéreid szívében élsz?… Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: "Kofa kofának ad…"
Egy hang aléltan közbeszól: "A répa meghasad…"
Egy másik nyög: "Nehogy, ne hagyd, hogy megegyen…"
Még egy hörög: "Megutálni is kénytelen legyen."
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől: miért?
Vagy: "Rosszabb voltam, mint ezek?…" költő voltál, ezért.
És krumpli voltál, koszos… Most hallgass és fizess.
Elmúltak az asztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy hardveres, mint avar lófejet,
A növekvő URL-szám majd újra betemet.
Tűrd, hogy már nem vagy nick ott, csak osztályidegen,
Tűrd, hogy már nem vagy nick itt, csak szám egy képleten,
Tűrd, hogy az isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, s nem mondja: tiéd.
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet,
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki (én) eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
Ne mukkanj, amikor a boss számolja sorodat.
Szorongasd még a klaviatúrádat, szegény
Emlékeid: egy sort, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted
A topicban, a múltad, mind e verseket,
És senki nem adta ki a Répa-kötetet,
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet,
És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk,
Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk?
Elmúlt topic vagyunk.
A Répa mint olyan
(önmegszólító filozófiai költemény)
A légy fegyelmezett!
Mert elhagyatnak akkor mindenek
Főleg a Répák.
De sokminden más is persze
Most hadd ne soroljam,
De például az ilyen kis izék, amik a függönyön vannak,
most nem jut eszembe a nevük, na azok biztos elhagyatnak.
Ábránd
Ta karrot legyen az ég
gisze nvedjen ki?
Na varró gépeltérítés
csaka gyükeret illeti.
Propeller
Mint aki a répák közé esett,
S átalérzi répátlan önmagát,
De gúzsba rántja lelkét a répás rög-kabát,
Úgy érzem én magam közöttetek.
getom
Színes répákkal álmodom
írta: getom
Színes répákkal álmodom
most már minden éjjel;
már bekúsztak az álmaimba:
ronda, hosszú - színük sárga.
Legszívesebben az ember hányna,
s ha felébredek, ott a tálba,
magam előtt, karmolászva -,
s behúznak a főzelékbe.
Legyen nyugtom, legyen végre!
A monitorrol ők fürkésznek,
Határt szabva a józan észnek.
Többet őket sose látnám!
vagy ha igen, ledarálnám:
mindet.
marginal
A répa meghal a lovak lelegelik
talán ha tudnék karatézni!
de mer nem tudok
a levágott répák szomorúan fekszenek a kirakatokban
de láttam pár rizst és nem láttam babot
szerelőm más állapotban volt mint azt megszoktuk
anyámnak répafeje lett de ezt is megszoktuk
röhögni akartam és nem nevetni
hogy két szoknya van rajtam bugyi nélkül
tuti hogy a költő nem épít lófaszt se dejólelvan
na de attól még elmehet labdaszedőnek
vagy
vagy
a madarak lehalkultak
és a fák is kussolnak
ez már a jele valaminek
de nem jelent semmit
csak azt hogy ondkond meg etele vagyok
és itten senkise ért a répákhoz csak én
csak én látom aztat is
hogy a fejünk fölött nikkel répák repkednek!
getom
Répákkal álmodtam újra
Répákkal álmodtam újra:
ahogy ráhajoltam a monitorra,
és ellustultak ujjaim,
lassan abbahagyva, elmaradt
a pötyögés, elaludtam.
És akkor, ott volt egy répa.
Ronda, hosszú és göcsörtös,
karját torkomra fonva,
és belerúgott a gyomromba,
és megcibálta hajamat.
És álmodtam tovább is:
hátraugrottam, de jött a nyomomban,
persze előreugrottam nyomban, vállon
át padlóra dobtam,
aztán én is padlót fogtam,
és az ütközésre
felébredtem végre,
de jajj, az égre,
mit láttam, mire néztem:
répakölteményre!
És még körbeálltak, énrám
is bámultak, - répán -
(mint hülye répák)
a kollégák,
És visszabámultam, mélán;
és már nem is tudtam:
tulajdonképpen én álmodok,
vagy engem álmodnak a répák?!
Architectural Student
Össz. művednél, Varró Dani,
üdítőbb a kőbányai
2napos és testmeleg!
Írószerszámodat tedd le,
répát végy inkább kezedbe,
faragd abból versedet:
lesz, aki, mint a jó ebet
(Tandori? Nádasdy Ádám?)
megvakargat és megetet,
…nem folytatom, 100× bánnám…
Jönnél szembe velem, komám!
Cuppantanálak én pofán
s egy életre, annyi szent,
megjegyeznéd, ki Student.
Propeller
Személyes érzelmeimmel senkit nem untatok tovább, csak még hadd indokoljam érzelmeimet kicsinyég.
Ne higgye senki, hogy csak úgy ad hoc lettem répaellenes.
Gyerekkoromban súlyos trauma ért.
Emlékszem, nyáreste volt a kis tanyán,
Lassacskán nyugodni tért a nap,
A szénaboglyákon fekete kalap,
S a konyhában répát pucolt anyám.
Végzetes mozgás volt, jobbkézé s balé!
Mivelhogy éppen ott aludtam,
Az asztallap alatt, pont, ahol a lyuk van
- Szívemre csorgott a bűzös répalé!
Anyám itt nem hibás. Nem volt mit enni, hát
Hogy képződjön némi téli tartalék,
Reszelt, nem tudván, mint kínozza enfiát…
De bármekkora is a répa-marta lék,
Vérző, lyukas szívem az égre felkiált:
Sosem lesz belőlem répamartalék!
Prop.
babaarc
Barni játékai között altat, ó
Lehányja két kezét a nép,
le, (hinnye!) sok szemét aláz,
de öv alatt tisztul a kép -
répát gyalul a Barnabás.
Libára gondol s kis fejét
lepi el bogár. A garázs-
ban alszik ő s a dünnyögés -
répát gyalul a Barnabás.
A villamos is szék kicsit,
- s mig szöntyörög (ez nagy dobás)
álmában rázogat picit -
répát gyalul a Barnabás.
Gyalul a széken s a hasát
így bíztatja ő, nem vitás
máma már nem hasam tovább -
répát gyalul a Barnabás.
"Send it!" (a hasba), belecsip,
erős a feljajdulás,
de rögtön el is aluszik -
répát gyalul a Barnabás.
A partedlidet, mint deded
megkapod, hisz nem vitás
leeszed, magad leeszed -
répát gyalul a Barnabás.
Tüzoltó, eszel! Te katona
szintúgy, ez nem lehet vitás!
Látod, eszeget Barnuka. -
répát gyalul a Barnabás.
Propeller
A virágnál szebb a répa,
nem is rejtem szeparéba,
televényben gyökeredzett
karotinnal sikeredzett
lédús csokra szárba szökken,
és így, narancssárga-zölden
adom, nyújtom, prezentálom,
hogy szép legyen, mint egy álom
- pont olyan, mint aki kapja -
e szentséges Anyák Napja!
Prop.
zseboroszlán
Répa-nász az avaron
Répa vagyunk. Vagyunk Karotta.
Mennénk, a bútól megrakottan,
Mennénk, a Gyászba, messzire, el.
Új bűzei vannak e helynek,
Potyognak az új Petrezselymek,
Karfiol-erdők, s doszt a Retek.
De nincs maradás, nincs menekvés.
Valahol éleződik egy kés,
Púpos saláta fonnyadva húz.
És jaj, mi árva, marha Répa,
leszünk a Vágynak martaléka,
avarba aprózunk, úgy bizony.
Tökbefőtt
Én feldarabolódom néha, azt hiszem,
vagy inkább én vagyok, ki elteszem magam
a polcra, jól lezárva, s ott, a semmiben
zápulgatok, akár a tökbefőtt, ha van
értelme ennek, s bárha tényleg nem vitás,
hogy tárgyasul majd, mit ma még csak gondolok
(álmomban kompót voltam, tökbefőtt, mi más,
s köpködtem magjaim); e répadzsem-dolog,
e nyári éj, már fáraszt; penész-aranyát
már kétszázhatvan éve lefölöztem én,
és várva várom a megváltó nagyanyát,
ki megrepeszt, legyek bár, mint a lét, kemény.
Varró Danika
A félkarú óriások dala
Hol vagy hát? Merre? Hova tüntél,
Ó, Marginál, te répatündér!
Te répalíra női ága,
jöjj vissza drága Marginálka!
Ha bunkó voltam és paraszt,
már régesrég megbántam azt.
Ha bunkó voltam és köcsög,
már volnék tisztelő öcsöd.
Ó, Marginál, e szép topik
fénye nélküled megkopik -
szivünk teérted orgonál:
jöjj vissza drága Marginál!
zseboroszlán
Ars carotica
Répa vagyok - mit érdekelne
engem a répaság maga?
Belehalnék, ha belehelne
szakácskönyvek steril szaga.
Hazám, a föld alatt ücsörgök,
érlelnek édes porhanyók,
de jaj, már csak néhány csütörtök,
s lógok, hol kapor s korpa lóg.
Én túllépek e mai konyhán,
a vadnyulakig és tovább!
Belőlem nem főz senki mos' mán,
kérgem lehántva, vacsorát.
Nem kell nekem recept, se vegyszer!
Másként bárki puhára főz,
besóz, betartósít ecettel,
s elissza nedveim a gőz.
Én nem fogom be poros számat.
A szakácsnak teszek panaszt!
Füttyögni nyomomban se járhat
szilvapálinka és barack -.
Hol húsom fogatok közt hersen,
rágcsáljatok, barátaim,
szabadban, földet nyelve, nyersen,
míg van még bennem vitamin.
VangSo
Még ívnak a völgyben a répakirályok,
még zöldel a zeller a zablak előtt,
de látod, amonnan ha én kipisálok,
pont félbekaszálom a Bérczy Jenőt.
beep
Szép
a
répa.
Fallosz,
Mely falhoz
Ütve rendre,
karotint köny-
nyez nedvezve.
Sírása lédús,
halálszülte
élet, Szá-
mára jól
lehet:
végítélet.
Folyjál
le tor-
komon,
mint bor,
Oh te
répa,
Szép
hetéra,
Ebédünk
éke,
kelléke,
Vég
e
.
Jorgosz
Allen Jorgosz Ginseng: Ááááááááá!
(Részlet)
… Ó, Répa, az érthetetlen börtön! Csak gyökér a
halálfejes saláta mellett a zöldek
kongresszusán! Ó, Répa, kinek alakjai
ítéletek! Répa, a fogyiháború hatalmas sziklája!
Répa, a meghülyült ormányok!
Répa, kérlek, hagyj ma, nem élvezek! Répa, kinek
pénisz folyik az ereiben! Répa, aki - ha tüzel -
tíz hadsereg! Répa, aki mellett Ember, Én, évődő
növény! Répa, kinek agya nincs, füstölgő puskacső!
Répa, kinek szeme sincs, ezer megvakult abrak!
Répa…
marginal
A répa tragédiája
dramaticopoetica
2. szín
Kibaszott meleg van, emberpár döglik, kis állatkák
szelíd bizalommal bámulnak maguk elé.
Lola: Ah, kurvajó élni!
Feri: És répát kajolni mindenek felett!
Lola: Mindent a seggünk alá tesz a jóisten
és ezér csak köszit kell rebegni
annak aki nyújtja mind e kéjeket
nem neked mer te buzi vagy
Feri: Nem vagyok buzi! mer én vagyok az ősatya
éste meg függő vagy te heroinista picsa!
porzika vesém lotyó! nézd mily csábosan
néz emez óriási répa ránk!
Lola: Mingyár szakítok veled!
Azúr szava: ácsi! az egész fődet nektek adtam
kivéve a répát!
más szellem óvja csábgyümölcset (az a geci Lucifer)
s kinyírom aki ráélvez!
amott piroslik a fokhagymagerezd meg ijen szar tök keserű bogyók zabájjátok azzokat!
Feri: Csodás parancs de úgy látszik komoly.
Lola: te egy fasz vagy! mérpont ez tilos?
Feri: hátmercsak
mer zöld a liget meg mer te fehérmájú vagy.
nade azér leszívhatsz.
Kibékülnek.
Propeller
Petrovics Propeller
Eb gondolat bár, meglehet…
Eb gondolat bár, meglehet:
Vágyban, répámmal hálni meg!
Lassan melengetni, mint a nap,
Amíg sárgasága lángra kap,
Lángol, mint lobbanó gyertyaszál,
S lángja nem rebben, csak állva áll…
De ilyen nászt adj, istenem,
S e nászból palántát énnekem!
Fusson a teremtő erő keresztül
Rajtam és répámon, ki meg se rezdül,
Teremjen izzadt, felszántott, meggyötört
Testünkből millió hektáros répaföld,
Hol forradalmi célzattal
Retkét megunva répát fal
Mind, aki csak él, nagy sárga zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
"Világkarottság!"
S ezt elhersegik,
Elhersegik ebektől nyúlakig,
S roppan a répa, mindenki jóllakik:
Ott vessem el én,
A humusz mezején,
Ott folyjon az új répamag ki zacsimbul,
S ha a vendég búcsút füttyent, hazaindul,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A répavetőgép, a traktordörej,
És mindenen át
Gyakran variált
Répafajokkal fel, új diadalra!
És kiket otthagytunk összetiporva,
Akik a szent célért bátran hulltanak,
Mikor eljött a nagy etetési nap,
Azon hős répákat áldott répaszaggal
S édes répalével felszentelt szalaggal
Könnyek közt közös komposztba rakják,
Kik érted haltak, szent világkarottság!
Prop.
Varró Danika
Répa-rap
A retekbe ezzel a béna SLEPpel
Itt jön Danika, a répaREPper
A rettentő Danika, az isteni VARró
Tökös és a szövege is tökre BARró
Torkán, cseszdmeg, csúszik a JÓ ser
Hazavág, haver, nem vagy KÓser
Nem kell ide bors, és nem kell ide PEPper
Mer itt jön Danika, a répaREPper
Baromira érti, köcsögök, a TÉmát
Szívja a füvet és beteszi a RÉpát
Untatja itt ez a langyos TEaház
Egy-két rím, és mindenkit LEaláz
Hiába téped magadat, JORgosz
Előnye előtted minimum egy ORRhossz
Te is csak téped a szádat, Jehova SZÓda
Sehol egy poem, sehol egy Óda
VangSo, zseboroszLÁN, ProPELler
Csupa-csupa zöldség, csupa-csupa ZELler
A levesbe, cseszdmeg, max oda KErül ez
Danikán kívül itt senki SE rulez
A retekbe ezzel a béna SLEPpel
JJJÓ! jön Danika, a répa-, a répa-, a répaREPper
VangSo
Nekünk szósz' be, kis makett?!
fotebő' tanulod a rap,
ződ a füled, szádon tejfő'
mácskor hamarabbán kej fő'
zé' me' pesten jár a mitró,
dróton dzsavázik a pitró,
nem te vagy ám a király,
Pusztaváncsa a sirály!
Répát te csak tévén néző',
amit lógatsz, csávó, kémcső,
azé' írtuk ezt a számot,
hogy …… a ……… ………-t"
aláírás:
A "Répa, rekett gyomorló" zenekar (ex Ke-rap-lő)
beep
Re: RAP
Varró Danika szövege "kóser"
Löki, mint billencs IFA a sódert.
De nem kell ide jó pofi mer' csőrünket bassza,
Letépjük a fejedet, s hajadból lesz raszta.
ref:
MC beep hangja messzire serceg,
Bebaszunk este, höh, hát ez herceg.
Répa versetek takonyba mártva,
S Endre meg szervezi előadásba'.
S minden köcsög löki majd, s a szájatok kékül,
De csináljátok inkább a producerek nélkül.
ref:
MC beep hangja messzire serceg,
Bebaszunk este, höh, hát ez herceg.
Répa fejü kölkök, nem vagytok ganxta,
Dopeman szopott feje csattan aszfaltba,
Ahogy rátok hányik mind a rímetek láttán.
Kutyák dugnak egymásnak a hegyén és hátán.
ref:
MC beep hangja messzire serceg
Basznak a kutyák, höh, hát ez herceg
Héééééj
Hóóóóóó
Héééééj
Hóóóóóó
MC beep hangja messzire serceg
Bebaszunk este, höh, hát ez herceg
:-b
Jehova szóda
Most én beszélek gecik!
Ide figyelj Dani, bazmeg nem szólsz be nekem
Csendbe maradsz, érted, mer a fejed leverem
Nem vagy te rapper, se faszagyerek se király
Nagyot koppansz még mielőtt asszondod "sirály"
Mer nem mindenki rapper aki ilyet szól: répa
Csak a Jehova szóda érti, hogy mér pörög a téma
Én vagyok a császár, a legigazibb gengszter
Nekem minden nő csak lúvnya, kivéve Eszter
Bekaphatod a répám, te mümájer rapper
Nagyon gázos rím volt bazzeg részedről a pepper
Marginal az tudja, hogy mitől döglik a répa
Nem egy olyan keménykedő Karafiáth Béla
A téren voltunk minap, én meg Ede, a Teller
Körbejárt a spangli, a répa, meg a zeller
Odajött a Béla, és rögtön kötözködni kezdett
Lenyomtam egy sallert, meg a torkán egy gerezdet
Elkussolt a csiccsó, csak most neten nagy a szája
Nembaj, tudjuk ez a répaköltők diszkrét bája
Pénteken majd lenyomom, mint Tarzan majmát
És akkor majd kussba'marad, s nem hallom a hangját
Yo
VangSo
A Répa éji éneke
(az eredeti német "Nachtgesang der Karotte" magyar fordítása)
˘
-
˘ ˘
- -
˘ ˘ ˘
- - -
˘ ˘ ˘
˘ ˘ ˘
- - -
˘ ˘ ˘ ˘
- - - -
˘ ˘ ˘ ˘ ˘
- -
˘
- -
˘ ˘ ˘
Varró Danika
Volt egyszer egy burgonya
Talapa Danika verse
Volt egyszer egy burgonya,
úgy hívták, hogy Turgenyev.
Feltünően nyurga volt,
egy fölöttébb nyúlt egyed,
hosszu, mint a Grand Canyon.
Meglátta egy kerge nyúl
egy kopottas alkonyon,
és szivébe hirtelen
vágy vetette horgonyát.
"Ó, ti drága burgonyák!
- szónokolt a kerge nyúl -
nem vagyok egy D'Artagnan,
ám a számból csorg' a nyál
érted, ó, te nyúlt egyén."
Így szólt erre Turgenyev:
"Eldobom a nyúltagyam.
Hátamon míg héj henyél,
házam nem lesz nyúltanya."
Így szólt erre Turgenyev,
így a nyurga burgonya.
Jorgosz
Halotti beszéd
Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk.
Elmúlt topic vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövegek.
Össze tudod még rakni a répa-rímeket?…
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat.
Gyökeret vert a répa, de szára elrohadt.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz, és e drága topic
Elporladt, elszáradt, lelkünkben is kopik.
A Dani, a Szóda, a többi - már nem az, ami volt,
Amikor a költő még a répa nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a konyhaéneket.
Néhány hónap, néhány sor, és máris vége lett.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek répát olvasol és azt feleli: oké.
A pap már unottan morogja koporsónk felett:
"A répa illata leng körül titeket!…"
Egy másik topicban bíz' megbicsaklik kezed,
Az ujjad koppan, de kifolynak a répalevek.
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Jorgosz szavát,
Jehova hárfája zengi át az ausztrál éjszakát.
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: "Nem lehet, hogy oly szent akarat…"
De már tudod! Igen, lehet… És fejted a vasat
Indexiában. Posta nincs. Nem merek írni már.
Minden karottja jeltelen, halottért sírni kár.
A moderátor gumit rág, törli pápaszemét,
Látnivaló, untatja a sok rím és betét. -
Mi volt e nép? Mi ez az év? Költészet és zene?
Répa szava?… Zöldség színe? Gyökér vad szelleme?
"Az nem lehet, hogy annyi rím…:" Maradj nyugodt. Lehet.
Konyhaséfek cserélnek majd hosszú üzenetet.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál,
Mely jeltelen sírodon kilónyi répát zabál.
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A költészet sírhantján, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, élsz?… Valahol?… És ha máshol nem is,
Testvéreid szívében élsz?… Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: "Kofa kofának ad…"
Egy hang aléltan közbeszól: "A répa meghasad…"
Egy másik nyög: "Nehogy, ne hagyd, hogy megegyen…"
Még egy hörög: "Megutálni is kénytelen legyen."
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől: miért?
Vagy: "Rosszabb voltam, mint ezek?…" költő voltál, ezért.
És krumpli voltál, koszos… Most hallgass és fizess.
Elmúltak az asztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy hardveres, mint avar lófejet,
A növekvő URL-szám majd újra betemet.
Tűrd, hogy már nem vagy nick ott, csak osztályidegen,
Tűrd, hogy már nem vagy nick itt, csak szám egy képleten,
Tűrd, hogy az isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, s nem mondja: tiéd.
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet,
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki (én) eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
Ne mukkanj, amikor a boss számolja sorodat.
Szorongasd még a klaviatúrádat, szegény
Emlékeid: egy sort, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted
A topicban, a múltad, mind e verseket,
És senki nem adta ki a Répa-kötetet,
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet,
És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk,
Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk?
Elmúlt topic vagyunk.
