Folyóiratok
Kúrós tusa
from hypertext --> to cheapertext
Elágazó szövegek kertje, titkos ösvényekkel
kezdőknek és haladóknak.
- Mindenki hazudik - mondja Attila, és tovább kevergeti a gőzölgő tésztát. Az egész világ hazudik. Vegyük példának ezt a tésztát - mondja indulatosan, és takarékra veszi a tüzet, s mivel a tűzhely az ablak alatt van, le kell hajolnia, hogy így szemlélje meg, nem aludt-e ki a láng, de az kéken nyugodtan pislákol tovább. Jól van, ég még - mondja. - Itt a csomagolása - és kiveszi a szemétből az összegyűrt nylont. Ez eredeti olasz tészta, import áru, itt vettem a budai Skálában. - Pásztá - mondja Árpi. - Ja, paszta - ismételi meg Attila. Ez nem holmi szar magyar termék, a szép kis címkével, a piros-fehér-zöld háromszöggel. Vigyázz, ennek az ára is olyan. Azt írja rajta, hogy 8 percig kell főzni. Egy ideig forgatja, majd megtalálja a feliratot. - Bár nem tudok olaszul, itt világosan látszik, hogy 8 perc, látod - majd gyorsan visszaveszi -, aztán még van szöveg, gondolom az összetevők, hogy 4 tojás, semmi tartósítószer, és így tovább, meg a hasznos tanácsok, esetleg receptek, de a nyolc perc a fontos, a többit elfelejthetjük. És most mennyi ideje főzöm, mondd, kérlek, mennyi ideje? Mintegy 18 perce, és nézd - óvatosan kivesz egy szálat, megforgatja a villa körül, fújja a végét -, és még kemény, na kóstold meg te is, én erről a feléről ettem, de nincs semmi szájbetegségem. Na, ugye, hogy még kemény, és a víz is már elforrt belőle, már fehér hab keletkezik rajta. - Odamegy a csaphoz, kimossa a kólás poharát, és vizet tölt bele, majd beleönti a tésztába. - Mert kispórolják belőle a tojást. Hogy a magyarból kispórolják, rendben, azt már megszokta az ember, de hogy az olaszból, ez már botrány. Hát kiben bízhat ma az ember? Kóza nosztra - mondja dühösen.
- De miért hazudni. Így úgyis kitudódik, ahogy elkezded főzni, de arra számítanak, hogy az ember nem méri az időt, eltelik az gyorsan. De itt nem, öregem, itt nem, mert nincs kis tévénk a konyhában, mint az amerikai háziasszonyoknak, azt nem lehet itt nézni, olvasni meg ki fog, nem nekünk van az kitalálva, meg aztán mit, úgyhogy az ember csak bambul, néz ki az ablakon, és töri a fejét, gondolkozik mindenfélén. Egy jobb filmben még szeretkezne a konyhában, az lehet a jó, bal kézzel lesöpörne mindent az asztalról, a lisztet, sót, cukrot, húst, tányérokat, fakanalat. Mind le a földre, a jobb kézzel pedig már tépné is le a bugyit, szenvedélyesen, de gyengéden, s a tészta épp megfőne közben, csak nagyobb edényben kellene csinálni, és elég vizet önteni hozzá, nehogy elforrjon, s pont húsz perc, akár a receptes könyvben is ajánlhatták volna, Horváth Ilona, dugjunk egyet, míg megfő a paszta. Elég is a húsz perc, nem kell tovább húzni. De hát nem vagyok én Jack Nickolson, emlékszel a híres jelenetre, nem? - szakítja félbe az eszmefuttatását. - Nem láttam a filmet, azt hiszem, rosszul érezném magam tőle, mert nem szeretem az ilyeneket. - Ha már a konyhaszexnél tartunk, hát tudod mit láttam, öregem, egy olyan képet, amelyen a fickó farka a túrós tésztában van, világosan látszik, a tészta kellős közepén meredezik a bráner, a csaj pedig bekapja. Kúrós tusa, öregem, túrós csusza, ezt a címet adnám a képnek. Igazi művészfotó, nem? Megnéznéd? - Árpi nem válaszol.
- De, hogy visszatérjek az elméletemre, a 8 perc, hát az kurva jól hangzik, öregem, ez azt jelenti - mondja, és már szűri is le a tésztát -, hogy nagyon gyorsan készen van. Talán ez a legjobb reklámja. Hogy nem kell várni rá, érted, az ember, az nem szeret várni. Ezért kaszál a McDonald's, mindent megkapsz egy pillanat alatt. Bedobod a tésztát a vízbe, és már veheted is ki, olyan gyorsan telt el a javasolt idő, mint a mesében. Mindent gyorsan szeretne megkapni a mi emberünk, de ezt már mondtam, és kezdek egy hittérítőre hasonlítani. - I want it all, mondja Árpi, és egy konyharongyot köt a fejére mosolyogva. - Ne marháskodj, az koszos - mondja Attila. - I want it all, and I want it now. I want to break free. - Ja - neveti el magát Attila. Most már értem, Fredi, a háziasszony. - Mert nem fordul magába a ma embere, ez lesz a baj. Csak siet, és megállni sem tud - veszi át a fonalat Árpi. - Pedig talán éppen tészta- vagy tojásfőzés közben kellene így kitölteni az időt. Egy kis elmélkedéssel, hidd el, sokat segít az a pár perc megállás is naponta. S így az Úristen is teljesen kiszorult az életünkből. Attila kimegy a konyhából, leszűrte a tésztát, Árpi meg követi. - A jó öreg Fredi, ő ugye keleti vallású volt, Zarathustra - kezdi el meséjét Attila.
(Folytatás azoknak, akik a rövid történeteket szeretik, és már szívesen befejeznék ezt az olvasást, de akik nem, azok nyugodtan ugorhatnak egyet:)
- Zarathusztra - mondja Attila. - Hát az nagy arc volt, olyan keleti nagyokos. Mint egy mostani szakadt csavargó, aki okosakat mond, és imádják a nők, kár, hogy nem beszél oroszul. Tudod, hogy mi jut erről eszembe? - Nietzsche - vágott közbe Árpi -, az úgynevezett misztikus vándor. Ki nem szarja le. - Hohó - mondja Attila szavába vágva -, minden hülyének ő jutott volna az eszébe. De nekem nem Nietzsche, hanem a Laibach jutott eszembe. Elég szabad asszociáció, nem? Mert tudod, hogy mi a legújabb albumuk címe? Also sprach Johann Paulus II. Érted? És a pápa van a címlapon egy nagy lángoló karddal, ő maga arany páncélban, megnéztem az Indigóban. De neked ezt tudnod kéne, te értesz a vallásokhoz. Egyébként teljesen jó technót nyomnak rajta, mármint az albumon, az Űrodüsszeia remixét. Árpi elkezdett mozgolódni. - Ideadnád a konyhából azt a két mélytányért? - Én nem kérek tésztát - mondja Árpi -, de különben is, a tésztát nem mélytányérból eszik. - Ne hülyéskedjél már, hát egy csomót főztem, ne mond azt, hogy nem vagy éhes, van mártás is, finom gombás, meg ketchup is hozzá, és reszelünk sajtot is, csak el ne felejtsem. - Ma otthon ebédelek, megígértem anyámnak, az utóbbi időben azt mondogatja, hogy milyen sovány vagyok, hát, ha előtte eszem, akkor talán elégedett lesz, tudod, milyenek az anyák. - De ez a tészta tök könnyű, mindjárt kimegy belőled, még jobban megéhezel, csak az ízét érezd, legalább nem eszem egyedül, az úgy nem is élmény, na, még van biztos egy kevés időd, hozzál tányért. - Meg nem is vagyok nagyon éhes, valóban mennem kell. - Na, de mielőtt elmész, mond már el, hogy mit csináltatok a Mártival az este, tökre kíváncsi vagyok rá, együtt vagytok már, nem? Mondtam én, hogy nem kell parázni, és összejöttök, minden simán megy majd, láttam, hogy sínen vagy, geci. - Hát, semmit, csak beszélgettünk, meg így, tudod már, hogy van ez, rengeteg közös témánk van, és még ismerkedünk. - Hát el nem hiszem, na, mond már el, hogy mit csináltatok, ne halaszd a végtelenségig, nagyon fölcsigáztad a fantáziámat. Régen mindent megbeszéltünk, és jókat röhögtünk, most pedig ilyen titkolódzós vagy, mi történt, csak nem lettél szerelmes? - Mondom, hogy csak beszélgettünk. Most már tényleg mennem kell. Na figyelj, találkozunk holnap. - Attila utánamegy az előszobába. - És megfogtad már a fenekét? Milyen? Puha? Mert ahogy így elnéztem, nem lehet túl kemény, a nadrág tartja össze. - Hagyjál már békén - mondja Árpi ingerülten -, sietek. - Figyelj - mondja Attila -, az már nem jó, ha nem akarsz beszélni róla, már baj van, ha a barátaidnak nem mondod meg, hogy hogyan nyög, meg ilyeneket. Mert akkor már átbasz, mert nem vagy elég határozott - mondja. Nem kerülhetsz ilyen közel hozzá, fiatal vagy még, hol a humorérzéked? - Nem mondok el róla semmit - mondja Árpi -, és neked is jobb lenne, ha nem kérdeznél többet semmit vele kapcsolatban. - Oké - mondja - csak annyit mondjál el, hogy ma találkoztok-e. Árpi nem válaszol. Attila az ajtóban áll. - Menjetek el valami rendes helyre, ahol nyugis zene szól. De mondd, ma is találkoztok, nagy a lamúr, ugye? - Ja, találkozunk - mondja Árpi, és kilép az ajtón. - Gyere már vissza, hogy ne üvöltözzünk itt a folyosón. Árpi közelebb jön. - És akkor szúrtok is ma este, nem? - Árpi nem válaszol, elindul mérgesen lefelé a lépcsőn. Attila elneveti magát. - Na, figyelj, leszopom a kukkodat, ha kell, csakhogy ne tudd majd este megszúrni, milyen poén lenne, ha csak meleg levegőt tudnál kifújni, tökre élvezném. - Árpi lemegy a lépcsőn.
(Itt akár véget is érhet a szöveg azoknak, akiknek már nincs kedvük hozzá, és folytatódik a másik séta, amelyik vállalkozó szelleműekhez szól elsősorban, de, hogy pártatlanok maradhassunk, ezt a befejezést el kell felejtenünk.)
- Zarathusztra - mondja Attila. - Érdemes lenne a keleti vallásokkal foglalkoznod - tanácsolta Árpi. - Sokkal rendezettebb lenne az életed, meglátnád, csend és megnyugvás költözne szívedbe, nirvána. - Csak a Nirvanát ne említsd - neveti el magát Attila. - Most, ugye, egyedül laksz - folytatja Árpi -, gondolom unalmas, egész nap csak képregényeket olvasol, hallgatod a jungle-t meg a drum'n bass-t, goá-t, nem is tudom, hogy valójában mi ez, a Roni Size-t meg az Anima Sound Systemet, ezt is tőled tanultam, és közben bambulsz, holmi tésztákon filózol öregem, elmélyülsz a gépzenében, holott mindez lényegtelen. Ha a Szigeten egy kicsit nyitottabb szemmel járkáltál volna, nem csak az anyagot nyomod, akkor egy és más rád ragad. Minden vallás képviselte magát, s jól el lehetett bárkivel beszélgetni, csak úgy jöttek oda a fiatalok, teljesen nyitottan. Mint egy nagy család. - Na, itt fejezzük be - mondja Attila -, amíg van étvágyam.
- A Szigetről jut eszembe - mondja Attila -, ott volt a legjobban kivehető, hogy mindenki gyorsan akar meggazdagodni. Vegyük például egyik kedvenc kajámat, a rablóhúst. Az akkor finom, amikor átsül, de belül még zamatos. Amikor a kertben készítem, akkor lassú parázson készül, átjárja a meleg az egészet, mint a szeretet a szívet, hogy a hozzád közel álló kifejezésmóddal éljek - és Árpira néz. - És e helyett mi volt a Szigeten? A Bahia sátornál sütöttek ilyen húst, persze ínycsiklandozó illatok, meg minden, hát az első pár napon kibírom és nem veszek, de a végén már engedek a csábításnak, és én is megkóstolom. Pedig egy izomagyú faszi süti, csak úgy forgatja a lángon, hogy az egész megfeketedik, kurva sok esze lehet. Így egy teljesen száraz szelet jutott nekem, alig tudtam elrágni. De hiszen jól van, kiheverem én e bajt, s visszakapja még a kölcsönt. Olyan ez öregem, mintha a Naomi Campbellt látnád meztelenül, úgy, hogy lóg a melle. Hát nagy csalódás lenne, nem? A francba, elfelejtettem lereszelni a sajtot. Idehoznád a reszelőt, ott van valamelyik fiókban. - Árpi keresi egy ideig, a fiók alig nyílik ki. - Mi ez a sok kólás kupak?
(Újabb kitérő, amit, ha akarunk, figyelembe sem veszünk, s óvatosan elsétálunk mellette, ekkor ugorjunk.)
- És mennyi Cherry Coke-os, ezek nem is érnek pontot. - Ja - mondja Attila -, ez a kedvencem. De azt hallottam, hogy nem gyártják többé, legalábbis a Burger Kingben már tonikot töltenek helyette, és nekem azt mondták, hogy vége, nincs tovább. Aztán már arra készültem, hogy minél több Cherry Coke-ot raktározzak el, kiszámoltam, hogy 10000 forintból mennyit lehet venni. Ennyiből akartam Cherryt venni, ameddig a készlet tart, utána pedig öngyilkos leszek egy reggelen, annyi nyugtatót veszek be, hogy nem kelek föl többé, és csak nézek ki az ablakon, kezemben az utolsó pohár cherryvel megiszom a tablettákat. Mint egy Somerset Maugham regényben, csakhogy én lótusz helyett Cherry Coke-ban fogok lebzselni, és amíg tart a boldogság, tart. A cherry-ivók.
(A szöveg itt rendes medrébe tér vissza, de akinek van ideje, látogassa meg a Lótuszvevők - semmit tevők szigetét.)
- Nem váltottad be azokat, amelyek pontokat érnek, van itt egy csomó belőlük. Hisz kaphattál volna értük kólás étkészletet, vagy akár törölközőt is, meg egy csomó cuccot, meg kellene nézni valamelyik üzletben, amelyik részt vesz az akcióban. Elkezdi számolgatni, kirakja őket az asztalra. - Az ismerőseim hordták ide a nagy részét, ugyanis láttak egy párat, amiket nem dobtam ki, és azt hitték, hogy gyűjtöm őket, így lett egy egész zacskóval. Lejárt az akció, és most itt porosodnak a fiókban, ha nem szólsz, el is feledkeztem volna már róluk. Csak akkor jut eszembe a történetük, amikor kinyitom a fiókot, ami nem igen valószínű, mert beragadt és nehezen nyílik. Nem váltottam be egyet sem, mert azt gondolom, hogy nem kell kihasználni minden alkalmat, vesszen csak el egy pár, úgy a jó. Ez olyan anti-carpe diem-féleség, szinte saját elmélet. Így legalább édes szomorúsággal lehet majd visszagondolni, hogy itt van ez a sok pont a kupakokban, a félliteresekből egy, a kétliteresekből kettő, és én semmit sem tettem, hagytam, láttam, hogy az élet elsiklik mellettem, és szinte megnyugodva szemléltem az egészet. Afféle XX. századi sztoicizmus. Elég durva, nem? Olyan ez, mint amikor nagyon akar valamit, és az akkor nem jön össze. Jobb néhány dolgot inkább a véletlenre hagyni, és csak lazán élvezni az életet. Tudok erről egy jó történetet.
(A most következő folytatás a szövegek kertjében nem túl sokat bolyongóknak, vagy félénkeknek íródott, így nem veszhetnek el benne. Apropó, egy jó tanács: ha véletlen eltévednénk, induljunk az ösvényen visszafelé, és nézzük meg, vezet-e onnan tovább másik út is, s nekünk talán ez lesz a szimpatikusabb, hisz mindannyiunknak más-más út van leírva a szövegekben és életben való boldoguláshoz.)
- Elmesélem röviden, nehogy kihűljön a tészta, addig is ülj le, ott jó lesz. Arról szól, és szinte példabeszéd értékű, hogy nem biztos, hogy minden alkalmat ki kell használni. A Nándi, ismered, nem, egyik bulin, amikor mindenki leitta magát, összejött a Porszívóval. Tudod, hogy miért hívják úgy a csajt, nem? - Ja - mondta Árpi, és lenézett a földre. Attila folytatta. - Hát föl is ment vele a szobájába. Eddig sima ügy, nem? Hát itt is a baj, mert annyira tuti volt az egész, hogy nevetséges. Nem hiszem, hogy valakinek is lehet gusztusa az egészhez, mert hát annyira egyértelmű, hogy mi fog majd történi, egy jó nagy szúrás, már tisztán állati szinten, mi lehet benne az élvezet, de folytatom. A gyerek mégis fölment hozzá. A csaj kiment zuhanyozni, Nándi meg hátán feküdt az ágyon, várta, hogy visszajöjjön. Már teljesen levetkőzött, mert poénosnak érezte, hogy majd ott fekszik meztelenül. Nagyon élvezte a dolgot, mert tudta, hogy az elkövetkező percekben, ne adj Isten, órákban nagy boldogságban lesz része. Hirtelen fingania kellett, fölemelte a lábát, és miután egy keveset hallgatózott, aminek köszönve kiderült, hogy a lány még nem jön vissza, mert nem hallotta a lépteit a folyósón, fölemelte a lábát, és elfingotta magát olyan erősen, hogy hirtelen rá is szart a falra. Aztán gyorsan felöltözött és megszökött. - Undorító - mondta Árpi.
(Itt, ha akarjuk, véget is érhet a szöveg és a mai olvasásunk, de a következő folytatás, már a nagyobb szövegek kertjében jártasaknak íródott, akik meg tudják különböztetni az itt növő virágokat egymástól, a gyümölcshozó fákat a gyümölcsöt nem hozóktól.)
Attila belekezdett a történetébe. - Egyik haverom az egyik bulin összejött egy csajjal, mind csak így általánosan, legyen a gyerek neve Gergő, vagy inkább Gregor, nehogy ráismerj, aztán bementek a hálószobába, mert nagyon akarták. A gyerek be volt parázva, hogy mit mond majd az anyja, ha megjön, mert az ő hálószobája, és már a bulit sem csípné. Aztán lassan elfelejtette az egészet, kezdett feloldódni, nyomták már az ipart, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és az anyja jött be. Durva, nem? A gyerek annyira megijedt, hogy kirántotta a farkát, és szétlőtt a selyem lepedőn, mert ilyenkor már nem lehet megállni, ugye? Aztán mit csináljon, behunyta a szemét, és elaludt.
Másnap Gregor arra ébredt, hogy bogárrá változott. Egy nagy bogárrá.
(Itt véget ér ez a folytatás, és nyugodt lélekkel abbahagyhatjuk az olvasást, hisz ma már eleget tettünk, vagy esetleg folytathatjuk Gregor történetét, akár német nyelven is, ami még izgalmasabb lehet, majd léphetünk onnan is más szövegbe. Ám, ha egy kicsit is játékos kedvünkben vagyunk, akkor az egész kérdésre [Miért változott bogárrá, és ez vajon ránk tartozik-e] válaszokat ide írhatjuk.)
Azért változott bogárrá, mert: _____________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
(Vagy talán:) Azért változott bogárrá, mert: ___________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
(Más folytatás, más kérdés:) ______________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
kezdőknek és haladóknak.
- Mindenki hazudik - mondja Attila, és tovább kevergeti a gőzölgő tésztát. Az egész világ hazudik. Vegyük példának ezt a tésztát - mondja indulatosan, és takarékra veszi a tüzet, s mivel a tűzhely az ablak alatt van, le kell hajolnia, hogy így szemlélje meg, nem aludt-e ki a láng, de az kéken nyugodtan pislákol tovább. Jól van, ég még - mondja. - Itt a csomagolása - és kiveszi a szemétből az összegyűrt nylont. Ez eredeti olasz tészta, import áru, itt vettem a budai Skálában. - Pásztá - mondja Árpi. - Ja, paszta - ismételi meg Attila. Ez nem holmi szar magyar termék, a szép kis címkével, a piros-fehér-zöld háromszöggel. Vigyázz, ennek az ára is olyan. Azt írja rajta, hogy 8 percig kell főzni. Egy ideig forgatja, majd megtalálja a feliratot. - Bár nem tudok olaszul, itt világosan látszik, hogy 8 perc, látod - majd gyorsan visszaveszi -, aztán még van szöveg, gondolom az összetevők, hogy 4 tojás, semmi tartósítószer, és így tovább, meg a hasznos tanácsok, esetleg receptek, de a nyolc perc a fontos, a többit elfelejthetjük. És most mennyi ideje főzöm, mondd, kérlek, mennyi ideje? Mintegy 18 perce, és nézd - óvatosan kivesz egy szálat, megforgatja a villa körül, fújja a végét -, és még kemény, na kóstold meg te is, én erről a feléről ettem, de nincs semmi szájbetegségem. Na, ugye, hogy még kemény, és a víz is már elforrt belőle, már fehér hab keletkezik rajta. - Odamegy a csaphoz, kimossa a kólás poharát, és vizet tölt bele, majd beleönti a tésztába. - Mert kispórolják belőle a tojást. Hogy a magyarból kispórolják, rendben, azt már megszokta az ember, de hogy az olaszból, ez már botrány. Hát kiben bízhat ma az ember? Kóza nosztra - mondja dühösen.
- De miért hazudni. Így úgyis kitudódik, ahogy elkezded főzni, de arra számítanak, hogy az ember nem méri az időt, eltelik az gyorsan. De itt nem, öregem, itt nem, mert nincs kis tévénk a konyhában, mint az amerikai háziasszonyoknak, azt nem lehet itt nézni, olvasni meg ki fog, nem nekünk van az kitalálva, meg aztán mit, úgyhogy az ember csak bambul, néz ki az ablakon, és töri a fejét, gondolkozik mindenfélén. Egy jobb filmben még szeretkezne a konyhában, az lehet a jó, bal kézzel lesöpörne mindent az asztalról, a lisztet, sót, cukrot, húst, tányérokat, fakanalat. Mind le a földre, a jobb kézzel pedig már tépné is le a bugyit, szenvedélyesen, de gyengéden, s a tészta épp megfőne közben, csak nagyobb edényben kellene csinálni, és elég vizet önteni hozzá, nehogy elforrjon, s pont húsz perc, akár a receptes könyvben is ajánlhatták volna, Horváth Ilona, dugjunk egyet, míg megfő a paszta. Elég is a húsz perc, nem kell tovább húzni. De hát nem vagyok én Jack Nickolson, emlékszel a híres jelenetre, nem? - szakítja félbe az eszmefuttatását. - Nem láttam a filmet, azt hiszem, rosszul érezném magam tőle, mert nem szeretem az ilyeneket. - Ha már a konyhaszexnél tartunk, hát tudod mit láttam, öregem, egy olyan képet, amelyen a fickó farka a túrós tésztában van, világosan látszik, a tészta kellős közepén meredezik a bráner, a csaj pedig bekapja. Kúrós tusa, öregem, túrós csusza, ezt a címet adnám a képnek. Igazi művészfotó, nem? Megnéznéd? - Árpi nem válaszol.
- De, hogy visszatérjek az elméletemre, a 8 perc, hát az kurva jól hangzik, öregem, ez azt jelenti - mondja, és már szűri is le a tésztát -, hogy nagyon gyorsan készen van. Talán ez a legjobb reklámja. Hogy nem kell várni rá, érted, az ember, az nem szeret várni. Ezért kaszál a McDonald's, mindent megkapsz egy pillanat alatt. Bedobod a tésztát a vízbe, és már veheted is ki, olyan gyorsan telt el a javasolt idő, mint a mesében. Mindent gyorsan szeretne megkapni a mi emberünk, de ezt már mondtam, és kezdek egy hittérítőre hasonlítani. - I want it all, mondja Árpi, és egy konyharongyot köt a fejére mosolyogva. - Ne marháskodj, az koszos - mondja Attila. - I want it all, and I want it now. I want to break free. - Ja - neveti el magát Attila. Most már értem, Fredi, a háziasszony. - Mert nem fordul magába a ma embere, ez lesz a baj. Csak siet, és megállni sem tud - veszi át a fonalat Árpi. - Pedig talán éppen tészta- vagy tojásfőzés közben kellene így kitölteni az időt. Egy kis elmélkedéssel, hidd el, sokat segít az a pár perc megállás is naponta. S így az Úristen is teljesen kiszorult az életünkből. Attila kimegy a konyhából, leszűrte a tésztát, Árpi meg követi. - A jó öreg Fredi, ő ugye keleti vallású volt, Zarathustra - kezdi el meséjét Attila.
(Folytatás azoknak, akik a rövid történeteket szeretik, és már szívesen befejeznék ezt az olvasást, de akik nem, azok nyugodtan ugorhatnak egyet:)
- Zarathusztra - mondja Attila. - Hát az nagy arc volt, olyan keleti nagyokos. Mint egy mostani szakadt csavargó, aki okosakat mond, és imádják a nők, kár, hogy nem beszél oroszul. Tudod, hogy mi jut erről eszembe? - Nietzsche - vágott közbe Árpi -, az úgynevezett misztikus vándor. Ki nem szarja le. - Hohó - mondja Attila szavába vágva -, minden hülyének ő jutott volna az eszébe. De nekem nem Nietzsche, hanem a Laibach jutott eszembe. Elég szabad asszociáció, nem? Mert tudod, hogy mi a legújabb albumuk címe? Also sprach Johann Paulus II. Érted? És a pápa van a címlapon egy nagy lángoló karddal, ő maga arany páncélban, megnéztem az Indigóban. De neked ezt tudnod kéne, te értesz a vallásokhoz. Egyébként teljesen jó technót nyomnak rajta, mármint az albumon, az Űrodüsszeia remixét. Árpi elkezdett mozgolódni. - Ideadnád a konyhából azt a két mélytányért? - Én nem kérek tésztát - mondja Árpi -, de különben is, a tésztát nem mélytányérból eszik. - Ne hülyéskedjél már, hát egy csomót főztem, ne mond azt, hogy nem vagy éhes, van mártás is, finom gombás, meg ketchup is hozzá, és reszelünk sajtot is, csak el ne felejtsem. - Ma otthon ebédelek, megígértem anyámnak, az utóbbi időben azt mondogatja, hogy milyen sovány vagyok, hát, ha előtte eszem, akkor talán elégedett lesz, tudod, milyenek az anyák. - De ez a tészta tök könnyű, mindjárt kimegy belőled, még jobban megéhezel, csak az ízét érezd, legalább nem eszem egyedül, az úgy nem is élmény, na, még van biztos egy kevés időd, hozzál tányért. - Meg nem is vagyok nagyon éhes, valóban mennem kell. - Na, de mielőtt elmész, mond már el, hogy mit csináltatok a Mártival az este, tökre kíváncsi vagyok rá, együtt vagytok már, nem? Mondtam én, hogy nem kell parázni, és összejöttök, minden simán megy majd, láttam, hogy sínen vagy, geci. - Hát, semmit, csak beszélgettünk, meg így, tudod már, hogy van ez, rengeteg közös témánk van, és még ismerkedünk. - Hát el nem hiszem, na, mond már el, hogy mit csináltatok, ne halaszd a végtelenségig, nagyon fölcsigáztad a fantáziámat. Régen mindent megbeszéltünk, és jókat röhögtünk, most pedig ilyen titkolódzós vagy, mi történt, csak nem lettél szerelmes? - Mondom, hogy csak beszélgettünk. Most már tényleg mennem kell. Na figyelj, találkozunk holnap. - Attila utánamegy az előszobába. - És megfogtad már a fenekét? Milyen? Puha? Mert ahogy így elnéztem, nem lehet túl kemény, a nadrág tartja össze. - Hagyjál már békén - mondja Árpi ingerülten -, sietek. - Figyelj - mondja Attila -, az már nem jó, ha nem akarsz beszélni róla, már baj van, ha a barátaidnak nem mondod meg, hogy hogyan nyög, meg ilyeneket. Mert akkor már átbasz, mert nem vagy elég határozott - mondja. Nem kerülhetsz ilyen közel hozzá, fiatal vagy még, hol a humorérzéked? - Nem mondok el róla semmit - mondja Árpi -, és neked is jobb lenne, ha nem kérdeznél többet semmit vele kapcsolatban. - Oké - mondja - csak annyit mondjál el, hogy ma találkoztok-e. Árpi nem válaszol. Attila az ajtóban áll. - Menjetek el valami rendes helyre, ahol nyugis zene szól. De mondd, ma is találkoztok, nagy a lamúr, ugye? - Ja, találkozunk - mondja Árpi, és kilép az ajtón. - Gyere már vissza, hogy ne üvöltözzünk itt a folyosón. Árpi közelebb jön. - És akkor szúrtok is ma este, nem? - Árpi nem válaszol, elindul mérgesen lefelé a lépcsőn. Attila elneveti magát. - Na, figyelj, leszopom a kukkodat, ha kell, csakhogy ne tudd majd este megszúrni, milyen poén lenne, ha csak meleg levegőt tudnál kifújni, tökre élvezném. - Árpi lemegy a lépcsőn.
(Itt akár véget is érhet a szöveg azoknak, akiknek már nincs kedvük hozzá, és folytatódik a másik séta, amelyik vállalkozó szelleműekhez szól elsősorban, de, hogy pártatlanok maradhassunk, ezt a befejezést el kell felejtenünk.)
- Zarathusztra - mondja Attila. - Érdemes lenne a keleti vallásokkal foglalkoznod - tanácsolta Árpi. - Sokkal rendezettebb lenne az életed, meglátnád, csend és megnyugvás költözne szívedbe, nirvána. - Csak a Nirvanát ne említsd - neveti el magát Attila. - Most, ugye, egyedül laksz - folytatja Árpi -, gondolom unalmas, egész nap csak képregényeket olvasol, hallgatod a jungle-t meg a drum'n bass-t, goá-t, nem is tudom, hogy valójában mi ez, a Roni Size-t meg az Anima Sound Systemet, ezt is tőled tanultam, és közben bambulsz, holmi tésztákon filózol öregem, elmélyülsz a gépzenében, holott mindez lényegtelen. Ha a Szigeten egy kicsit nyitottabb szemmel járkáltál volna, nem csak az anyagot nyomod, akkor egy és más rád ragad. Minden vallás képviselte magát, s jól el lehetett bárkivel beszélgetni, csak úgy jöttek oda a fiatalok, teljesen nyitottan. Mint egy nagy család. - Na, itt fejezzük be - mondja Attila -, amíg van étvágyam.
- A Szigetről jut eszembe - mondja Attila -, ott volt a legjobban kivehető, hogy mindenki gyorsan akar meggazdagodni. Vegyük például egyik kedvenc kajámat, a rablóhúst. Az akkor finom, amikor átsül, de belül még zamatos. Amikor a kertben készítem, akkor lassú parázson készül, átjárja a meleg az egészet, mint a szeretet a szívet, hogy a hozzád közel álló kifejezésmóddal éljek - és Árpira néz. - És e helyett mi volt a Szigeten? A Bahia sátornál sütöttek ilyen húst, persze ínycsiklandozó illatok, meg minden, hát az első pár napon kibírom és nem veszek, de a végén már engedek a csábításnak, és én is megkóstolom. Pedig egy izomagyú faszi süti, csak úgy forgatja a lángon, hogy az egész megfeketedik, kurva sok esze lehet. Így egy teljesen száraz szelet jutott nekem, alig tudtam elrágni. De hiszen jól van, kiheverem én e bajt, s visszakapja még a kölcsönt. Olyan ez öregem, mintha a Naomi Campbellt látnád meztelenül, úgy, hogy lóg a melle. Hát nagy csalódás lenne, nem? A francba, elfelejtettem lereszelni a sajtot. Idehoznád a reszelőt, ott van valamelyik fiókban. - Árpi keresi egy ideig, a fiók alig nyílik ki. - Mi ez a sok kólás kupak?
(Újabb kitérő, amit, ha akarunk, figyelembe sem veszünk, s óvatosan elsétálunk mellette, ekkor ugorjunk.)
- És mennyi Cherry Coke-os, ezek nem is érnek pontot. - Ja - mondja Attila -, ez a kedvencem. De azt hallottam, hogy nem gyártják többé, legalábbis a Burger Kingben már tonikot töltenek helyette, és nekem azt mondták, hogy vége, nincs tovább. Aztán már arra készültem, hogy minél több Cherry Coke-ot raktározzak el, kiszámoltam, hogy 10000 forintból mennyit lehet venni. Ennyiből akartam Cherryt venni, ameddig a készlet tart, utána pedig öngyilkos leszek egy reggelen, annyi nyugtatót veszek be, hogy nem kelek föl többé, és csak nézek ki az ablakon, kezemben az utolsó pohár cherryvel megiszom a tablettákat. Mint egy Somerset Maugham regényben, csakhogy én lótusz helyett Cherry Coke-ban fogok lebzselni, és amíg tart a boldogság, tart. A cherry-ivók.
(A szöveg itt rendes medrébe tér vissza, de akinek van ideje, látogassa meg a Lótuszvevők - semmit tevők szigetét.)
- Nem váltottad be azokat, amelyek pontokat érnek, van itt egy csomó belőlük. Hisz kaphattál volna értük kólás étkészletet, vagy akár törölközőt is, meg egy csomó cuccot, meg kellene nézni valamelyik üzletben, amelyik részt vesz az akcióban. Elkezdi számolgatni, kirakja őket az asztalra. - Az ismerőseim hordták ide a nagy részét, ugyanis láttak egy párat, amiket nem dobtam ki, és azt hitték, hogy gyűjtöm őket, így lett egy egész zacskóval. Lejárt az akció, és most itt porosodnak a fiókban, ha nem szólsz, el is feledkeztem volna már róluk. Csak akkor jut eszembe a történetük, amikor kinyitom a fiókot, ami nem igen valószínű, mert beragadt és nehezen nyílik. Nem váltottam be egyet sem, mert azt gondolom, hogy nem kell kihasználni minden alkalmat, vesszen csak el egy pár, úgy a jó. Ez olyan anti-carpe diem-féleség, szinte saját elmélet. Így legalább édes szomorúsággal lehet majd visszagondolni, hogy itt van ez a sok pont a kupakokban, a félliteresekből egy, a kétliteresekből kettő, és én semmit sem tettem, hagytam, láttam, hogy az élet elsiklik mellettem, és szinte megnyugodva szemléltem az egészet. Afféle XX. századi sztoicizmus. Elég durva, nem? Olyan ez, mint amikor nagyon akar valamit, és az akkor nem jön össze. Jobb néhány dolgot inkább a véletlenre hagyni, és csak lazán élvezni az életet. Tudok erről egy jó történetet.
(A most következő folytatás a szövegek kertjében nem túl sokat bolyongóknak, vagy félénkeknek íródott, így nem veszhetnek el benne. Apropó, egy jó tanács: ha véletlen eltévednénk, induljunk az ösvényen visszafelé, és nézzük meg, vezet-e onnan tovább másik út is, s nekünk talán ez lesz a szimpatikusabb, hisz mindannyiunknak más-más út van leírva a szövegekben és életben való boldoguláshoz.)
- Elmesélem röviden, nehogy kihűljön a tészta, addig is ülj le, ott jó lesz. Arról szól, és szinte példabeszéd értékű, hogy nem biztos, hogy minden alkalmat ki kell használni. A Nándi, ismered, nem, egyik bulin, amikor mindenki leitta magát, összejött a Porszívóval. Tudod, hogy miért hívják úgy a csajt, nem? - Ja - mondta Árpi, és lenézett a földre. Attila folytatta. - Hát föl is ment vele a szobájába. Eddig sima ügy, nem? Hát itt is a baj, mert annyira tuti volt az egész, hogy nevetséges. Nem hiszem, hogy valakinek is lehet gusztusa az egészhez, mert hát annyira egyértelmű, hogy mi fog majd történi, egy jó nagy szúrás, már tisztán állati szinten, mi lehet benne az élvezet, de folytatom. A gyerek mégis fölment hozzá. A csaj kiment zuhanyozni, Nándi meg hátán feküdt az ágyon, várta, hogy visszajöjjön. Már teljesen levetkőzött, mert poénosnak érezte, hogy majd ott fekszik meztelenül. Nagyon élvezte a dolgot, mert tudta, hogy az elkövetkező percekben, ne adj Isten, órákban nagy boldogságban lesz része. Hirtelen fingania kellett, fölemelte a lábát, és miután egy keveset hallgatózott, aminek köszönve kiderült, hogy a lány még nem jön vissza, mert nem hallotta a lépteit a folyósón, fölemelte a lábát, és elfingotta magát olyan erősen, hogy hirtelen rá is szart a falra. Aztán gyorsan felöltözött és megszökött. - Undorító - mondta Árpi.
(Itt, ha akarjuk, véget is érhet a szöveg és a mai olvasásunk, de a következő folytatás, már a nagyobb szövegek kertjében jártasaknak íródott, akik meg tudják különböztetni az itt növő virágokat egymástól, a gyümölcshozó fákat a gyümölcsöt nem hozóktól.)
Attila belekezdett a történetébe. - Egyik haverom az egyik bulin összejött egy csajjal, mind csak így általánosan, legyen a gyerek neve Gergő, vagy inkább Gregor, nehogy ráismerj, aztán bementek a hálószobába, mert nagyon akarták. A gyerek be volt parázva, hogy mit mond majd az anyja, ha megjön, mert az ő hálószobája, és már a bulit sem csípné. Aztán lassan elfelejtette az egészet, kezdett feloldódni, nyomták már az ipart, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és az anyja jött be. Durva, nem? A gyerek annyira megijedt, hogy kirántotta a farkát, és szétlőtt a selyem lepedőn, mert ilyenkor már nem lehet megállni, ugye? Aztán mit csináljon, behunyta a szemét, és elaludt.
Másnap Gregor arra ébredt, hogy bogárrá változott. Egy nagy bogárrá.
(Itt véget ér ez a folytatás, és nyugodt lélekkel abbahagyhatjuk az olvasást, hisz ma már eleget tettünk, vagy esetleg folytathatjuk Gregor történetét, akár német nyelven is, ami még izgalmasabb lehet, majd léphetünk onnan is más szövegbe. Ám, ha egy kicsit is játékos kedvünkben vagyunk, akkor az egész kérdésre [Miért változott bogárrá, és ez vajon ránk tartozik-e] válaszokat ide írhatjuk.)
Azért változott bogárrá, mert: _____________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
(Vagy talán:) Azért változott bogárrá, mert: ___________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
(Más folytatás, más kérdés:) ______________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________
